Szívükben szép esztendők

2018-10-252018-10-24 Munkatársunk 0 Comments Jászberényi Hagyományőrző Együttes, Lehel Film-Színházban

Húszéves lett idén a Jászberényi Hagyományőrző Együttes. A jeles alkalomból kifolyólag „Örvend az ég vigassággal, dicséretekkel…” címmel mutatja be az együttes jubileumi műsorát november harmadikán 15 órai kezdettel a Lehel Film-Színházban. Az együttes születéséről, életéről, munkájáról, a jubileumi műsorról kérdeztük Kocsán László alapító művészeti vezetőt.

Húsz esztendő telt el jász hagyományainkat őrizve. Beszéljünk először a kezdetekről. Hogyan jött a gondolat, mi vezetett arra, hogy hagyományőrző együttest alapítson Jászberényben?
Örömmel néztem, hallgattam kis országunkban és határainkon túl jártamban, mint beszélnek büszkén idősek, fiatalok saját tájegységük, falujuk szokásairól, táncairól. Láttam miként öröklődnek a táncok, dalok szülőkről, nagyszülőkről már kicsi korban gyermekeikre. Elgondolkodtam. Vajon én mit tudnék megmutatni, elmondani a jászsági táncokról, mit tudnék adni szülőföldem hagyatékából gyermekeimnek? Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kezdtem el foglalkozni már 1995-ben a jászsági táncok kutatásával, tanulásával. Ekkor még nem ismerték országosan a jászsági táncokat, zenéket, szokásokat, nem voltak tanítva a jászsági gyermekcsoportoknak táncaink. Nem is lehetett tanítani, hiszen nem volt senki, aki táncaink elmélyültebb kutatásához, feldolgozásához, színpadra állításához hozzáfogott volna.

Ennyire rossz volt a helyzet?
Egyetlen egy táncunk volt eddig, a Jászság Népi Együttes által megnyert 1971-es Ki Mit Tud? vetélkedőn Tímár Sándor által koreografált Jászsági táncok. Ha ezt a számunkra kedves felvételt visszanézzük, összehasonlítva a mai korral, láthatjuk, hogy viseletben, táncban sokat léptünk előre. Természetesen ez a koreográfia, az akkori mércével mérve kimagasló, egyedülálló volt, de sajnos nem követte kutatás, feldolgozás, tanítás. 1997-ben pár embernek elmondtam gondolataimat arról, hogy milyen szép lenne hagyományőrző együttest alapítanunk, és a pozitív visszajelzéseket követően közzétettük felhívásunkat, majd 1998-ban elkezdtük a munkát.

Milyen volt a fogadtatás?
Az emberek részéről a fogadtatás örömteli volt. Amivel meg kellett küzdeni, az a néptáncos szakmán belüli elfogadás volt. Sokan voltak, kik azt mondták ilyen tánc nincs, vagy nem is így van. Voltak, kik azt mondták, hogy hagyományőrző együttest alapítani városon „műanyag”, nem életképes. Minél több rosszindulatú, olykor már lejárató megjegyzést tettek, annál mélyebben kutattam a forrásokat, tanulmányoztam a megmaradt gyűjtéseket. Persze azt is el kell mondanom, hogy volt egy kicsi, de jelentős szakmai réteg, amely segítette kutatásaimat, elismerve azt a törekvést, célt, melyet kitűztem magam elé. Ezeknek a dolgoknak a nagy eredménye 2003-ban a Hagyományok Háza gondozásában megjelent kötetem A jászsági hagyományokról címmel. Mai napig ez a kötet foglalja egybe jász táncaink leírásait, bár az idő, az újabb előkerült dokumentumokat figyelembe véve, pár dolgot felülírt benne, így szükségessé vált egy második bővített, pontosított kiadás megjelentetése.

Kik voltak az alapító táncosok?
Gondolhatná bárki, hogy bizonyára könnyű volt az együttest megalapítani, hisz a volt Jászságos táncosok sorra jöttek vissza. Megközelítőleg negyven fővel kezdtük el a próbákat, és ebből a létszámból hatan voltak a Jászság Táncegyüttest megjárt táncosok. A többieket a Jászság, a dalok, a zene szeretete hívta az együttesbe, valamint a táncos gyermekek szülei csatlakoztak sorainkhoz. Büszke vagyok rá, hogy jelenleg is vannak olyan tagjaink, akikkel a meglapítás óta együtt koptatjuk a deszkákat.

Mikor álltak a nagyközönség elé?
Első fellépésünk 2000-ben Bagon történt. Azóta felsorolni is nehéz lenne hány helyen jártunk határainkon belül és kívül egyaránt. Mára már igen jelentős szakmai hagyományőrző bemutatókra is hívnak bennünket, de a legkisebb településen is ugyanazzal a hittel és erővel lépünk fel, mint egy szakmai rendezvényen.

Mi kell ahhoz, hogy valaki a tagjaik sorába léphessen?
A hagyományőrzés tiszta hitet, türelmet, ragaszkodást, kitartást kíván. Nagyszüleink hagyatéka – Érték, Tisztelet, Jászság! Ezen alapértékek alapján bárkit szeretettel várunk közénk.

Munkájukat elismerve rangos díjakban is részesültek.
Számunkra is megtisztelőek ezek az elismerések. 2012-ben Veresegyházon bemutatott összeállításunkat elismerve megkaptuk a Kiválóan Minősült Hagyományőrző Együttes címet, 2013-ban pedig Jász-Nagykun-Szolnok megye Művészeti Díját vehettük át. Nagy elismerés még, hogy dalkörünk 2017-2018-ban a XII. Vass Lajos Népzenei verseny elő- és középdöntőjében Arany elismerésben részesült.

Ön a műsor rendező-koreográfusa. Mit láthatunk a jubileumi műsor keretén belül?
Egy igazán a jubileumhoz méltó egy órás, az elmúlt évek koreográfiáit magában foglaló műsorral készülünk a bemutatóra, néhány új dolgot beleszőve. Nagy szerencse, hogy a Lehel Film-Színházban lehetőségünk van játszani, mert itt a fénnyel, vetítésekkel tudjuk gazdagítani a műsort. Szeretnénk a nézőket elvinni egy régi táncos, zenés, dalos hagyományokban gazdag jász világba. A műsor zenéjét Pál Mihály jászberényi prímás, dalait Rózsa Ibolya a dalkör vezetője állította össze. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a helyszín befogadó képessége korlátozott, a műsort egyszer mutatjuk be, így aki szeretné látni, időben gondoskodjon belépőről.