A művészettel irányt mutatni

Bartus Marcell jászberényi, leheles diák volt, mielőtt a Karinthy, a Cakkumpakli Színház és a Játékszín tehetséges színésze lett. Életvidámságának és kitartó jellemének köszönhetően nagy utat tett meg, mellyel tovább bővíti városunk fiatal büszkeségeinek sorát.

Miért éppen a színészi pályát választottad? Mikor jött a felismerés, hogy neked ezzel kell foglalkoznod?

Miként jutottam arra, hogy színész legyek? Nem akarok furcsának tűnni, de szerintem a színház választja az embert. Tényleg! Belekerülsz bárhogy, és ha ott a helyed, akkor nem tudsz elszakadni. Vagyis el tudsz, de akkor meg minek élni?! Egyébként az első igazi felismerés felső tagozat elején, egy nagyon kedves tanárnő, Botkáné Sárközi Ildikó révén ért el. Elküldött egy mesemondó versenyre, helyezett lettem és azt éreztem, hogy ez csúcs! Nevetnek rajtam, én pedig nem vagyok zavarban. Persze az irodalom ötös is jól jött – április volt. Ezután jött a többi. Csodás volt négy évig a színjátszó szakkörös srácokkal együtt dolgozni. A napokban diplomázó Vas Gigivel egyik péntek délutánról sem hiányozhattunk. Eközben már jártam a fővárosba Gór Nagy Máriához. Szerettem, de még mennyire! Minden szombaton a 6.45-ös busszal indultam a hatos állomásról. Az abszolút felismerés, hogy nem csak hóbort ez az egész, akkor jött, amikor negyven fokos lázzal feküdtem két napja otthon, de szombat reggel senki sem tudott eltántorítani. Ott volt a helyem az órákon. Jelzem, meg is gyógyultam hétfőre. Meggyógyultam, ugyanis a színházban nincs betegség.

Miért döntöttél a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola mellett? Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb általa?

A Nemesbe jártam, mert egy kedves tanár a Színművészetiről ajánlotta, hogy itt nagyon jól fogom érezni magam, és a legjobbaktól tanulhatok el mindent. Igaza lett! Köszönöm, Szent-Iványi Kinga! A kihívás azonban nem a felvételi után jött, a felvételi volt maga a kihívás. Naszlady Éva osztályába kerültem. Óriási színésznő, féltem is. Valljuk be, volt mitől. Ilyen apró nőből ekkora hang! Képes volt elzavarni a pályáról, a színpadról, csak azért, mert tudta, mivel hathat rám. Rengeteget tanultam, nem csak a színészmesterséget, hanem a fegyelmet, ami ebben a munkában elengedhetetlen. Lehetsz akármilyen tehetséges, ha nem dolgozol elég keményen, fegyelmezetten, pontosan, akkor kikopsz és jön a másik, akinek nem kell magyarázni, hogy mennyire fontos ez. A legkedvesebb élményem egyébként az, hogy ráébresztettek, hogy igenis tudok énekelni. Ez azóta is nagy előny, számtalan zenés darabban játszom. Sőt, szinte mindegyik zenés.

Mire vagy a legbüszkébb a színjátszásban elért sikereid közül?

Hú, de nehéz! A teljesség igénye nélkül, nagyon büszke vagyok minden egyes tapsra, minden előadásra. Arra, hogy Molnár Piroskával játszhattam egy előadásban. A játszókedvemre, a kedves kollegák elismerésére. A csodálatos barátságokra, amelyek a színház által köttettek.

Hogyan látod a színházi világban való elhelyezkedés esélyeit? Találkoztál nehézségekkel?

Én nem a Színművészetin végeztem. Egyáltalán nem bánom, hiszen a tanárok egy része tanított engem is, ilyen vagy olyan formában. Ennek ellenére, könnyebb lett volna onnan kijönni, hiszen sokkal nagyobb színházakban vannak gyakorlaton. Én a Karinthy-ban és a Játékszínben voltam, és a Játékszínben a mai napig játszom. De ez sajnos nagyon kevés. Őrületes tempóban folynak a dolgok, és ha nem akarsz lemaradni, akkor mindig résen kell lenni, és a legapróbb munkát is elvállalni. Kicsit néha azt érzem, elfáradok. Könnyebb lenne egy multinál ülni az irodában, hiszen bármilyen egyetemre járhattam volna, de mindig a kezemre csapok és visszakanyarítom magam. Ez egy hivatás, és ha nehéz, ha nem, az én dolgom a művészetemmel az embereknek az iránymutatás. Hiszen erről szól a színház. Kinek tetszik, kinek nem.

Vannak kimondott szerepálmaid? Kit formálnál meg legszívesebben?

Változó. Egy időben a Jézus Krisztus szupersztárban akartam Heródes lenni mindenképp. Most már nincs álmom. Ismerjenek el a szakmában! A többi jön magától.

Mit adott neked a színház világa? Mivel lettél gazdagabb, mióta elindultál Jászberényből?

A színház a szabadságot adta! Semmiféle görcsöm sincs magammal. Rendben van a lelkem. Ha más nem is jött volna össze, már ezért megérte! Egy magával tisztában lévő, jó ízlésű néző vagyok. Bár annál egy kicsivel talán több.

Milyen előadásban láthatunk játszani legközelebb?

Itt a nyár! Minden hétvégén fesztivál van, én pedig szinte mindegyiken ott vagyok. Comedia Pedante. Ha valakinek van lehetősége, nézzen meg minket, vagy egy ilyen komédiát, mert nagyon nagy élmény az egész családnak. Jövőre Játékszín, Cakkumpakli Színház – Jászberényben is –, Comedia Pedante és decemberben jön egy sorozat, amiről ennyit mondhatok sajnos. A hozzá kapcsolódó filmet nemsokára kezdjük forgatni. Tehát van izgalom és kaland bőven.

Írta: Kazsimér Nóra

Fotó: Kovács Ágota