Advent teljes díszbe öltöztetett szívvel

2017-12-07 Kazsimér Nóra 0 Comments advent, gyertyagyújtás

Advent első vasárnapját ünnepeltük a hétvégén, és vele együtt a karácsonyi készülődés, a lelki elmélyülés megkezdésének időszakát. A szórakoztató és változatos programok hamar a főtérre csalogatták a város lakóit, akiket – tekintve a csodás, fehér tájat és a ragyogó fényeket – ezúttal cseppet sem zavart a dermesztően hideg időjárás.

Az adventi koszorú által is jelölt négy vasárnap mindegyike meghatározó üzenetet hordoz számunkra, melyek közül az első kulcsfontosságú, hiszen ez a nap arra ösztönöz bennünket, hogy megnyíljunk magunk és egyúttal mások felé is. A kreatív tevékenységek, a közös éneklés, a zene és a játék mind-mind arra hivatottak, hogy a korán sötétedő mindennapokból egy kicsit színesebb világba repítsenek bennünket, ahol a lelkünk talán könnyebben kitárulhat.

Jutott is épp elég ezekből a szívmelengető kikapcsolódásokból december első vasárnapjára, melyen először a Déryné Rendezvényházban szervezett kézműves vásárra és börzére látogathattak el az érdeklődők. A sokféle termékkel és dísszel megtelt nagyterem mintha csak a Mikulás varázsgyára lett volna.

A vállalkozó kedvű gyerekek adventi koszorút készítettek, gyertyát öntöttek, nemezeltek és rajzoltak, míg az idősebbek lefékezhettek pár pihentető percre az illatos kávék és finom likőrök pultjánál. De inspirálódhattunk a pompás ünnepi terítékek láttán, beszerezhettük a kalácsokhoz a mézet, és a lakásdekoráció sem maradhatott ki a kínálatból.

A kézműves foglalkozások után jól esett a szabadban játszani, hogy aztán a Kaláka Együttes koncertjén felmelegedhessenek a hóembert építő kezek. A karácsonyi hangversenyen betlehemes játék keretében hangzottak el népdalok, régi egyházi énekek és megzenésített ünnepi versek az együttes Szabad-e bejönni ide Betlehemmel címmel megjelent lemezéről. A Kossuth-díjas Kaláka 1987 óta járja adventkor az országot és a határon túli területeket, hogy népi hangszereikkel megidézzék a hagyományos betlehemi játékok hangulatát, melyet hozzánk is sikerült elhozniuk, jó pár Mikulás csomaggal együttvéve.

Mire a koncertnek vége lett, kigyúltak a városban a fények, és a főtéren elhelyezett narancs, fahéj és kakaó illatú faházikók körül megsokasodtak a járókelők. A gyertyagyújtáson megjelenteket Gál-Dobos Beáta, a Jászkerület Nonprofit Kft. munkatársa köszöntötte, akit a Thormanné Husznay Mária által vezényelt Cantate Nobis Énekegyüttes előadása követett. A karácsonyi ének után Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője hívta fel a figyelmünket a hit erejére és az apró örömök fontosságára, melyeknek nem ára, hanem értéke van. Külön kiemelte, hogy a karácsony időszaka méltó arra, hogy rendet tegyünk a szívünkben, ahol hatalma nem a kormányoknak vagy a politikának, csupán a szeretetnek van.

Szántó József címzetes apát Szent Márk evangéliumával áldotta meg a város koszorúját, mely pusztuló világunkban nemcsak az ünnepek, hanem az Istenre való várakozás jelképe is egyben. Beszédében elmondta, hogy miként a karácsonyra, úgy halálunk eljövetelére is imádsággal kell készülnünk, mely nem valaminek a végét, hanem az újrateremtést, a teljes beteljesülést fogja jelenteni. Búcsúzóul óvva intett mindenkit, hogy az adventet – ha azt akarjuk, hogy szép legyen – ne a földi javak halmozásával töltsük, mert akkor üres marad a szívünk. A város terebélyes koszorújának első, és egyben legtovább égő gyertyáját a Nagyboldogasszony iskola kiscserkészei gyújtották meg.

Lelkünk ünnepi ruházatára Rákász Gergely karácsonyi orgonakoncertje varázsolta fel az utolsó gombot. Műsora a Lehel Film-Színház nagytermében került megrendezésre azt mondhatjuk, szinte már hagyományosan. Rákász Gergely közel háromszáz év karácsonyából merített, elhozva nekünk az Ave Maria átiratát, Csajkovszkij Diótörőjét és Bach Ünnepi kánonját. De találkozhattunk a Napkirály orgonistájával és megkongattuk a zseniális magyar orgonaművész, Antalffi-Zsiross Dezső karácsonyi harangjait is. Az orgonista elegáns és szórakoztató műsora alatt mellénk ültette a világ leghíresebb zeneszerzőit, bevezetve minket a történeti részletekbe, melyektől mi is úgy érezhettük, mintha ott lettünk volna a művek születésénél.

A nyolcadik saját albummal jelentkező Rákász Gergely tematikusan felépített műsorából nehéz is volt eldönteni, melyik momentumot várja jobban a néző: azt, hogy az orgonához üljön, vagy azt, hogy meséljen. Mi voltunk a nyitva felejtett ajtó résén át kukucskáló szemlélők, akik olyan titkokat tudhattak meg, mint hogy Bach Platón elmélete szerint írta meg egyik művét, vagy, hogy Schubert Ave Mariájának hullámzó dallamát eredetileg egy tó mellett ülő, szerelmét sirató hölgy ihlette. A remekül összeállított repertoár – melyet Papp Norbert animációi kísértek a háttérben –, egyszerre andalított, feltöltött, nevettetett, okított és vitt el minket észrevétlenül az ünnephez. A koncert végén – miután a tapsvihar csak akkor akart elhalkulni, mikor a művész ismét a hangszeréhez ült –, felcsendült a klasszikus Hull a pelyhes fehér hó is Mozart variációjában, és a távozók immáron teljes díszbe öltöztetett szívvel és lélekkel sétálhattak át a következő adventi hétbe.