Búcsú Május királynőjének

Vasárnap délelőtt hívekkel népesült be a Négyszállási kápolna, ahol Szántó József apát plébános Szűz Mária tiszteletére ajánlotta fel a liturgiát.

A hagyomány szerint május első vasárnapján misével és körmenettel ünnepeljük a Négyszállási templom búcsúját, melyet Május Királynője búcsú néven ismernek a helyiek. A kicsi kápolna ilyenkor újra megtelik élettel, nem csak a környéken lakók, de a városból is sokan eljönnek az út menti szent helyre. Vasárnap a helyszűke miatt a hívek egy része már csak állva tudta végighallgatni az apát szavait, aki beleszőtte a mise szövegébe a templom és a környező tanyavilág rövid történelmét is. Ismertette, hogy az épület helyén egykor tűzhely volt, ahol a hit és a szeretet fénye világított. Az itt lobogó tűz örökre összekötötte az itt élők lelkét. Az atya felidézte azokat az időket, amikor tankok formájában a pusztulás söpört végig a tájon. A háború után is itt maradt a templom, mely tornyával az égre mutat, figyelmeztetve a hit megtartó erejére, melyre most az új honfoglalók érkezésekor töretlenül nagy szükségünk van.

Anyák napja alkalmából az atya köszöntötte az édesanyákat, valamint megemlékezett a tanyavilág már eltávozott és még köztünk élő lakóiról, illetve biztatást küldött az érettségi előtt álló fiataloknak.
Az evangélium Szent Lukács üzenetében égi édesanyánk, Szűz Mária angyali üdvözletét elevenítette fel. Az asszonyét, aki feltétel nélkül igent mondott az Úr hívására, és akinek gyermekén, Jézus Krisztuson keresztül utoljára szólt az emberiséghez az Atya. A Szűzanya kapaszkodó a hétköznapokban, imáink nála meghallgatásra találnak.

Példája és közbenjárása segítségünkre van, hogy hitünk megmaradjon. Május Királynőjének ajtaján érdemes bekopogtatni, hogy lelkünkben is eljöjjön az újjászületés, csakúgy, mint a természet tavaszában.
A szentmise körmenettel és a himnuszok éneklésével zárult, majd a templom udvarán a négyszállásiak szeretetvendégséggel várták a búcsújárókat.