A csoda bennünk van

Az adventi koszorún lévő rózsaszín gyertya az örömöt, Szűz Máriát szimbolizálja és egyúttal arra is utal, hogy a harmadik vasárnapon kisebb hangsúlyt kap a lila színnel megjelenített bűnbánat. A főtér koszorúján az öröm gyertyáját Farkas Edit, a Hamza múzeum igazgatónője és Mező István református lelkipásztor gyújtották meg vasárnap délután.

A közös gyertyagyújtást megelőzően a Brumi és a téli álom című bábjátékot tekinthették meg a legkisebbek a Lehel Film-Színházban. A kedves, elfogadást és barátságot hangsúlyozó mesét a Fabula Bábszínház vitte színre, nagy vidámságot okozva a nézőseregben. A Szentháromság téri koszorú körül szintén sokan összegyűltek 17 órára. Ki forró itallal, ki kürtőskaláccsal melengette magát a Molnár Mária által konferált műsor alatt. Elsőként Farkas Editet szólította színpadra a műsorvezető ünnepi gondolatai közléséhez.

– „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” – idézte Simone Weil szavait bevezetőjében az igazgatónő. Ilyenkor advent idején még inkább igazak ezek a szavak – folytatta. Fel kell ismernünk, hogy a vágyaink, a szépség bennünk lakozik, a miénk. Amíg elő nem csalogatjuk a bennünk élő csodát, addig az idő várakozással telik. Várjuk a fényt, az új indulását. A decemberi napfordulókor, karácsony idején vagyunk legközelebb ehhez a csodához. Talán a bennünk lévő fény megszületéséig tartó út még fontosabb, mint maga az eredmény. Az, hogy miként talál ránk, már rajtunk múlik. Éljük át a jelent, fedezzük fel a gyertyagyújtás mozzanatában a születő fényt, és ne feledjük, a csoda bennünk van!

A Székely Mihály Kórus állandó résztvevője az adventi gyertyagyújtásoknak, illetve rendszeres bérlői a Jó Szívvel Faháznak is. Ezüstvasárnap gyűjtött adományaik bevételét egy erdélyi látogatásra szeretnék majd felhasználni. Az ünnepi pódiumra Demény, Bárdos műveket, ír és angolszáz dalokat, karácsonyi népénekeket hoztak, amelyekkel közös éneklésre fakasztották a nézőket is. A kórust Vlaszati Erika vezényelte és Farkasné Szőke Tünde kísérte zongorán.

Az egyház nevében nagytiszteletű Mező István lelkész osztotta meg karácsony ünnepére hívó szavait. A lelkipásztor a családon kívül állók, a magányos emberek lelki fájdalmára emlékeztetett azokra, akiknek a karácsony inkább könnyeket hoz, mint örömet. Ilyenkor felerősödnek számukra a hiányok, a veszteségek, az emlékek. Családon belül is hozhat szomorúságot a karácsony, ha az ünnep lényege elvész az ajándékok között. Mert az ajándék csak akkor ér valamit, ha szívtől szívig ér, ha átszövi a szeretet. Ne felejtsük el, hogy karácsony elsősorban nem az emberi, hanem az isteni szeretet ünnepe! Mert annyira szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Karácsony Isten ajándéka, melyben a legnagyobb dolgot, a kegyelmet kaptuk. Ez az ajándék hit által lehet a miénk, és soha el nem vehetik tőlünk. A hit, a remény és a szeretet nagy családjában senki sincs egyedül!
Az ünnepi pillanatok záróakkordjában a két szónok közösen lobbantotta lángra az öröm gyertyáját.

Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?