A pálinka védőszentje

2018-12-272018-12-20 Demeter Gábor 0 Comments

Megszámlálhatatlan legenda él a Mikulásról, azt azonban kevesebben tudják, hogy Szent Miklós püspök nemcsak a gyermekek, hanem a gyógyszerészek, az illatszerészek és nem utolsó sorban a pálinkafőzők védőszentje is.

Annak idején a különböző mesterségbeliek védőszentet kerestek maguknak, valamikor az idők homályában a pálinkafőzők választása Szent Miklósra esett. Szent Miklós napja december 6., a Magyar Pálinka Lovagrend kezdeményezésére 2006 óta a Magyar Pálinka Napja hazánkban.

A jóízű, illatos pálinka a szép, érett gyümölcsnél és a jó cefrénél kezdődik, de mi mindenre kell odafigyelni még a készítésénél, hogy igazán minőségi legyen az üstökből kicsepegő párlat? Szent Miklós vajon csak a pálinkafőzőket óvja-védi vagy már a cefrézés idején is rajta tartja szemét az igazi magyar hungarikum készítésével foglalatoskodókon? Végig oda kell figyelnie a folyamat teljes hosszában. A jó pálinka alapja az optimálisan éret gyümölcs, aztán a megfelelő cefrézés, utána a pálinkafőzés már javítani nem, esetleg rontani tud a készülő itókán.

A minőség sok-sok apró részleten múlik, azon is akár, hogy tiszta tárolóedényekbe csinálják a cefrét, megfelelően készítik elő a gyümölcsöket. A magvas gyümölcsöket ki kell magvazni, az almatermésűeket viszont nagyon apróra célszerű darálni. A zúzott gyümölcs lőrét rendszeresen kevergetni szükséges, és két-három héten belül elkészül a jó cefre, amit megfelelő főzdében nagyon finomra tudnak lepárolni.

Régen az volt a gyakorlat, hogy összeszedték a hullott gyümölcsöt, betették azt egy nagy kádba, ami általában tavaszra, tél végére megerjedt, és várták a csodát, hogy majd lesz belőle valami. Mostanában más járja: módjával kevergetni, és amikor elkészült, minél hamarabb lefőzetni, mert ha sokáig áll a cefre, akkor könnyen megecetesedhet és mindenféle folyamat elindulhat benne, ami nem kívánatos.

Külső jele van-e annak, hogy a cefre megérett? A hozzáértő öregek úgy mondták, mikor a bunda alulra kerül. Ez egy tökéletes megfigyelés, amikor megfordul a cefre, akkor van kész bizonyosan a kierjedés.

Mit főzetnek mostanában leginkább? A környékünkön a szilvát szeretik legjobban, sokan erre esküsznek, lásd a Jászsági Pálinka Lovagrend tagjai is szilvakék talárt viselnek, nem véletlenül. Almából is van jócskán, ha csak egyfajtát használnak, kellemes illatú főzet születhet belőle. Kedvelt még a körte, a kajszi, a cseresznye, a szőlő és abból is leginkább az irsai, de különlegesebb gyümölcsök, sőt már néha zöldségek is előfordulnak a pálinkafőzdékben.

Anno 50-52 fokos pálinkát ittunk faluhelyen, mondjuk éppen disznóvágás alkalmával, – aminek az időszaka lassan bekövetkezik –, a szeszfokok tekintetében viszont mintha manapság lentebb került volna annak mértéke. Észrevehető, hogy minél fiatalabbak a főzetők, annál alacsonyabb fokkal kérik a pálinkákat. Ez annak is betudható, hogy a mai technológiákkal már lehet a párlatot akár 40 fokosra is elkészíteni, és nem fog utána opálosodni, bezavarosodni, míg a régi módszerekkel, eszközökkel ezt csak ötven fok felett lehetett elérni.

Jellegzetes ízű és illatú, speciális zamattal rendelkező, tükrösen tiszta szeszes ital az igazán jó pálinka. Természetesen gyümölcspárlatot máshol is készítenek a világban, de méltán állíthatjuk, a magyar pálinka a világon egyedülálló! A pálinkatársadalom egyetért azzal, hogy ez az ital sok minden adott a magyar népnek. Nemcsak egy termékről van szó, hanem egy sokrétű hagyományról és kulturális ajándékról, a pálinkázás pedig olyan szertartásforma, amit érdemes ápolni. Érzékszerveinkre gyakorolt hatása nemcsak bódító, jóval több, mámorító.

Így decemberben, a várakozás és a szeretet hónapjában meglepjük azokat, akik számunkra a legfontosabbak. Sokaknak nagy dilemmát okoz kinek, mit vásároljanak, talán egyszerűnek vagy inkább merésznek tűnik, mégis szóba jöhet egy üveg minőségi pálinka is ajándéknak.