A mi felelősségünk, hogy megőrizzük az értékeket

A napokban jelent meg a Jászsági Hagyományokról című kötetsorozat második kiadványa, mely főként a jászsági táncokat, zeneanyagokat, azok mai világban betöltött szerepét és a hagyományok ápolásának fontosságát igyekszik az olvasó elé tárni páratlan fotógyűjteménnyel illusztrálva. Az igényes, hiánypótló szerzemény születéséről a néprajzi mű szerzőjét, Kocsán Lászlót kérdeztük.

Milyen céllal született meg ez a hagyományismertető sorozat?

Elsősorban számomra volt fontos, hogy minél többet tudjak arról, amit tanítok, hogy a Jászságot önmagamban tudjam megismerni és így mások számára is őszintén bemutatni. Mindkét kötet azt a célt szolgálja, hogy a jászsági hagyomány és kultúra a felnövekvő generációkban ne egy rácsodálkozást váltson ki. Jelen pillanatban még mindig úgy érzem, hogy bár erősíteni próbáljuk a jász mivoltot, a jász öntudatot, keveset tudunk a mögöttes tartalomról, a helyi hagyományokról.
Szeretném, ha úgy nőnének fel ezek a fiatal generációk, hogy nem csak beszélünk a hagyományokról nekik, hanem ők már tiszta forrásként használják is azokat, a hozzá kapcsolódó könyveket, hanganyagokat, ismerjék, becsüljék jász őseik gyönyörű örökségét. Ez a jelen kihívása, feladata a részünkre.

Az első kötet 2003-ban a Hagyományok Háza gondozásában jelent meg. Hogyan kapcsolódik egymáshoz a két kiadvány?

Az első kötetet a Hagyományok Háza adta ki, egy szakírói pályázat díjaként, a második kötet pedig teljes mértékben pályázati forrásból valósult meg, és tulajdonképpen kiegészítik egymást. Még az első inkább a dalokra, a különféle szétszórt gyűjteményekből összeszedett énekekre összpontosít, a második kötetben az ismeretek finomított, bővített változatát, a jászsági táncok részletezését és az általam húsz éve alapított Hagyományőrző Együttes történetét igyekeztem az olvasó elé tárni. Sok kérdést letisztáz már a második kötet, melyet jól példáz A Jász verbunk kutatása fejezet. Az első kötet születésekor még nem állt a rendelkezésünkre jász verbunk eredeti muzsikája.

Milyen erényeit emelné ki még a második, frissen publikált kötetnek?

Amit mindenképp kiemelnék, az a terjedelmes – közel egy évszázadot lefedő – fotómelléklet, mely egyben tisztelgés is a régi zenekarok előtt, ugyanis így összegyűjtve, archív fotókon eddig még nem adódott alkalmunk látni őket. A mi felelősségünk, hogy megőrizzük azt az értéket, amit ők adtak a Jászságnak, amit valahol elfeledtünk, de kötelességünk visszahozni. Ezen felül kiemelném még a Jászberénybe látogató Ady Endréről és Bartók Béláról szóló rövid bevezetőt. Utóbbi Geyer Stefi világhírű hegedűművészt kísérte városunkba nagynénjéhez, és itteni zenegyűjtése során határozta el, hogy versenyművet ír Stefi számára. A források szerint Ady Endre 1913. október 11-én érkezett Jászberénybe, és élvezettel hallgatta a helyi prímás által előadott régi magyar nótákat. Az ilyen érdekességek, a tánc, a hagyományőrzés mellett fel szeretném hívni a pásztoréletre is a figyelmet, mely igen élénk volt ebben a térségben, a környező jász településeken is, legalább annyira, mint ma Hortobágyon.

Az írott anyag mellé zenei CD is készült. Mit lehet tudni a lemezről?

A lemez tulajdonképpen egy gyakorló CD, hosszabb menetek vannak rajta jász verbunk, oláhos, lassú és friss csárdás stílusokból. Ezekre bátran lehet tanítani, mert bár jelentek meg korábban is jászsági kiadványok, nagyrészük néhány perces számokat tartalmaz, így nehézkes általuk a folyamatos tanítást megvalósítani. A lemezen kiváló zenészek, énekesek és a Jászberényi Hagyományőrző Együttes Népdalköre is közreműködik.

Hol lehet szert tenni a Jászsági Hagyományokról szóló kötetre?

Bár ezer darab könyv és CD készült, a pályázati forrás kezelője előírja, hogy a kiadványok nem hozhatók kereskedelmi forgalomba. Amit vállaltam az az, hogy eljuttatom őket a Jászságban dolgozó hagyományőrző és néptánc csoportoknak, óvodáknak, iskoláknak, népdalköröknek, helytörténeti gyűjteményeknek, könyvtáraknak, helytörténettel foglalkozó csoportoknak. Illetve aki érdeklődik iránta, a jelenlegi ínséges körülményekre való tekintettel online is elérheti az általam közzétett, kötetből kiragadott részleteket.

Bár a márciusi könyvbemutató elmarad, néhány gondolatban térjünk ki rá, mi várható majd az újonnan kitűzött alkalommal.

A Jászberényi Hagyományőrző Együttesről Józsa Tamás és Perlaki Csaba készített a múlt esztendőben filmet, annak az ősbemutatója itt lett volna. Arra kértem a két alkotót, hogy beszélgessünk a hagyomány és a modernitás kapcsolatáról. A mai felgyorsult, információgazdag világunkban bár különösen hangzik, ugyanúgy kell a hagyományőrzésnek is a reklám, mint bármi másnak. A könyvbemutatón nagy hangsúlyt kapott volna a hagyomány továbbélésének lehetősége a 21. században. Reméljük mindennek megvitatására hamarosan lesz lehetőségünk.

Van esetleg tervben folytatás?

Egy néprajzi leírással kiegészített fotóalbumot szeretnénk megjelentetni Váradi Levente és Gémesi Balázs fotóművészek közreműködésével. Az albumban a még fellelhető vésett fakeresztekről készített felvételek kapnának helyet, melyek itt a jászberényi temetőkben találhatóak. A sírok fotózását már a 2000-es években elkezdtem, és régi vágyam, hogy megmutassuk, milyen szép nyelvezettel írták ezeket. A néprajzi részben érintenénk a jász emberek hiedelemvilágát, temetkezési szokásait, ami szintén egy kevéssé ismert terület.