in memoriam Molnár József

Búcsú Molnár József táncpedagógustól

(1954‒2022)

Több évtizede ismertük egymást. A tánc szeretetének erős köteléke fonta szorosra barátságunkat. A Lehel Társastánc Klubban Bagyari Ildikó, majd pedig dr. Mák Lászlóné, Hédi néni vezetésével eltöltött évek mindkettőnk életét jelentős mértékben befolyásolták. Jóska hivatásának választotta a társastáncot és annak tanítását, engem pedig a tánc másik műfaja, a néptánc csábított el.

Molnár József neve fogalommá vált a Jászság táncéletében, de jól ismerték munkásságát az országos szakmai körökben is. Ugyan néhány éve már nyugdíjba vonult, és mindennapjaiban nagyobb hangsúlyt kapott a család, de a tánc, az örök szerelem továbbra is élete elválaszthatatlan része maradt. Február 9-én, azon a borongós szerda délután azonban hirtelen vége szakadt minden szépnek és jónak, a nyugodt és boldog nyugdíjas éveknek. A sors gondolt egyet, és Jóskát az égi táncparkettre szólította. Megdöbbenve hallottuk a hírt hirtelen távozásáról, és képtelenek voltunk elfogadni a visszafordíthatatlant.

Molnár József Jászberényben született 1954. július 27-én. Általános iskolai tanulmányait a Gyetvai János Általános Iskolában (ma Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola) végezte, majd édesapja tanácsára az Ipari Szakmunkásképző Intézetben autófényező szakmát tanult. Közben beiratkozott a helyi tánciskolába, onnan pedig a Lehel Társastánc Klubba vezetett útja, ahová hamarosan húga, Anna is követte. Érettségi után a Műszeripari Szövetkezetnél kezdett dolgozni, de a táncművészet iránti erős vonzódása más irányba terelte pályáját. Tervei megvalósítását azonban egy időre megszakította a katonai szolgálat, amelyet Kalocsán a forradalmi ezrednél töltött le. Leszerelése után, 1977-ben a jászfelsőszentgyörgyi művelődési ház igazgatója lett. Itt ismerkedett meg Molnár Mariannal, akivel hamarosan összekötötte az életét és közös családot alapítottak. Mellette húgával együtt tovább táncolt a Lehel Társastánc Klubban, és ők lettek a táncklub legeredményesebb ‒ egészen az „A” osztályig eljutott ‒ versenytáncos párja. Közben Annával együtt Budapesten elvégezték a tánctanárképzőt, de Jóska még a jászberényi Tanítóképző Főiskola tanító-népművelő szakán is diplomát szerzett.

Ettől kezdve húsz éven keresztül Annával együtt vezették a csoportot. Virágzó időszak kezdődött a táncklub életében, amelyet számos szakmai siker és eredmény fémjelez. Folyamatosan koreografáltak, versenyeztek, nevelték az utánpótlást és táncosaikkal képviselték a Jászságot az országos és külföldi bemutatókon, versenyeken.

A csoport a formáció mellett szép eredményeket ért el a versenytáncban is. Több párjuk „B” osztályos versenyző lett, négy párjuk azonban eljutott az „A” osztályig, egy pedig a Magyar Bajnoki címig is.

Időközben Jóska munkahelyet váltott és a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság jászberényi irodájában kezdett dolgozni, de foglalkozott csoportkíséréssel és idegenvezetéssel is.

A rendszerváltozás után Annával együtt főállású táncpedagógusok lettek. A család biztosabb megélhetése végett Jóska több helyen is (Hatvan, Jászfényszaru, Jászárokszállás) vezetett táncklubot, tánctanfolyamot, rendszeresen készített nyitó táncot szalagavatókra és zsűrizett táncversenyeken.

A testvérpár útjai 1994-ben szétváltak, de kapcsolatuk mindvégig szoros maradt és továbbra is kölcsönösen segítették egymást. Később Jóska lánya, Dóri is a tánc bűvkörébe került és gyakran segített édesapjának a tanításban.

Jóska és Anna kiváló táncpedagógiai munkássága révén Jászberény az ország egyik meghatározó társastánc bázisa lett. A Lehel Társastánc Klub 2019-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Ez azért is különösen jelentős, mert csupán néhány ilyen nagy múltú táncklub működik az egész országban.

Példaértékű szakmai munkájukat Pedagógiai-, Nívó-, és Déryné-díjjal, valamint Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közművelődési díjával és Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díjjal ismerték el.

De az évek kíméletlenül peregnek felettünk, így csakhamar elérkeztek a nyugdíjas évek is. Jóska új terveket szőtt, s korábbi rohanó életét megzabolázva több időt szentelt családjának, különösen imádott unokáinak. De természetesen a tánctanítást sem hagyta el végleg. Nem is tehette volna, hiszen az már kitörölhetetlenül beleivódott a szívébe, lelkébe. De az égi hatalmak másképp rendelkeztek…

Szól a zene. Párok forognak a táncteremben, de a tanár úr már nem veri a taktust…

Molnár József táncpedagógust február 16-án, szerdán délután a családtagjai, rokonai, barátai, ismerősei, munkatársai, tanítványai és mi, egykori táncostársai kísértük utolsó földi útjára a jászfelsőszentgyörgyi temetőben. A kedvenc bécsi keringő dallamai csendültek fel sírjánál, amelyet beborítottak a szeretet és a tisztelet virágai.

Kedves Jóska! Minden valószínűség szerint már az égi ország táncparkettjén tanítod a keringő, a tangó, a rumba és a szamba lépéseit. Nagyon nehéz elfogadni, hogy nem vagy többé velünk.

Büszke vagyok rá, hogy ismertelek, hogy együtt táncoltunk, és együtt dolgoztunk számos szép kulturális programban.

A Jászság táncos közösségei, az egykori tanítványaid és táncostársaid nevében búcsúzom most tőled, emléked örökké velünk marad.

Kedves Jóska! Az Isten áldjon, legyen könnyű a pihenésed!

Hortiné dr. Bathó Edit, egykori táncostársad