Ünnep, amit a szívünkben hordunk
A forradalom lángja hat évtized alatt sem hűlt ki. Ez a töretlen fényű szabadságszeretet vezérelte a forradalom hőseit, és ez a tűz hozta el az ünneplőket október 23-a vasárnapján a megemlékezésekre, ahol lehetőség volt fejet hajtani ötvenhat hősei előtt.
A jubileumi ünnepség délelőtt kilenc órakor a Barátok templomában szentmisével vette kezdetét. „Az ’56-os forradalom és szabadságharc nem régi történelem, hanem köztünk élő valóság. Nem csak azért, mert tanúi közül ma is többen köztünk élnek, hanem azért is, mert ez a nap és az azt követő rövid szabadság napjainkban is meghatározza gondolkodásunkat, politikai és közéleti hitvallásunkat” – emelte ki prédikációjában dr. Novák István atya. 1956 születésnapja három ajándékot hagyott ránk örökül. Erőt ad a gonosz elleni küzdelemben, reményt a bennünket eltiporni akaró ellenségekkel szemben és arra is megtanít, hogy a rosszat jóval lehet legyőzni. Hatvan éve Szovjetunió, ateizmus, kommunizmus volt a gonosz neve. Ma egész más formában jelentkezik. Elhiteti, hogy nem is létezik, olyan értékek mögé rejtőzik, melyek jónak tűnnek. Mi, magyarok sokat féltünk történelmünk során, de a hit mindig erőt adott. Ma is feladatunk a hit erejével hadat üzenni a gonosznak. A rosszat jóval kell legyőznünk, ami nem könnyű, de ha lélekben ki tudunk engesztelődni, akkor minden lehetséges – bátorított Novák atya.
A záró himnuszok elhangzását követően a Szent István Sport Általános Iskola és Gimnázium és a meghívásukra érkezett marosvásárhelyi Szent Adalbert Sportiskola diákjait konferálta be Erdei Gábor, a nap műsorvezetője. „Hála a múlt keserves küzdelmeinek ma ez egy szabad ország. Szabadon alkotunk, szabadon szeretünk, szabadon élünk, de időnként meg kell állnunk és emlékeznünk kell azokra, akik ezt a szabadságot kivívták nekünk” – mondta a műsorvezető, utalva az iskolások jubileumi előadására. Stelkovicsné Kreuter Anikó tanárnő összeállításában a diákok Örkény István Noteszlapok című művére alapozva elevenítették fel a forradalom és szabadságharc eseményeit mozdulatokban, dalban, versben, prózában. A valóban lélekemelő műsort hosszantartó tapssal jutalmazta a templomot betöltő közönség.
A hagyományokhoz híven a múlt dicsőségére és a mártírok, meghurcoltak emlékére az önkormányzat, civil szervezetek, intézmények és pártok képviselői koszorúkat helyeztek el a Ferencesek terén található emlékműnél. Az ünnep fényét a Székely Mihály kórus előadása emelte, akik Kodály műveket énekeltek.
A rendszerváltozás egyik korai eseménye volt, amikor táblát avattunk a városháza falán ’56 mártírjai emlékére. A hatvanadik évforduló tiszteletére ismét elhelyeztünk egy mondanivalójában és kifejezésmódjában egyedi emléktáblát a hősök tiszteletére. Sisa József allegorikus tűzzománc alkotását a mester és Szabó Tamás polgármester leplezte le a jubileumi ünnepség városháza előtt zajló műsorfolyamában. Az emléktábla a jászberényi eseményeket örökíti meg, zománcba foglalva a látható és a lelkekben végbemenő küzdelmeket. Az új emlékművet, valamint a ’89-es márványtáblát és Altorday Sándor nemzetőr parancsnoknak emléket állító vésetet a hála virágaival díszítették a város képviselői, pártok és civil szervezetek küldöttei.
A helyszínen Kondor Katalin újságíró idézte fel a dicsőséges napokat személyes élményeivel, benyomásaival kiegészítve az ismert eseménysorokat. „Államilag kötelezően elrendelni az ünnepet nem lehet, mert csak abból lesz ünnep, amit az emberek szívükben hordanak. Másrészt, ami vagy aki benne van az ember szívében, azt jó megünnepelni „ – nyitotta gondolatmenetét az előadó. A továbbiakban debreceni emlékeit idézte, amikor kisgyermekként szülővárosa főutcáján átrobogó tankok rémítették. Amikor ámulva nézte a tüntető egyetemistákat, rettegve hallotta az országban elsőként eldördülő fegyverropogás zaját és az egészből nem értett semmit. Persze ezzel nem volt egyedül, mert ötvenhat eseményeiről sokáig nem volt szabad beszélni. A hatvan éve történt eseményeket szándékosan torzították, titkolták, elhazudták. Történelmünket meghamisítani igyekeznek még ma is egyes érdekcsoportok, a még mindig köztünk munkálkodó gondolatrendőrök. Nem mehetünk el szó nélkül a tíz évvel ezelőtt történt események mellett sem, amikor az ünnepet a hazug internacionalisták véres verekedéssé tették. Ezek a vezetők máig nem feletek tetteikért. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy még mindig lehetnek fontos politikai pozícióban olyan emberek, akik 1956-ot nyilas keretlegények gyilkos randalírozásának nevezik. Az agymosás időszaka évtizedekig tartott és bizonyos értelemben még tart ma is – intett Kondor Katalin.
Nem tudjuk, mert nem megfejthető, hogy mi adta az erőt ’56 hőseinek. A történelem őrzi titkát és nekünk, ma élőknek kötelességünk minél többet megtudni arról a korról, amelynek visszajövetelétől az Isten óvjon meg mindenkit. Ha a magyarok megismerhetnék és büszkék tudnának lenni történelmi múltjukra, többé soha nem engednének uralkodni maguk felett idegen hatalmakat. „A múlt és jelen ismerete nélkül nincs jövő sem, mert nincs mihez igazítani életünket, nincs gyökerünk, nincs kapaszkodónk, önbecsülésünk.” Hinnünk kell abban, hogy itt, a Kárpát-medencében újból megszülethet egy önálló, tekintélyes, szép ország. Ehhez három dolog kell; hit, tudás és tisztánlátás. „Merjünk nagyot álmodni és bízzunk a folytatásban!…Nekünk magyaroknak saját színeinket kell megőriznünk . Saját területünket, múltunkat, értékeinket, szabadságunkat. Nem hagyhatjuk, hogy bárki leigázzon vagy elözönöljön bennünket. Ez 1956 üzenete, örökérvényűen” – hangsúlyozta Kondor Katalin, majd György László Mindörökké jó Atyánk című versével zárta ünnepi beszédét.
A tiszteletadás a Fehértói temető kopjafáinál koszorúzással folytatódott, majd a városháza dísztermében Pro Civitates díjak átadása történt meg. Jászberény város nevében Szabó Tamás polgármester a forradalom és szabadságharc során tanúsított helytállásért elismerő oklevélben részesítette Balog János, Egressy András, Goda Zoltán, Járomi József, Máthé Lajos egykori forradalmárokat.
A nap további részében kulturális műsorokkal idézték fel a forradalom eseményeit. A Zagyvapart-sétányon szabadtéri kiállítás nyílt, majd Felelni kell! Mi történt október 23-án címmel verses, zenés tánccal kísért történelmi visszaemlékezést tekinthettünk meg a Lehel Film- Színházban, majd ugyanitt a Mansfeld című filmdráma idézte fel a jeles napokat.
a BerényCafé újságírója.
