Volt egyszer egy fagyasztóláda-gyártás a Jászságban…

Sajnos 2020. április 9-i után csak azt mondhatjuk volt egyszer a Jászság iparában egy fagyasztóláda-gyártás. Még a múlt év során az Electrolux vezetése egy sajtótájékoztató kapcsán Jászberény városra és talán mondhatjuk az egész Jászságra sokkoló bejelentést tett, megszüntetik véglegesen a fagyasztóláda gyártást. Huszonhárom évvel ezelőtt a világcég egy zöldmezős beruházás keretében létrehozta a cég legnagyobb európai gyártókapacitását. De a gazdasági körülmények azt diktálták, hogy a tőke profit érdekeltségének biztosítása érdekében azt a döntést hozták meg a „stockholmi headquarter” -ben nem gazdaságos a további magyarországi gyártás.

De most nem egy gazdaságossági elemző cikket írtunk, hanem megpróbáltuk feleleveníteni, mi is szűnt meg, mennyi magyar szakmai és műszaki innovációs befektetés vált ezzel a döntéssel semmivé. Először is együtt kell éreznünk azokkal a dolgozókkal, akiknek szeretett munkahelye megszűnt és ráadásul a kirobbant járvány tovább növeli a munkahelyüket elvesztők bizonytalanságát. Időbeli sorrendet követve emlékezzünk, talán egy kicsi nosztalgiának is bele szabad férnie, hogyan és milyen lépcsőben épült ki a most megszűnt gyártási kultúra. Annyi személyes dolog talán megengedhető, hogy a cikk szerzője 39 éven át Lehelnél dolgozott és ezért egy kicsit érzelmesebben, de felelősségteljesen – a korabeli dokumentumokat szigorúan követve nagy alázattal írta meg ezt a cikket. Egy kis időutazásra hívom a kedves olvasót.

A jászárokszállási gyártás korszaka (1983-1998)

Képletesen repüljünk vissza időben közel negyven évet, és  az 1982-es Budapesti Nemzetközi Vásárra – vagy ahogy akkor hívták BNV – látogassunk el. A Lehel Hűtőgépgyár standján a legnagyobb sláger egy 300 literes fagyasztóláda volt, amely BNV nagydíjat kapott. A láda fogyasztói ára akkor 16 000 Ft volt. Akkorra volt a vásárlói érdeklődés, hogy a gyár vezetése külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyelőre előjegyzést nem tud felvenni. Ez volt a rossz hír, de a jó hír az volt, hogy a vállalat egy újonnan kifejlesztett energiatakarékos háztartási fagyasztóláda családot fejlesztett ki, amely három méretben fog készülni 200, 300 és 400 literes űrtartalomban. A korábbi típushoz képest egy jobb szigetelésű, negyedével kevesebb energiát fogyasztó és súlyban kétharmaddal könnyebb, mint a régi hasonló űrtartalmú láda volt. Ami akkor teljesen újszerű volt, hogy nem a konyhában való elhelyezésre, hanem nagyobb kamrákban, pincékben esetleg garázsokban lehetett elhelyezni. A már említett sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy az előzetes piackutatás évi 15 000 db-os hazai keresletet jósolt. Na ez egy nagyon alábecsült szám volt, mert az elkövetkező évek hírei csak az ellátás hiányáról szóltak.

De legalább olyan fontos, hogy beszéljünk a gyártásról is. A Lehel Hűtőgépgyár az 1972-ben Jászárokszálláson alapított gyáregységben 1984 elején kezdték el sorozatban gyártani a fentiekben már említett fagyasztóláda család első tagjának – 300 literes – a gyártását, napi 110-120 db teljesítménnyel. Nem untatva az olvasót 1983-ban közel 1000 db-ot, 1984-ben 10800 db-ot míg 1985-ben közel 18000 db láda került a hazai piacokra.  A folyamatos növekvő fejlesztési és vevői igényeket az eredeti gyártósorral nem lehetett kielégíteni, így 1989-ben egy 160 db/műszak kapacitású gyártósort helyeztek üzembe.

De egy kicsit beszéljünk arról is, hogy a magyar fogyasztók, a széles néprétegek ekkor ismerték meg a fagyasztásos tárolási módszerek titkait. Mi alkalmas fagyasztásra, milyen előkészületek szükségesek a zöldségek és a húsok előkészítésére. Ekkor vált ismertté a magyar háziasszonyok számára az előfőzés (blansírozás),  a konzerviparban korábban már jól ismert eljárások.

