Most van lehetőség

Ebben az évben ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. A rendszerváltástól alapító tagja vagyok az ’56-os szervezetnek, édesapám után. Még Czigány István volt az elnök, mikor kértük a város vezetőségétől, hogy a jászság fővárosában ’56-os emléket állítsanak, ott ahol a forradalmi események történtek, így például a szovjet szobor ledöntése.

A forradalom és a szabadságharc összesen tizenhárom napig tartott. Ebből a jászberényi lakosság is hősiesen kivette részét. Előzményei a termelőszövetkezetek erőszakos létrehozása, padlások lesöprése, és egyéb kegyetlenségek voltak. Szabadságunkat akkor nem tudtuk kivívni, elfojtotta a túlerő. Igazi szabadság csak 1989-ben következett be.
Akkor kerülhetett sor arra, hogy megalapítsuk az 1956-os szervezetet százharminc taggal. Később kettészakadt, megmaradtak az ’56-osok és megalakult a Pofosz. Mi akkor nem támogattuk, hogy a Barátok Templomához közösen szobrot állítsunk. Mai napig is amellett állunk ki, hogy a főtéren helyezzék el az emlékművet. Ehhez kérjük városunk polgármesterének támogatását valamint Pócs János országgyűlési képviselőt, vidéki szervezeteket, továbbá a Budapesti ’56-os szövetséget és természetesen a jászberényi lakosságot.

Köszönjük mindazoknak, akik támogatják ezt a nemes célt.
„Fiadnak hagyd, örökül.”

Szűcs Kálmán
az 56-os szövetség alapító tagja