Köszönet

A sors úgy hozta, hogy az elmúlt másfél hónapban többször élveztük a Szent Erzsébet Kórház „vendégszeretetét”. Értelmi sérült nagylányom egy szerencsétlen esés következtében bokatörést szenvedett.

A Traumatológiai szakrendelésen emberséges orvosok és szakasszisztencia segítségével túljutottunk a nehezén. Igaz, első alkalommal több, mint négy órába telt, míg a fekvőgipszet megkapta. De azon a délelőttön, és más alkalommal sem voltak kevesebben, nagyon sok szerencsétlenül járt gyerek, felnőtt várakozott az ellátásért. Röntgen, gipszelő mind időigényes munkálatok. Mi, betegek türelmesen vártuk, hogy sorra kerüljünk. Türelmesek voltunk azért, mert láttuk, hogy az orvosok és az asszisztensek határozottan, intelligensen végezték a dolgukat. Nem volt üres járat, nem volt cigarettaszünet. Folyamatosan hívták be a betegeket. Délben is ugyanolyan készségesen foglalkoztak velünk, mint reggel 8 órakor. Köszönöm Ferenczy Éva, Dér Rezső és Jakab Zoltán orvosok segítségét, köszönöm az asszisztensek (sajnos a nevüket nem tudom) türelmét, s csak biztatni tudom őket, hogy ezt a szokásukat soha ne adják fel, saját maguk és a betegek érdekében.

Szabó Jánosné