Ahogy már korábban említettük a fagyasztóláda a hazai piacon állandó hiánycikk volt. Találóan fogalmazott a Figyelő 1985. júliusi száma „Mélyhűtött gondok” címmel. Ennyi év távlatából az egyértelmű volt, a Hűtőgépgyár nem tudta kielégíteni a fogyasztói igényeket. A növekvő gyártási számok ellenére különösen 1987-től tetőfokára hágott a felvásárlási láz, a boltok polcairól eltűntek a közkedvelt Lehel márkájú hűtőszekrények és fagyasztóládák. Ekkor alakult ki, hogy a leleményesebb vásárlók megpróbálták közvetlenül a vállalattól beszerezni a fagyasztóládát. Talán az sem titok, hogy a vezető beosztású dolgozókhoz fordultak sokan segítségért, távoli rokonok, rég elfeledett barátok, egykori szomszédok kérték, hogy „csak nekik, csak egyetlenegyhez” mindenáron hozzá akartak jutni. A korszak neves vicclapjára is felkerült a téma.

De mi volt a nagy kereslet fő hajtóereje? Az 1970-80-as években egyenletesnek nem volt mondható az élelmiszer-ellátás, a rendszeres áruhiány arra sarkallta a vásárlókat, hogy akkor vegyenek meg bizonyos élelmiszereket, amikor az kapható.

A világútlevél bevezetése (1988. január 1.) és az enyhülő devizaszabályok nyomán (majd éppen a tervezett vámszigorítások hírére) egyre nagyobb méreteket öltött a magyarok ausztriai bevásárló körútja. 1988-1989-ben kitört a „Gorenje-láz”. „Olvadás a hűtőfronton” címmel írta a Világgazdaság, egyszerűbbnek látszott Bécsből egy Trabant „hátán” becipelni, mint hazai földön beszerezni egy hűtő- vagy fagyasztóládát. Leleményes honfitársaink – kihasználva az „internacionalista” (november 7.) és a nemzeti (április 4.) ünnep alkalmából összevont munkaszüneti napokat – addig soha nem látott számban keresték fel a nyugati szomszédunkat, hogy a család turistaellátmányán és a legálisan maguknál tartható valután hűtőládát, mikrohullámú sütőt, vagy  más tartós műszaki cikkeket vásároljanak. Mentségére a Hűtőgépgyárnak 1989-ben még Dániából is importált 290 és 310 literes ládákat. Ezekre a dán gépekre a Lehel garanciát vállalt, mint saját gyártású termékeire és a saját márkaszervizekben szükség esetén javították.

 

Privatizálás utáni helyzet, az Electrolux éra (1991-től)

1991. március 19-től a jászberényi Lehel Hűtőgépgyár 100 %-ban a svéd Electrolux tulajdona lett. De a rendszerváltozás nagy változásokat hozott a belföldi piacon is. A hazai piacvesztés egyik legnagyobb vesztese a fagyasztóládák és az alumínium radiátorok termékcsoport voltak.

A korabeli gazdasági sajtó szerint, a jászberényi gyár a magyar hűtőszekrénypiac 60 %-át birtokolta. A fagyasztóládák tekintetében mintegy 35-40 %-át látta el. A magyar piacon is megjelentek a Lehel legfőbb riválisai a Philips, Whirpool, Siemens-Bosch és a szlovén (ex jugoszláv) Gorenje termékei. Kemény árverseny is kialakult. „A Lehel 1991 decembere óta nem tudott árat emelni, még az inflációval járó árnövekedést sem engedhették meg” – nyilatkozta Kertész Tibor elnök-vezérigazgató a Figyelő 1992. októberi számában.

A privatizáció után az Electrolux jelentősen és folyamatosan fejlesztette a fagyasztóláda-gyártást.  Első lépcsőben a Kanadából szállított gyártóberendezésekkel kialakított új gyártósor már 400 láda/nap kapacitású volt. Nyilván a világcég döntően az exportra is koncentrálva az 1995 évben már a 120 ezer legyártott láda 70 %-át külföldre szállította. Jelentős termékfejlesztés volt 1993-94-ben és ennek eredményeképpen áttért a Lehel az un. „zöldfrizsider” gyártására. A környezetvédelem részeként az ózonréteget károsító Freon 11 helyett egy új hűtőközeget vezettek be. De a szigetelő anyagnál (habosításnál) a hajtógáz kiváltása is megtörtént, anélkül hogy a bonyolult műszaki részletek tárgyalásába most belemerülnénk. Ez az új környezetbarát termék gyártása költségesebb lett. A fejlesztés eredménye meglett, a jászárokszállási gyár elnyerte a Nemzeti Minőségi Díjat. Horn Gyula akkori miniszterelnök adta át a nagy erkölcsi elismeréssel járó díjat a láda gyárvezetésének.

