A magyar költészet napja

A mai napon, április 11-én van József Attila születésének napja, ami több mint fél évszázada már A magyar költészet napja is, a mai napon a verseket ünnepeljük.

Április 11-én és egész héten, mindenhol verset lehet hallgatni: az iskolákban, az utcákon, a könyvtárakban, a színházakban, az interneten, a rádióban és a televízióban is. Aki szereti a verseket, annak azért ünnep ez a nap, aki nem, annak egy lehetőség, hogy megkedvelje a költészetet. Itt az alkalom! Újra felfedezhetjük régi kedvenceinket, vagy éppen az új költők szemüvegén keresztül olvashatunk bele a világba. Úgy érzem, ma nem divatos, nem menő verseket olvasni, hallgatni. Pedig egyetlen versben vagy akár egyetlen sorában ott van a történelem, az érzelem, a korszellem, és sok megfoghatatlan szépség. Egy-egy versben olyan élményre bukkanhatunk, amelytől lúdbőrösek leszünk. Igen. Itt és ebben rejlik tehát a lényeg. Amikor, egy versnek több év után is hatása van ránk, az bizony megérdemli, hogy megünnepeljék. József Attila hatodik gyerekként érkezett egy szegény családba. Édesapja alig tudott magyarul. De József Attila briliáns magyarsággal alkotta verseit. Ezer küzdelmen, fájdalmon át vonult be halhatatlanjaink közé. 5 évesen Öcsödre került nevelőszülőkhöz. A füle hallatára beszélték meg nevelőszülei a szomszédokkal, hogy bizony Attila név nincsen! 2 évig Pistaként hajtotta az állatokat a legelőre és járt iskolába. Nem is folytatom, nem emelek ki életéből részeket, inkább egy kedves érdekességet és gyermekkorom kedvenc versét idézem fel. Ez a vers, az Altató.

Tudják, hogy kis Balázs élő személy volt? Bizony így van. Az Altató, Gellér Balázs, gödöllői kisfiúnak szól, neki írta a költő. Gellér Balázs, Ottó Ferenc zeneszerző unokaöccse volt. Hogyan született a vers? Ottó Ferenc húga, Ottó Gizella, fiúgyermeknek adott életet. A szülés után Gizella szobafogságba került, mert mellhártya- és tüdőgyulladást kapott. A testvére ezért sokszor látogatókat vitt haza, hogy a külvilágot így láthassa a húga. József Attila többször is járt náluk. Egy ilyen betegvizit alkalmával ihlette meg a költőt a pár hónapos Gellér Balázs az Altató megírására. Milyen szép név is ez a Balázs név! – mondogatta Ottó Ferenc. Az Altató meg is született, majd sokáig el is felejtette a költő, és csak halála után jelent meg a vers. A költő igazat jósolt versében. Kis Balázs valóban katona lett. Szobor is őrzi a költő és kis Balázs örökkévalóságát. Erős Apolka szobrászművész álmodta meg és öntötte fémbe kettőjük szinte már mesés kapcsolatát. Aki kedvet érez, hogy megnézze az alkotást az Gödöllőn járván megteheti. Így is ünnepelhetjük a költészetet, a költőt, a költőket. A szobor, kis Balázs, egy üveggolyót nyújt az ég felé. Szinte életre kel a kisfiú. S valahol bennünk halkan megszólal az Altató. Libabőrösek leszünk egy pillanatra. Úgy érzem, éjszaka, amikor mindenki alszik, akkor a boldogtalan költő lenyúl az égből, és kölcsönkéri az üveggolyót, amit Balázs nyújt játékosan felé. „A távolságot, mint üveggolyót megkapod”…

Utasi Hajnalka