Világbajnok lett a berényi hokis

Nem rég arról adtunk hírt, hogy egy berényi hölgy – Fecske Maja Ágnes – tagja lett a magyar korosztályos jégkorong válogatottnak. Azóta kiderült, hogy van egy jászberényi fiatalember is, aki nemcsak válogatott lett, hanem a divízió I /B osztályban világbajnok is.

Vas Márkrólvan szó, aki Jászberényben ismerkedett meg a jégkoronggal, majd Székesfehérvárra került és a korosztályokat „végigjárva” áprilisban az U-18-as csapat tagjaként világbajnokok lett. Ezzel felkerültek a II. vonalnak számító, divízió I/A-ba azaz a világ legjobb 16 csapata közé. (Az elit osztályban tíz, az I/A –ban hat csapat van.)  Hogyan lehet ilyen komoly eredményt elérni? Erre voltam kíváncsi, amikor Vas Márkot felkerestem szülei lakásán Jászberénybe.

Amikor a Gróf Apponyi Általános Iskolába jártál, próbálkoztál más sporttal is, vagy egyből a jégkorongot választottad?

– Először karatéval próbálkoztam, annál is inkább, mert a lakásunkhoz nem messze volt a Yakuzák Se előző otthona.  A küzdősportot három évig műveltem, majd átváltottam labdarúgásra. Focizni is nagyon szerettem, de ennek ellenére továbbra is kerestem azt a sportot, ami a legmegfelelőbb számomra. Édesapám nagyon sokat mesélt nekem a jégkorongról, így elkezdtem nézni a meccseket. Egyre jobban megtetszett, és amikor Nagy Zoltán elkezdett foglalkozni itt Jászberényben az utánpótlással én is kimentem az első edzésre és ott ragadtam.

Mi volt az, ami leginkább megfogott?

– Az már a TV közvetítésekből feltűnt, hogy milyen nagy sebességgel korcsolyáznak a játékosok, és amikor valamelyik csapat gólt ütött micsoda örömet jelentett mind a hokisok, mind a szurkolók számára. Valamint még az is motivált, hogy ez nem egyszerű játék, nem elég, ha az ember tud korizni hanem ez sokkal összetettebb, sokkal bonyolultabb játék. Ennek a megtanulása is kihívást jelentett számomra.

Gyorsan kinőtted Nagy Zoltán „iskoláját” és felmentél a Fradihoz.

– Igen, Csordás Hunorral mentünk fel a zöld-fehérekhez, ahol nagy lehetőség adódott számunkra, hogy tovább fejlődjünk. Egy évet töltöttem ott, de miután Kercsó Árpád edző vezetésével Székesfehérváron elindították a Jégkorong Akadémiát, édesanyámmal elmentünk. Megnéztük a lehetőségeket és arra az elhatározásra jutottunk, hogy megpróbálom, ha megfelelek a követelményeknek. Természetesen próbajátékon vettem részt és mivel Árpád bácsi elégedett volt velem, és nekem is tetszettek a körülmények, ott maradtam. Fehérváron kezdtem el a középiskolát és mivel Akadémiáról van szó, a tanulás mellett mi állandóan a jégkoronggal foglalkoztunk és foglalkozunk a mai napig is. Először az U-12-ben kezdtem, de később, ahogy az életkorom is nőtt, sorba jöttek a korosztályos csapatok, amelyekkel szinte mindig mi nyertük a bajnokságot. Így természetes, hogy felfigyeltek ránk a válogatott edzői is, és örömmel mondhatom, hogy az U-14 -től kezdődően végigjártam a ranglétrát és végül az U-18-as válogatottal Olaszországba, Asiagóba a divízió I/B világbajnokságra jutottam ki.  

Vas Márk szüleivel…

Milyen esélyekkel utaztatok ki? Számítattatok arra, hogy akár nyerhettek is?

– Lehet, hogy furcsán hangzik, de igen számítottunk rá. Annyira jó csapatot sikerült, edzőinknek összehozni, hogy bíztunk a sikerben. Nagyon együtt voltunk, nagyon elszántak, és ami a lényeg, mindez az eredményekben is megmutatkozott. Sorra jöttek a győztes meccsek: a dél-koreai (6-2), az ukrán (6-2), a házigazda olasz (7-1) és a japán (4-2) és végül Szlovéniát is legyőzve (5-4) százszázalékos teljesítménnyel nyertük meg az U18-as divízió I/B csoportos jégkorong-világbajnokságot.

Ahhoz hogy egy fiatalember ilyen sikert érjen el, miről kell lemondania?

– Őszinte leszek, nagyon sok mindenről, nekünk alig van szabadidőnk. A tanulás mellett jégkorongozunk, ami után bizony pihennünk kell, mert igen elfáradunk akár az edzések akár a meccsek után. Így nem igen tudunk a lányokkal bulikra járni, mint más ilyen korú társaink. Viszont kárpótol bennünket a siker. Még ma is libabőrös vagyok, amikor rágondolok arra, hogy a VB-én az eredményhirdetésnél magasra emelhettük a megnyert kupát. Ez olyan érzés volt, amit szinte lehetetlen leírni, elfelejteni pedig soha nem lehet.  

Márk a címeres mezben…

Az elfoglaltság miatt úgy tűnik, hogy a hazajárás is ritka, igaz?

– Valóban ritka, amikor a jégkorong szezon van, eltelik 2-2,5 hónap is, hogy hazajöhetek a szüleimhez, nyáron viszont több időt tölthetek itthon. Szerencsére nagyon jó kollektívába kerültem és jól érzem magam, mint ahogy természetesen idehaza is. Legkedvencebb hobbim a horgászat, így a hazai barátokkal a nyáron sokszor elmegyünk pecázni.

Vas Márk tehát megtalálta számítását a jégkorongsportban. Fiatal kora ellenére már nagy siker részese lehetett. Remélhetőleg néhány év elteltével arról tudunk beszámolni, hogy az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia jégkorongozója, a felnőtt válogatottban is felhúzta magára a címeres mezt.