A pálinka védőszentje

Megszámlálhatatlan legenda él a Mikulásról, azt azonban kevesebben tudják, hogy Szent Miklós püspök nemcsak a gyermekek, hanem a gyógyszerészek, az illatszerészek és nem utolsó sorban a pálinkafőzők védőszentje is.

Annak idején a különböző mesterségbeliek védőszentet kerestek maguknak, valamikor az idők homályában a pálinkafőzők választása Szent Miklósra esett. Szent Miklós napja december 6., a Magyar Pálinka Lovagrend kezdeményezésére 2006 óta a Magyar Pálinka Napja hazánkban.

A jóízű, illatos pálinka a szép, érett gyümölcsnél és a jó cefrénél kezdődik, de mi mindenre kell odafigyelni még a készítésénél, hogy igazán minőségi legyen az üstökből kicsepegő párlat? Szent Miklós vajon csak a pálinkafőzőket óvja-védi vagy már a cefrézés idején is rajta tartja szemét az igazi magyar hungarikum készítésével foglalatoskodókon? Végig oda kell figyelnie a folyamat teljes hosszában. A jó pálinka alapja az optimálisan éret gyümölcs, aztán a megfelelő cefrézés, utána a pálinkafőzés már javítani nem, esetleg rontani tud a készülő itókán.

A minőség sok-sok apró részleten múlik, azon is akár, hogy tiszta tárolóedényekbe csinálják a cefrét, megfelelően készítik elő a gyümölcsöket. A magvas gyümölcsöket ki kell magvazni, az almatermésűeket viszont nagyon apróra célszerű darálni. A zúzott gyümölcs lőrét rendszeresen kevergetni szükséges, és két-három héten belül elkészül a jó cefre, amit megfelelő főzdében nagyon finomra tudnak lepárolni.

Régen az volt a gyakorlat, hogy összeszedték a hullott gyümölcsöt, betették azt egy nagy kádba, ami általában tavaszra, tél végére megerjedt, és várták a csodát, hogy majd lesz belőle valami. Mostanában más járja: módjával kevergetni, és amikor elkészült, minél hamarabb lefőzetni, mert ha sokáig áll a cefre, akkor könnyen megecetesedhet és mindenféle folyamat elindulhat benne, ami nem kívánatos.

Külső jele van-e annak, hogy a cefre megérett? A hozzáértő öregek úgy mondták, mikor a bunda alulra kerül. Ez egy tökéletes megfigyelés, amikor megfordul a cefre, akkor van kész bizonyosan a kierjedés.

Mit főzetnek mostanában leginkább? A környékünkön a szilvát szeretik legjobban, sokan erre esküsznek, lásd a Jászsági Pálinka Lovagrend tagjai is szilvakék talárt viselnek, nem véletlenül. Almából is van jócskán, ha csak egyfajtát használnak, kellemes illatú főzet születhet belőle. Kedvelt még a körte, a kajszi, a cseresznye, a szőlő és abból is leginkább az irsai, de különlegesebb gyümölcsök, sőt már néha zöldségek is előfordulnak a pálinkafőzdékben.

Anno 50-52 fokos pálinkát ittunk faluhelyen, mondjuk éppen disznóvágás alkalmával, – aminek az időszaka lassan bekövetkezik –, a szeszfokok tekintetében viszont mintha manapság lentebb került volna annak mértéke. Észrevehető, hogy minél fiatalabbak a főzetők, annál alacsonyabb fokkal kérik a pálinkákat. Ez annak is betudható, hogy a mai technológiákkal már lehet a párlatot akár 40 fokosra is elkészíteni, és nem fog utána opálosodni, bezavarosodni, míg a régi módszerekkel, eszközökkel ezt csak ötven fok felett lehetett elérni.

Jellegzetes ízű és illatú, speciális zamattal rendelkező, tükrösen tiszta szeszes ital az igazán jó pálinka. Természetesen gyümölcspárlatot máshol is készítenek a világban, de méltán állíthatjuk, a magyar pálinka a világon egyedülálló! A pálinkatársadalom egyetért azzal, hogy ez az ital sok minden adott a magyar népnek. Nemcsak egy termékről van szó, hanem egy sokrétű hagyományról és kulturális ajándékról, a pálinkázás pedig olyan szertartásforma, amit érdemes ápolni. Érzékszerveinkre gyakorolt hatása nemcsak bódító, jóval több, mámorító.

Így decemberben, a várakozás és a szeretet hónapjában meglepjük azokat, akik számunkra a legfontosabbak. Sokaknak nagy dilemmát okoz kinek, mit vásároljanak, talán egyszerűnek vagy inkább merésznek tűnik, mégis szóba jöhet egy üveg minőségi pálinka is ajándéknak.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?