Édes, szép báli este

Az elmúlt években a báli szezont szinte mindig a menedzserek rendezvénye nyitotta és a műszakiaké zárta. Így volt ez idén is: február 17-én. Szombaton este a Déryné Rendezvényházban tartotta a Gépipari Tudományos Egyesület Háztartási Gépek Szakosztálya XXIV. Műszaki bálját.

Ha a hagyományokat említettük, nos az is szinte kőbe van vésve, hogy a műszakiaknál a bál díszvendége Jászberény regnáló polgármestere – már nyolcadik alkalommal Szabó Tamás –, háziasszonya Szöllősi Gabriella, és mindig itt a legjobb, a legszínvonalasabb a műsor. Ebben az évben pedig nem volt könnyű dolga az örökifjú rendezőknek – Szikra István, Kuzén Zoltán –, ugyanis az influenzaszezon nemcsak az asztalsorokat tette tágasabbá, szellősebbé, de a fellépő művészek közül is többen ágynak estek.

A kűr- és latin-amerikai táncbemutató három párja közül kettő is maradi lett, amit csak onnan tudunk, hogy a rendezők ezt az információt megosztották velünk. Egyébként ugyanis Nagy Márk és Ungel Fanni magas osztályos, többszörös magyar bajnoki dobogós páros szamba, cha-cha-cha, rumba, paso doble táncaival lendületesen betöltötték az egész teret, végre szabadon, a többi pár kerülgetése nélkül mutatták meg varázslatos tehetségüket. A nagyobb tér természetesen az angol és bécsi keringőnek és a tangónak ugyanúgy előnyére vált, mint a slowfox vagy a quickstep bemutatónak.

Nem időrendben haladva Berki Sándor Dezső hegedűművész, művésztanár csapatából is volt, aki beteget jelentett, ám a változatos összeállítású műsorukban mind az öten a legmagasabbra tették a mércét és az előadott művek is nemcsak népszerűek voltak, de kimagasló technikai tudást, virtuozitást követeltek. Többször jártak már a berényi bálban, de mint mindig, most is új repertoárral. Nagyon szimpatikusan együttesként is kiválóak voltak, de egyéni sajátosságaikat, tehetségüket is megmutatták.

A bál tiszteletére Berki Sándor hegedűjére hullani kezdő hó Vivaldi Négy évszakából a Tél tételt hívta elő. A zongorán Kassai Róbert Chopin Perc keringőjét adta elő, Kővári Sára Eszter pedig irigylésre méltó gyorsasággal váltotta szebbnél szebb toalettjeit, miközben rózsákról, szerelemről, kacagásról énekelt. Egri László és Egyházi Géza nemcsak abban illettek a csapatba, hogy ők is i-betűsek, de hangterjedelmükkel, kiváló dalaikkal és áriáikkal, musical részleteikkel ugyancsak sikert arattak. Műsorukra a koronát Verdi Traviatájából a Pezsgő tercett közös előadása tette fel.
Koronából ezen az estén több is volt, hiszen itt hagyomány a bál szépe választás, aminek viszont elengedhetetlen kelléke a Pető-féle ékszerész műhelyben 22 éve készült díszes királynői korona, aminek annak idején csak a kövei ötvenezer forintba kerültek. Ezt a nehéz, díszes bálkirálynői koronát ezúttal Madácsi Nikolett viselhette a koronázás és fotózás idejére. Mozgáshoz, tánchoz, hétköznapi viselethez, könnyebb, egyszerűbb fejdíszt kapott, ami végleg az övé lehet, emlékeztetve erre a szép havas éjszakára. Az eredeti korona sorsa már rég meg van írva: amennyiben egyszer véget érne ez a jövőre negyedszázados bálsorozat, a Jász Múzeumba helyezik majd el. Ha lehet félig illetéktelen beszólása a „csaposnak”, össze kellene simítani ezt a dolgot. Az év nagy részében őrizze, állítsa ki a patinás fejdíszt a múzeum, a bálba pedig hozza el Editke, akár a jászok jóval idősebb hangszerét a városi ünnepekre.

Mint minden évben, ezúttal is nagy hangsúlyt kapott a bálterem díszítése, a színek, a fogadótér rusztikus összeállítása. Jellemző, hogy a székek testreszabott „ruházatot” kaptak, így más báloktól eltérően nem akadtak bele a vendégek a körbecsavart egy-két óra múlva meglazuló lepedőkbe. A résztvevők túlnyomó többsége fiatal, szép ember volt. Sokat beszéltek, táncoltak, mosolyogtak. Belevaló, laza, szép és édes este volt ez, amit jól kifejezett Tugyi mester elképesztően látványos, – és ha lehet még finomabb –, itáliai csokivarázsa. A Pezsgő zenekar hol andalító, hol felpörgető zenéje végig megtöltötte a táncparkettet. Sokan talán a megindult havazást sem vették észre csak hajnalban hazafelé.