Előbb utóbb az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jászárokszállási telephelyen nincs elegendő gyártóhely a további kapacitásbővítésre, fejlesztésre. Megszületett az Electrolux döntése, hogy Jászberényben egy zöldmezős beruházással 12 000 négyzetméteres gyártócsarnokot épít és a Dániában meglévő fagyasztógyárat telepíti át. Ezen a gyártósorokon közel húsz alaptípus gyártása volt lehetséges. Ezzel a döntéssel kétszáz új dolgozó kezdhette meg a munkát. Az üzem éves gyártókapacitása akkor 300 000 db-os mennyiségre emelkedett. A jászberényi Fagyasztóláda gyár avatására 1997. március 21-én került sor Göncz Árpád köztársasági elnök úr mellett Anders Sharp az Electrolux AB igazgatótanácsának elnökének részvételével. Ebben az évben egyébként a Lehel, ahogy írták a lapok „A magyar ipar büszkesége” ünnepelte a fennállásának 45. évfordulóját is.

Az Electrolux az 1997-es évben világszerte gyáraiban nagyméretű gazdasági átszervezést hajtott végre. A nagyszabású programot a cég akkori elnöke Michael Treschow – akit az üzleti világ „Surgeon Mike/Sebész Misi”-nek nevezett – személyesen irányította. Miután   Magyarországon két telephelyen is folyt a ládagyártás, várható volt, hogy ez az átszervezés érinti a magyarországi termelőkapacitást is. Megszületett a döntés a jászárokszállási telephelyen lévő gyártást átköltöztették Jászberénybe. Közel húsz év után Jászárokszálláson megszűnt a ládagyártás. A cég az európai fagyasztóláda-gyártás központját Jászberényben építette ki. Így az Electrolux csoport eredményesség javító átszervezések során a Lehelnél tényleges létszám-elbocsátás nem volt.

2004-ben a jászberényi Electrolux Lehel Kft. magyar mérnökei kifejlesztették a jégképződésmentes – frost free – fagyasztóládát, amelynek sorozatgyártása abban az évben szeptemberben el is indult. Ezt az új fejlesztésű ládát nem kellett leolvasztani, mivel nem is képződött jég a fagyasztás során. A gyár termékfejlesztésre több mint egymillió eurót költött. Szentpéteri Ferenc a fagyasztóládagyár akkori igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, hogy az új termékekkel még az idén megjelennek a francia, a svéd, a dán, az angol és a német piacon. Ekkor már a majd 4000 főt foglalkoztattak a jászberényi törzsgyárban, és ebből a fagyasztóláda üzemben pedig közel 700 fő dolgozott. Közel 500 ezer ládát gyártottak éves szinten.

2007-ben újabb fejlesztés történt és új külsővel lépett piacra a Lehel fagyasztóláda család. Az elavult, ódivatú, szögletes volt a régi forma, ezt váltották fel egy piacképesebb verzióval. Az évi 400-450 ezer darabos termelés 97 százalékát exportra szállították. A hazai piacon közel 18 000 db-ot értékesítettek. Ebben az időben még 90 százalékos piaci részesedést mondhatott magáénak az Electrolux. A gyárnak 124 külföldi és 77 magyar beszállítója volt, a beszállítói értéket tekintve a külföldiek 61, a magyarok pedig 39 százalékot képviseltek. A 2010-es években a gyártás évről évre csökkent, a fagyasztóláda piaci kereslete folyamatosan csökkent.

2019. szeptemberében „robbant” a hír, hogy „az Electrolux Group egyes hűtőgépek gyártását – mint pl. a fagyasztóládákét és a felülfagyasztós termékekét – 2020-tól megszünteti és az ezt helyettesítő új termékek gyártását külső partnerekkel együttműködve oldja meg.” Magyarország összességében nem járt rosszul, mert „közel 100 millió eurót fektet be az Electrolux Magyarországon 2020-ban”, csak nem Jászberényben, hanem Nyíregyházán.
2020. április 9-én a szomorú dolgozók a Facebookon mutatták be az utolsó legyártott ládát és adták hírül megszűnt a gyártás. A jászberényi Fagyasztóláda-gyárban 1997-től 7 807 252 db fagyasztóládát gyártottak le.

 

Végezetül a cikk írója, egy kis emléket felidéz. Huszonhárom évvel (1997-ben) ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem újságja „A jövő mérnöke” a következő felhívást tette:

„Mérnök hölgyek, urak leendő diplomások, érdemes a Lehel földjére „kalandozni”, értelmes munka mint a tenger, nemzetközi karrier lehetősége adott. Érdemes megpróbálni.”

Őszintén reméljük nemcsak Nyíregyházán, hanem Jászberényben is „a jászsági fehér birodalomban” is lesz még ilyen kihívás.

 

Korabeli szakmai sajtó cikkeiből

szerkesztette:

Metykó Béla