Főnix-díj az életműért

A redemptio emléknapjához negyedik éve kötődik a gazdasági teljesítményért megítélt és átadott Főnix-díj. Nem véletlenül, hiszen a Jászsági Mendzserklub Egyesület jogelődje is május hatodikán alakult – huszonegy éve. Az idei díjat az ünnep előestéjén ünnepélyes külsőségek között adták át Molnár Lászlónak.

A külsőségeket ebben az esetben a szűkebb értelemben vett helyszínre, zárt térre értsük és a hangulatra, ugyanis az esti eseményt akkora zuháré előzte meg, hogy többen a kocsijukban várakoztak a Szikra galéria kapuja mellett jó negyedórát, hátha mégis csendesedik az égi áldás. Így aztán többen késve érkeztek, az eredeti program sorrendjét logikusan felcserélte a most is mindenes Sas István és Szikra István, hogy az est fénypontjára minél többen megérkezzenek.

Jól gondolták, és jól tették, az összeszokott társaság nem finnyáskodott, nagyobb rábeszélés nélkül is fogyott a fogadó ital, a pezsgő. Száradtak az esernyők, és igaz barátnak bizonyult, aki pálinkát hozott.

Zsiga István prímás jól megérezte, ki az, akinek csak a zene segíthet a lélek felmelegítésében. Már húzta is a Piros rózsák beszélgetnek című kedvenc nótáját apámnak. Innen már nem volt megállás, sodort mindent az este.

Soha ilyen jó nem volt még steak és krémes-gyümölcsös sütemény, a Hónap műtárgya alkotójának, Polgáry Gézának az élete is regénybe illő volt Szikra István láttató előadásában, teltek az órák és akivel nagyon jó lett volna beszélgetni, arra sem volt már idő.

Fontosabb volt most az immár negyedik Főnix-díjas, Molnár László – anno kesztyűs Molnár Laci –, munkavédelmi eszköz nagykereskedő életműve, az őt körülölelő szeretet. A családjuk cége most május 9-én húsz éves, hosszú utat tett meg a kesztyűkészítéstől és forgalmazástól a mai napig, amikor is 17 országban van jelen mint exportáló nagykereskedő, a munkavédelem szinte teljes vertikumával.

Nemcsak ezt a szédítő tempót és fejlődést díjazták a menedzserek, hanem azt a szerepvállalást is, amit a város számos területén, sportban, kultúrában, egészségügyben olykor erején felül is vállal a közösségért. Dr. Rédei István mint elnök, és mint a legutóbbi díjazott, a két korábbi Főnix-díjassal, Kuti Mihállyal és Ilonka Boldizsárral közösen adta át a serleget Molnár Lászlónak. Őszinte volt a nekik is kijáró taps és a gratuláció.

A kitüntetett meghatottan beszélt arról, hogy egész életében tette a dolgát, és becsületesen dolgozottt, az elismerések meg az utóbbi időben rendre megtalálják. Mégis a legkedvesebb ez a díj, mert ezt az a közösség adta, amelyben egymást jól ismerő kiváló partnerekkel működik együtt évek óta a Jászságért.

Az este során ez az együttmunkálkodás még többféleképpen előjött. Egyrészt Rédei István nagyon lazán, de precízen beszámolt a legutóbbi díjátadáskor tett vállalásokról. Méginkább azok teljesüléséről, hiszen megjelent a húszéves jubileumi kötet az egyesületről, elhozták a városba kiállításra a Szent Korona hiteles másolatát, és ma még fel sem mérhető sikere és hatása volt az általuk szervezett gazdasági konferenciának.

Másrészt ez az este sem múlhatott el a mulatság mellett adakozás nélkül. Ezúttal Szabó Tamás polgármester felhívására a Marosszentgyörgyön megálmodott Petőfi-szobor felállításához járultak hozzá. Kérése mellett a polgármester köszönetet is nyilvánított, és különösen a gazdasági fórum sikerét emelte ki, kérve, hogy évről-évre rendezzék meg a tanácskozást, amelyen valós kérdésekre valós válaszokat adtak.

Vélemény, hozzászólás?