Egy félbeszakadt életmű

2019-05-222019-05-23 Demeter Gábor 0 Comments

Gubis Mihály alkotói életművébe enged bepillantást az a vándorkiállítás, amely Békéscsabáról, a Munkácsy Mihály Múzeumból érkezett a sorozat harmadik állomására. Itt nálunk május 17-én délután, a Lehel Film – Színház emeleti galérián tárták a nagyközönség elé, elRENDeltetett címmel.

A városunkba érkező tárlatnak van előzménye, Gubis Mihály születésének 70. évfordulójára tavaly mutatták be bővebb változatát a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, majd ebben az esztendőben vándorútra indult az anyag – kezdte bevezetőjét Góg Zoltán kulturális szervező.

A megnyitót megtisztelték a művész családtagjai, a vándorkiállítás anyagát összeállító múzeum munkatársai, köztük Ván Hajnalka művészettörténész, aki a bemutatott alkotásokat összeválogatta és a tárlat megnyitó gondolatait is tolmácsolta.

Gubis Mihály művészetéről könnyű jót mondani, de összegezni, kiemelni nehezebb. Egyszerre volt szakmáját stabilan művelő, másokat is koordináló országosan jegyzett, mesteremberből lett grafikus, erős ecsetkezeléssel, témával és színnel alkotó festő, valamint ötletgazdag szobrász és lánglelkű performanszművész.

„Csabai” talajból serkent ki munkássága, nyomdászként indult, és a békéscsabai nyomdászati múlt, a támogatott grafikai munkák és lehetőségek révén a szitanyomás területén kezdte szárnyait bontogatni korán megmutatkozó eredményekkel. A hetvenes évek elején összeismerkedett Szentendrén a hozzá hasonló autodidakta művészekkel, a Vajda Lajos Stúdió tagjaival, akik érezve a korszak tendenciáit, elindítottak egy új karakteres művészeti irányt, melynek Gubis Mihály aktív szereplője lett. Korai konstruktív műveiben rengeteg erő és játékosság van, de ez csak pár évre tudta lekötni. Hamarosan vonalas és térproblémákkal foglalkozó munkákat kezdett készíteni, szín és gesztus költözött addigi monoton munkáiba, belépve ezzel a kifejezetten gesztusalakú korszakába.

A kiállítás ebből az időszakból számos jelentős példát megmutat, és motívumaiból, szimbólumaiból is megismerhetünk néhányat. Elsősorban a széket, mely művészeti programjává vált és elfogadva az elfogadhatatlant, mitológiát teremtett belőle. Eme tárgy alkalmazásának szűkszavúsága egyfajta zárkózottságot kölcsönöz a képeknek úgy, hogy közben nagyon húznak, visznek előre is.

Művészete nem véletlenül volt szakmailag kifogásolhatatlan, bár a hetvenes években indulva és a kétezres évek elején alkotva más megítélés alá is kell, hogy besoroljuk, hiszen a tűrt vagy leginkább a tiltott vizeken evezett. Mégis, vagy pont ezért a legjobbak között tarthatjuk számon. Ám a legjobbak sorsa nehéz. Rövid és megpróbáltatásokkal kísért élet jutott számára és tragikus vég, ezért is adták a kiállításnak az elRENDeltetett címet. Ez összefoglalja konstruktív virulását, és a rá oly jellemző stílust, a sorsot, melyet kiszabtak számára.

Talán tervezetten, de lehet csak véletlen éppen, hogy Gubis Mihály halála napjának évfordulóján rendezték a kiállítás megnyitóját, annak zárása képpen. Egyedivé téve azt, hogy egy művészeti élmény részesei lehettünk. A szervezők felkérték a művészhez közelálló, őt jól ismerő barátját, Nagy Zopán költő-fotóművészt, aki személyes hangú, szívszorító performanszal idézte meg egykori alkotótársa alakját és emlékezett meg tragikus végzetéről.

A Gubis Mihály békéscsabai művész életművét bemutató, tömören képalkotásaira szorítkozó válogatás egy időre otthonra lelt nálunk is. Művészetének legnagyobb érdeme, hogy korszerű és kvalitásos műveket alkotott, mondandójának gazdagsága, témái bősége és az alkotásokból áradó energiája magával ragadja azokat, akik megismerik.