Hangulatos gazdabál

Sűrűsödik a báli szezon. Február első szombatján a gazdák találkoztak – immár huszonnegyedszer –, hagyományos nagy rendezvényükön. A nagyot itt szó szerint kell érteni, ugyanis a létszám miatt a szomszédos teremben is asztalokat kellett elhelyezni.

A díszes vendégsereget fél héttől folyamatosan, több mint fél óráig várta és köszöntötte az emeleti lépcsők tetején Tamás Zoltán, a Gazdakör elnöke és felesége, a szervezésben előzetesen és menet közben is jeles szerepet vállaló Lilla asszony.

Itt voltak számosan a város gazdasági és társadalmi életének legfontosabb szereplői dr. Novák István atyával az élen – ő később az asztali áldást mondta. A legnépesebb két család, Kasza Lajosé és Szabó Tamás polgármesteré volt, de a társaság összeszokottságát jelezte, hogy jóval több hosszú asztalt kellett összeállítani, mint kis, 4-6 személyeset.

 

Felrúgva az időrendi sorrendet, és előrebocsátva a végső konklúziót, ez az este a jó szórakozásról, a nagy beszélgetésekről szólt. Ezt sejthette mindkét felkért ünnepi szónok, akik – Pócs János, a Jászság parlamenti képviselője és Szabó Tamás polgármester – rövid, velős köszöntőt mondtak. Pócs János konkrétan megnevezte a Szöllősi- és Bathó-féle pálinkákat, mint amelyeknek nagy szerepe lesz az elkövetkezendő órákban. A polgármester pedig ugyancsak röviden jó szórakozást kívánt, megjegyezvén, hogy ők is kimondottan ezért érkeztek. Mindkettejük hitelét erősen növelte, hogy a párhuzamosan rendezett megyebál helyett ide jöttek. Tamás Zoltán házigazdaként az asztaltársaságokat kereste fel sorra, előzetesen azért utalt arra, hogy jövőre már a 25. jubileumi gazdabál következik.

Dr. Kissné Kohári Erzsébet volt ezúttal is a konferanszié, akivel Tamás Zoltán tombolavásárlásra buzdította a megjelenteket. Mivel a báli szezon messze legolcsóbb tombolajegy áraihoz annyi nyereménytárgy társult, hogy szinte eltakarta a végig kellemes zenét szolgáltató zenészpárost, nem is nagyon kellett biztatni senkit. Azért a nemes célt elmondták, négyévente felkeresik egymást a berényi és a lemhényi gazdák, s ezen a nyáron a Székelyország közepén lévő településre a bevételből is szeretnének ajándékot vinni.

A magyar és a székely himnusz eléneklését követően, az asztali áldás után mindjárt kezdődött a vacsora szárnyasmáj pástétom előétellel, tojásos és zöldfűszeres galuskával tálalt borjúpörkölttel, amit vargabéles követett desszertként. Kicsit előre ugorva az időben, éjfélkor kacsaraguval töltött calzone, vagyis vékony héjú finom kifliszerű pékáru tette próbára a kisebb étkűek erejét.

A finom ételek, italok mellé ünnepi műsor és tánc dukált. Az ünnepi műsort Pető Edina két részletben prezentálta. Előbb Edith Piaf dalaival izzította fel a levegőt, majd később, műsora második részében magyar dallamokat énekelt a dalokhoz illő kacérsággal sétálva az asztalok között, olykor talán zavarba hozva az erősebbnek mondott gyengébbik nemet. Az estnek ezen a részén már olyan emelkedett volt a hangulat és erőteljes a tánc, hogy a művésznő kicsit megilletődötten kezdte a Ne nézzen úgy rám kezdetű dallal a közönség elkápráztatását. Az Én mellettem elaludni nem lehet-en át a Hervadó falevélig igazi vastapsot kapott elismerésül.

Végül azért a táncról is néhány szót illik mondani. Molnár Anna táncosai, a nagy múltú Lehel-Melody TSE mai fiataljai tartottak kedvcsináló bemutatót. A formációs tánc és a Mamma Mia összeszokott kompozíciója a kezdő táncosokat talán el is ijeszthette volna és erre még rátettek a bécsi keringő profi forgásával, de aztán helyreállt a rend. A taps jelezte, hogy igen, az ifjak remek táncosok, akik pedig gyorsan felkérték a legközelebb ülőket, és így áthajlott a profi mozgás, a művészet a laza szórakozásba. Így volt ez jó.