Varázslatos akvarellek a múzeumban

Augusztus 28-án, pénteken megnyílt Velkeiné Pócz Ilona „Utazásaim” című, huszonegyedik önálló kiállítása a jászapáti Vágó Pál Helytörténeti Múzeumban.

A 24 képet bemutató, főként jászsági, de külföldi témákat is feldolgozó kiállítás megnyitóján Jászberényből és Jászapátiról is szép számmal jelentek meg érdeklődők.

Az ünnepséget Móczó Árpádnak, a Lehel Vezér Gimnázium 11. c osztályos tanulójának korát meghazudtoló, virtuóz hegedűjátéka nyitotta meg. Személyes hangvételű visszaemlékezéssel üdvözölte a kiállítást Deli Julianna, a jászapáti gimnázium rajztanára. Elmesélte, hogy Velkeiné Pócz Ilonával egy 2002-es római úton ismerkedett meg, noha mindketten rajztanárként alkottak már régóta a Jászságban. 2005-ben huszadmagukkal együtt végezték el az ELTE mozgókép és médiaismeret szakát. Az ekkor végzett hallgatókból tízen továbbra is tartják a kapcsolatot és megalapították az úgynevezett Tónuscsoportot, amely elnevezés a zöld szín megannyi árnyalatának keverésekor keletkezett. Velkeiné Pócz Ilona mestere, Lóránt János Demeter, Munkácsy-díjas festőművész is segítette a csoport munkáját. Minden évben festőtábort szerveznek a nyáron, így bejárták már Mezőtúr, Győr, Szigliget, Zebegény, a Balaton-felvidék és Eger térségét. Főként ezek az utazások ihlették a jelen kiállítás akvarelljeit.

Ezt követően Borbás Ferenc, jászkun főkapitány nyitotta meg a tárlatot. Mint mondta, Vágó Pál lendülete járja be a házat. Ez is olyan megmagyarázhatatlan dolog, mint a festmények: a legtöbb, amit tehetünk, hogy nézzük és engedjük, hogy hassanak ránk. Hasonlóan, mint az akvarellek hangulatai, fényei, színei. A sokak által ismert és tisztelt Velkeiné Pócz Ilona ars poéticája így szól: „A művészet segít abban, hogy újra és újra rácsodálkozzunk Isten szép világára. Azokat a titkokat szeretnénk megmutatni, ami nincs szem előtt, de ha szeretettel közelítünk felé, láthatóvá tudjuk tenni. A mai napig legjobban izgat a csend, a mozdulatlanság, amelyben mindig ott a mozgás, a változás. Szeretnék többet megtudni ezekről. Amikor kimegyek a természetbe, feltöltődöm energiával, és ezt viszem át a papírra, a vászonra.”

A jászkun főkapitány ezután megosztotta a megjelentekkel, hogy rá milyen hatással voltak a képek. Például a neszűri tőkéket szemlélve újra látta magát a régi jásziványi tanya mögött Othello szőlőt kóstolni. Vagy a téli hidegben lovon léptetni a cserépfalui pincesorhoz. Mindez arról árulkodik, hogy bele tudjuk magunkat képzelni a képek történetébe, a mi életünkről is szól. A festmények segítségével utazhatunk a saját emlékeink között, bejárhatjuk saját utunkat. A művek másik jellemvonása a vallásos szemlélet: a festményeken rendre megjelenik egy kápolna, egy torony, amott egy kereszt. „Velkeiné Pócz Ilona bármerre is eljutott a nagyvilágban, az országban, alkotásainak kedvenc témája, ihletője a szülőföld, a büszke Jászság maradt. Benne van ebben őseink földhöz, természethez való ragaszkodásának tiszta, egyszerű gondolata. Ezt a színes Jászságot úgy láthatjuk, mint talán még soha” – nyitotta meg a kiállítást Borbás Ferenc és örömét fejezte ki Jászapáti Önkormányzatának nevében, hogy a városban is üdvözölhetik az alkotó képeit.

Ezt követően Velkeiné Pócz Ilona szólalt meg a tőle megszokott szerénységgel. Mint mondta, ezt a kiállítást el sem akarta vállalni rajta kívül álló okok miatt, Deli Julianna rábeszélése kellett hozzá. Végül köszönetet mondott Kökény Gábor múzeumvezetőnek és segítőinek a kiállítás megszervezéséért, amely szeptember 30-ig tekinthető meg.