A rosszat csak a jó győzheti le

Június 4-én a trianoni békediktátum aláírására emlékeztünk, amikor 96 évvel ezelőtt Magyarországot megcsonkították, területének és lakosságának kétharmadát elszakították az anyaországtól.

Városunkban szombaton délután fél ötkor szólaltak meg a Nagyboldogasszony Főtemplom harangjaira, a békediktátum aláírásának órájában. Emlékeztetve a híveket az elcsendesedésre és imára. Az emlékezők 17 órakor az Apponyi téren felállított Trianon emlékműnél gyűltek össze. Szabó Imrefia Béla alkotása a kettétört szikla méltó módon szimbolizálja a megcsonkított országot. A három éve felavatott emlékműnél Kisnémethné Király Éva köszöntötte a megjelenteket, majd Rékasi Emese népdalénekessel közösen elénekelték a Himnuszt.

Farkas Kristóf Vince történész-muzeológus felidézte azt a szörnyű napot, ami minden magyar szívébe mély sebet ejtett az ország szétszakításával. Hiába küldték a békedelegációt a Versailles-i kastélyba, akkor és ott már tárgyalásnak nem volt helye, csak a kész tények. A diktátum aláírásának hírére Magyarországon megkondultak a harangok, az emberek pedig megrendülten álltak, miközben a szemük láttára vették el tőlük hazájuk kétharmadát. A húszmilliós lakosság alig több mint hétmillióra csökkent. Sokan úgy tartják, hogy minket a Jászságban nem érintett az elcsatolások ügye, holott a román vágyak szerint a Tisza lett volna a keleti határ, mi a perifériára kerültünk volna, a büszke nagykunok pedig románok lettek volna. „Trianon igazságtalansága vezetett a második világháború kirobbanásához, ahol sok jász vesztette életét.” Farkas Kristóf Vince történelmi visszatekintőjében arra bíztatta a megjelenteket, hogy higgyenek az isteni gondviselésben, a csodákban, ami átsegít majd a nehézségeken.
A Szolnoki Szigligeti Színház művészei, Zelei Gábor és Molnár László a kegyetlen történelmi eseményt gitármuzsikával, énekkel, verssel és prózával idézték fel. A megrendülten álló megemlékezők közül többen zsebkendőért nyúltak azokban a pillanatokban. „Egyként kellene összefognunk… összeállni, mint a jellem azokban a megalázó helyzetekben.”

Pócs János országgyűlési képviselő beszédében felidézte a kormány 2010-es döntését, amely június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítja. Azóta országszerte megemlékeznek e napon. „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” A képviselő beszédében kiemelte, hogy Trianont átvitt értelemben önmagunkban kell legyőzni. Napjainkban különösen fontos az összetartozás és az összefogás a határon túli, és az anyaországi magyarokkal. „Trianon ne haragra, bosszúra szólítson minket, hanem a jóra, a szeretetre… a rosszat csak a jó győzheti le!” Pócs János Alkotmányunk első sorával zárta beszédét: „Isten áld meg a magyart!”

A méltó megemlékezés közben sűrű esőfelhők gyülekeztek fejünk felett, de a koszorúzásra az a pár csepp eső is elállt és kisütött a nap.