A szülőföld szeretete képekben

2019-05-222019-05-23 Kazsimér Nóra 0 Comments

Messziszálló gondolatom címmel nyílt meg ünnepélyes keretek között a Jász Alkotók Körének hetvenkettedik kiállítása május 13-án, a jászkiséri Művelődési Ház galériájában.

A jászok szeretett tájait és természetközeli élményeit megörökítő tárlat iránt érdeklődőket Balogh György, a Művelődési Ház vezetője üdvözölte. Az igazgató örömét fejezte ki a jubileumi alkalommal kapcsolatban, hiszen a 2000-ben megrendezett jászkiséri kiállításkor is a település adott otthont a Jász Világtalálkozó eseményének.

A Rácz Aladár Zeneiskola kamaraegyüttesének fennkölt zenedarabjai után a köszöntő gondolatokat Lukácsi György polgármester fűzte tovább. „Egy szó van, amire a megnyitót ráépíthetném, ez pedig az összefogás. Maga az összefogás az, amelynek köszönhetően a JAK is megalakult. Olyan művészemberek fogtak össze, akik itt a Jászságban szeretnének maradandót alkotni, a jász emberek életét szeretnék megörökíteni.” Beszédében felidézte a legutóbbi karcagi jászkun főkapitány választást, a nemrég lezajlott jász bál pillanatait, és a kapuit hamarosan megnyitó világtalálkozóra gondolva hozzátette, ez a huszonöt-harminc év mind az összefogás, a múlt tisztelete, a jövőbe vetett hit eredménye. Kiemelte a művésztársaság helyi születésű tagjait – Gara Gizella, Elter Tibor, Pásztorné Győr Mária –, külön megszólítva Czókoly Nikolettát, akivel úgy véli, megtörtént a generációváltás az egyesületben. „Azt kívánom a fiataloknak, hogy fessenek és foglalkozzanak a művészettel, mert ez nemcsak a saját lelküknek tesz jót. Most mind olyan dolgokat láthatunk itt, ami a múltat, a jelent és a jövőt is képviseli. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a kiállítás méltó a jászokhoz, a Jász Világtalálkozóhoz.”

Az elkövetkezendőkben a szintén jászkiséri születésű Gomola György versét Szabari Bálint ihletett szavalatában hallgathatta meg a közönség, majd D. Kovács Júlia lépett a mikrofonhoz. A kör elnök asszonya a kiállítás címére utalva kifejtette, hogy a sorokat a társaság egyik alapító tagjától, Kovács György költőtől kölcsönözték a tárlat idejére. A jelenlévő alkotók bemutatása után egy kis történelmi kitekintőt tett, felidézve az 1994-es megalakulást, Szalkári Rózsa emlékezetét, és az akkor megfogalmazott, mai napig meghatározó célokat.

„Ez a hetvenkettedik közös kiállításunk, ezért szeretném ideidézni, hogy ahogy kezdetben is írók, költők, festők és fotósok is tagjai voltak a csoportnak, most is van egy szekciónk, melyben írók, költők mutatják be alkotásaikat.” – osztott meg részleteket a működésről, majd hozzátette, annak, hogy a JAK figyelmet kapott, nem csak nekik, de a médiacsoportnak is nagy szerepe van. A közösség jelenleg Kék lámpás címmel forgat filmet a hétköznapok hőseiről, tűzoltók és rendőrök áldozatos munkájáról.

D. Kovács Júlia zárszavában köszönetet mondott Jászkisérnek a kiállítás bemutatásáért, és hangsúlyozta, az a legfontosabb, hogy a jász tájakat, a jász kötődést át tudják adni fotókban, grafikákban azoknak az embereknek, akik igazán értik, miről is kívánnak szólni. „Biztos tudják, hogyha elszármazik bárki a jászságból, már nincs itt háza, földje, ritkán jár jász földön, akkor is azt mondják, hazajövök. Én azt gondolom, hogy ezeken a képeken ezt megtalálják.”

A többféle technikával, főleg realista látásmódban megálmodott alkotások visszatérő motívumokat, virág és – tájábrázolásokat, csendéleteket örökítettek meg. A művészek aprólékos, gondos ecsetvonásai, a szántóföld felett lebegő felhők ismerős vonulatai, az alföld jellegzetes színárnyalatai jól tükrözik az elnök asszony által is szavakba öntött alkotói célt, a szülőföld iránt érzett határtalan szeretet bemutatását.

A művek megtekintését követően az Erkel teremben kihelyezett vendégváró falatkákkal, szomjoltókkal kedveskedtek a résztvevőknek. A kiállítás június 4-ig látogatható a művelődési ház nyitvatartási idejében.