Thorma János művészi virágzó kertje

Születésének 150. éves évfordulóját ünnepeljük és a neves jubileum alkalmából emlékezünk rá. Thorma János festőművész neve és Nagybánya teljesen összefonódott. A nagybányai művésztelep egyik alapítója és egyik legkiemelkedőbb mestere volt. Életművén több stílusirány is nyomon követhető, így a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátosan egyedi nagybányai posztimpresszionizmus.

Thorma János 1870. április 24-én született Kiskunhalason. Szülei elszegényedett nemesi családból származtak. Édesapja csopaki Thorma Béla adóhivatalnok volt, akit új feladata 1871-ben Jászberénybe vezényelt, és családjával rövid idő múlva ide is költöztek. Édesanyja galántai Fekete Gizella volt. Thorma a középfokú tanulmányait a jászberényi katolikus gimnáziumban kezdte. Gimnáziumi rajztanára a nagyhírű Németh Kelemen jászberényi ferences rendi pap volt. Nincs rá egyértelmű dokumentumunk, de nagy a valószínűsége, hogy a fiatal festőzseni tehetségét ő fedezte fel és gyújtotta be a szikrát, amely a fiatal Thorma Jánost elindította a festőművészi pályán.
Miután édesapja 1884-ben Nagybányán kapott új állást, így a család végleg Nagybányára települt. Ott fejezte be középiskolai tanulmányait.

A gimnázium befejezése után 1887-ben kezdte művészeti tanulmányait az országos mintarajziskolában. Székely Bertalan neves festőnek volt a tanára. A nagyhírű mester kitüntető módon bánt a tehetséges fiatalemberrel és műtermében külön is foglalkozott vele, de Thorma is mindig megkülönböztetett tiszteletet érzett mestere iránt.
Thorma János 1888-ban beiratkozott a Münchenben működő Hollósy Simon festőiskolájába. Ő lett az egyik első növendéke a nagy tekintélyre szert tevő szabadiskolának. Hollósy nagy személyi varázzsal rendelkező mester volt és szinte minden tanítványára inspirálóan hatott.

Első tanulmányútjára 1891. februárjában utazott Párizsba. A Julien akadémián tanult ő is, mint sok más magyar művésznövendék. A zolai naturalizmus hatása alatt festette első nagyobb képét, a Szenvedőket (Magyar Nemzeti Galéria tulajdona), majd ezt követte az Ébredés című festménye.

Még Münchenben a Hollósy festőiskolában Thorma János és Réthy István egy éjszakai beszélgetésen azt a javaslatot tették, hogy Nagybányára kellene költözni a festőiskolának. Hollósy mester is örömmel támogatta a Nagybányára költözés ötletét. Csatlakozott hozzájuk Grünwald Béla és Ferenczy Károly. Az ötlettől csak egy év telt el, 1896-ot írtak akkor, az ország az ezredéves ünnepségek mámorító szépségében élt, amikor a festőiskola Nagybányán elindult.
Az „Aradi vértanúk” című történelmi képével szinte berobbant és országosan elismert lett a millennium évében.
Ennek a képnek van egy külön története is. Thorma eredetileg azzal a céllal festette, az volt a terve, hogy a millenniumi nagy kiállításon bemutassa. A képzőművészeti társulat Ferencz József királyra való tekintettel nem fogadta el, hogy a nagy művet az új Műcsarnokban állítsák ki. A festményt sok viszontagság után a magyar állam csak 1931-ben vette meg a Történelmi Képcsarnok számára.

„Talpra magyar” című festményével a Petőfi Sándor szabadsághős költő halálának félévszázados évfordulójára és a nagy költőre való méltó megemlékezésre festette. A festmény által ábrázolt jelenet rendkívül mozgalmas, és megkapó erővel tükröződik benne a forradalmi idők láza és elevensége. Élete vége felé fejezte be ezt a művét.

Hollósy Simon távozása után Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Réti István és Thorma János lettek a festőiskola vezetői mely „Nagybányai Szabad Festőiskola” néven működött tovább. A tanítványoknak nem kellett tandíjat fizetni.
Az 1904-ben rendezett St. Louis világkiállítás a nagybányai festők nagy sikerét hozta. Thorma aranyérmet nyert, míg Ferenczy, Grünwald és Réti pedig bronzérmet kaptak. A következő évben 1905-ben a müncheni nemzetközi kiállításon Thormát újabb nagy kitüntetés érte. Az „Október 1.” című festményével nyerte el a nagy aranyérmet.
1926-ban a festőiskola megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelte. Ekkor már közel egy negyedszázada Thorma vezette a festőiskolát. Vezetésével zökkenés nélkül vészelte át a legsúlyosabb éveket. Trianon után sem hagyta ott Nagybányát. A román hatóságok azért tűrték meg a szabadiskolát, mert nemcsak a magyar, hanem a fiatal román művészeket is vonzották.

Ennek egyik kiemelt jele volt, hogy a román király 1924-ben aranyéremmel ellátott díszoklevéllel tüntette ki a festőiskola kiemelkedő vezetéséért. A nagybányai festőiskola hírneve messze átlépett az országhatáron és eljutott szinte egész Európába. „Művészi virágzó kert ez a Nagybánya!” címmel írták egy bécsi napilapban. Az 1929-es év a mester családi életében is jelentős változást hozott. Az ötvenkilenc éves festőművész feleségül vette fiatal tanítványát, Kiss Margit festőművésznőt.

A nagybányai festőiskolát a román hatóságok végül bezárták, de az „aranyhegyek alján fakadt művészet él és virágzik” – írta, az Erdélyi Lapok 1936. februárjában. Igy az „Erdélyi Barbizon” megalakulásának negyven éves jubileumát már csak a szomorú végnapokkal élte meg.

1937. december 6-án hosszabb betegeskedés után 67 éves korában meghalt a nagy művész. Szavakkal ki nem fejezhető az a veszteség, mely Thorma János elhunytával az erdélyi és az egyetemes magyarságot, a magyar művészetet s az egész művészvilágot érte. Thorma János, mint ember meghalt, de művei itt maradtak velünk és a művész emléke is örökké élni fog velünk.

Források: „Nagybánya és Vidéke” helyi napilap és a fővárosi újságok („Vasárnapi Újság”, „Budapesti Hírlap”, „Pesti Napló” és a „Keleti Újság”) számai.

Metykó Béla
helytörténeti kutató