Az újrakezdés csodája a lelkekben kezdődik

Az egek ura az ünnephez méltó díszletet festett körénk csütörtökön késő délután, amikor a Trianoni emlékmű előtt a nemzeti összetartozás nevében gyűltünk össze, hogy közösen emlékezzünk a kilencvenöt évvel ezelőtt történt eseményekre.

Fenyegető fekete felhők gyülekeztek az emlékezők felett, a távolból mennydörgés zaja festette alá a Lehel Vezér Gimnázium Férfikarának közreműködésével felcsendülő Himnuszt. Akár jelképként is értelmezhetjük az égi jelenséget, mert úgy borult gyászba nemzetünk 1920. június 4-én, a tragikus következményű békediktátum aláírást követően, ahogy a felhők kezdték elsötétíteni az eget. Több mint hárommillió magyar ajkú honfitársunk idegen országba szakadt, Magyarország kétharmada elveszett. Az országgyűlés 2010. évi döntése alapján történelmünk egyik legfájóbb pontját jelölő dátum évfordulóját a magyar összetartozás napjává tette, mely emlékeztetni hivatott arra a tényre, hogy bár országhatárok választanak el egymástól magyarokat, a nemzet egysége megbonthatatlan kötelék kell, hogy maradjon. Jászberény városa ezen alkalomra összeállított programja azt példázta nyelvünkből és kultúránkból képesek vagyunk erőt meríteni a nemzeti megújuláshoz.

Ünnepi gondolatait Szentesi Zöldi László újságíró, a Magyar Demokrata munkatársa közvetítette. „Azt gondolom minden nemzeti ünnepünk és megemlékezésünk közül ez a június 4- i a legkomorabb alkalom. Az ember természetéhez hozzátartozik, hogy nehezen felejt. Aki részt vett egy-egy sorfordító eseményen, az élete végéig emlékezik rá. Ők sajátos nézőpontra tesznek szert és azon keresztül próbálják értékelni az eseményeket. Trianon történelmi tényeit mindannyian ismerjük. Amit szeretnék elmondani itt Jászberényben Önöknek, az talán egy különös gondolat. Ne legyen június 4-e nemzeti gyásznap! Ne a veszteség érzését görgessük tovább, most már kilencvenöt év után újabb és újabb nemzedékeknek, ne azt örökítsük rájuk, hogy mit veszítettünk, ne engedjük, hogy egyéni és közösségi életünket megnyomorítsa ez a nap! Magyarságunk nemzeti kiteljesedésének legfőbb akadálya mi magunk vagyunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ha nemzeti célkitűzéseinkben egység lett volna közöttünk a döntő pillanatokban, akkor másképp alakul történelmünk. Ma nem a múlton kell keseregnünk, hanem fel kell tennünk a kérdést, mi a saját életünkben mit teszünk Trianon ellen.” – hangsúlyozta Szentesi Zöldi László.

Felhívta a figyelmet, hogy a közvetlen emberi kapcsolatokkal, barátságokkal, gazdasági együttműködésekkel az egyén is sokat tehet az összetartozás ügyéért. A történelem árjában idegenbe sodródott honfitársainkra testvérként kell tekintenünk, mert a nemzet összetartozik. Nem kell elfogadnunk azt a tényt, hogy határokat húztak közénk. Nem sajnálkoznunk kell, hanem összehangolni nemzeti céljainkat. Jászberény szintén hozzájárul a nemzet egységéhez akkor, amikor ápolja a testvérvárosi kapcsolatait a külhoni magyar településekkel. „A magyar nép már számtalanszor felállt a vele történt tragédiák után. Ez a magyar nép újjászületésének csodája, erre kell büszkék lennünk. Az újrakezdés csodája soha nem területi kérdés, hanem a lelkekben dől el. Most nem politikáról, közízlésről van szó, hanem az egységes magyar cselekvés programjáról. Ezt kötelességünk támogatni gyász és szomorúság nélkül.” – fogalmazott a szónok.

A megemlékezés koszorúzással zárult, melynek során Jászberény városának, valamint a különböző szervezeteknek és pártoknak a képviselői elhelyezték virágaikat a Trianoni emlékmű lábazata előtt. A műsor befejezéseképp a nap is újra felragyogott mintegy égi reménysugárral megvilágítva az ünnepség további helyszínei felé igyekvőket.