Három az egyben

A Déryné Deszkáin nyári színházsorozat vasárnap esti előadásán a házasélet misztériumába adott betekintést a Budaörsi Latinovits Színház ötfős színészcsoportja. A Szeretem a feleségem című Michael Stewart-darab arra kereste a választ, milyen bonyodalmakkal jár, ha a házastársak színesíteni szeretnék kissé monotonná vált házaséletüket.

A Szabadtéri színpadon, a Jászkerület Nonprofit Kft. szervezésében bemutatott két felvonásos vígjáték rekeszizmokat és mosolyráncokat nem kímélő támadás volt a nagyszámú közönség ellen. A ’70-es évek szexuális forradalma csak egyfajta időbeli illusztráció volt: az akkor kirobbant tabudöntögető, polgárpukkasztó elgondolások közül bizony sok még ma is megoldatlan.

Adott két baráti kapcsolatban lévő házaspár karácsonyra készülve egy trentoni külvárosban New Jersey-ben, amikor is a két férj, Alvin (Magyar Attila) és Wally (Szakács Tibor) a békésen hullámzó házasélet tengerét – vagy inkább állóvizét – helycserés, vagy inkább feleségcserés támadással akarják felkavarni. Wally-nek, aki szerint a szexuális korlátok és gátlások leépítése a szabadság záloga, sikerül erről meggyőznie Alvint, aki egyfajta ellenpólusa az előbbinek: igyekszik a társadalmi elvárásoknak és közerkölcsöknek megfelelni, azonban igyekvése érezhetően izzadságszagú és meddő.

Egy próbát azért tesz: ha már az egész város a csoportos szex oltárán áldoz, ő sem maradhat ki, neki is ideje letenni harminc évvel ezelőtti, elavult nézeteit. Bár a házasság-frissítési hadjárat először csak édeshármasról szól, Szenteste a négy főszereplő már egy kész ménage-à-quatre, vagyis inkább szinte az egyedüli díszletként szolgáló, kibővített franciaágy kellős közepén találja magát. Az időközben meggyőzött feleségek – Cleo (Timkó Eszter) és Monica (Pikali Gerda) – persze elsőként zuhannak álomba, miután az elképesztő ötletgyárosok, a férjek kihátrálnak és visszakoznak, ahogy ez lenni szokott.

A mindvégig sodró lendületű előadás diszkrét pikantériában bővelkedik, bár a témával elképzelhető, hogy nem minden néző tud azonosulni és nem érzi a problémát magáénak, Michael Stewart szövegei mégsem sértik senki erkölcsi meggyőződését. A poénok, a helyzetkomikum, a remekbe szabott színészi alakítások végig működnek. Az eukaliptuszos kacsa, a szexteszt kérdései, a japán szexuális segédkönyv lehetetlen figurái, a teljesen haszontalan karácsonyi ajándékok tömkelege – például a hatvan kilogramm súlyt bíró hátizsák vagy a kézi vezérlésű, ruhazsugorító szobaszauna – mind komoly megpróbáltatást jelentettek a rekeszizmoknak, főleg, ha valaki edzés után érkezett. A helyzetkomikumról és a színészi sziporkázásról nem is beszélve, elég csak említeni a tányérdobálás egyik vétlen áldozatának, az eltört tányérnak az esetét, amin még Pikali Gerda is megállt nevetni. Magyar Attila pedig – akinek elmondása szerint legendás felsőteste egy lengyel dokkmunkáséhoz hasonlít –, színészként és rendezőként is jegyezve a darabot végig az előadás motorja.

Jászberény színházszerető közönsége tehát nem maradt mulatság nélkül vasárnap este sem. A főként szórakoztatni és nevettetni akaró vígjáték azonban mégis hordoz egy megfontolásra és megélésre kínált fontos üzenetet: akármerre vinnének minket az aktuális trendek és a „dehát mindenki ezt csinálja” szlogenje, csak azzal lesz jó a csók, és forró az ölelés, akivel dolgunk van, aki mellé rendeltettünk.

Fotók: Jásznapló

Taczman Mária

Taczman Mária

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?