Szép szerelmek

Május van, Tisztelt Úr! címmel mutatta be előadását csütörtök este a Főnix Fészek Műhelyházban a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata. A darabot Szép Ernő Május, Kávécsarnok és Tűzoltó című művei alapján Mezei Kinga rendezte.

Három különböző történetet ölelt fel a produkció, amely sajátos világba kalauzolta el a nézőket. Mit mondhat nekünk egy száz éves darab, a XXI-ik században Szép Ernő színművei? Sokat, főleg ha egy kreatív, lelkes csapat szakmai alázattal adja vissza az 1910-es, ’20-as évek nyelviségét, szófordulatait, fanyar humorát. Kacagtatóan vidám, könnyeden komoly, magával ragadóan lendületes volt az előadás, érződik, hogy egy szív és lélek a Zentai Kamaraszínház fiatal társulata.

Szép Ernő figuráit pedig egyszerűen nem lehet nem szeretni. Szélsőségesen életunt vagy éppen életigenlő magatartásukban hasonlítanak egymásra: a boldogság utáni vágy és az ajtón kopogtató szerelem mindhárom történetben megjelent.

A Májusban, egy öngyilkosjelölt ötvenes, aki nem tudja kivárni, hogy a szerelmespár elhagyja a parkot, és ő nyugodtan „megöngyilkolhassa” magát, ezért a történetét előadva távozásra szólítja fel a fiatalokat. Aztán megjelenik a rendőr és lekapcsolja a párocska – katonaszökevény tagját. Így a lány egyedül marad az önjelölt halottal, akinek már nem először nem sikerül az öngyilkossága. Aztán szép lassan, kíváncsiskodva, majd tettetett haraggal és egy kis huncutsággal, madárfüttyel meggyőzi és lebeszéli az öngyilkosságról a férfit. Végül is sokkal jobb egy fiatal lánnyal vacsorázni és táncolni, mint lógni egy fa ágán.

A második darab helyszíne a kávécsarnok, ahol gondok merülnek fel egy bizonyos tisztelt úr kuglóf fogyasztása körül. A férfi vágyainak tárgya pedig (a kuglóf mellé) egy jobb napokat is látott, melegszívű hölgy, egy pesti kávécsarnok tulajdonosa. Félszeg párbeszédükből bomlik ki régen bujkáló vonzalmuk. A komikus jelenetekkel tűzdelt bájos történetben a szív diktál. Az egész ügy a sokszor ki nem fizetett kuglóffal indul, majd két ember, a felháborodott, ám melegszívű tulajdonosnő, és az esetlen negyvenes férfi életének összefonódásával végződik. És itt is megszólal a zene, ami nagyon szépen segíti a hangulatot, beleúszik a jelenetekbe. Egy dalon kívül valamennyit Mezei Szilárd szerezte. Egyrészt az adott kor zenéjére épülve, azt megpróbálta átalakítani – és a dzsessz felé tolni –, másrészt olyan zenei világot próbált teremteni, ami nem annyira az adott korhoz, inkább az érzelmekhez kapcsolódik.

A harmadik kabaré jelenetben aztán – ez volt a legvidámabb a legmosolyogtatóbb –, megjelenik a tűzoltó. A kisváros derék lánglovagját nagy kérdés elé állítja az élet egy kívánatos özvegyasszony képében. Szerelem vagy hivatás? Mi a teendő (és előbbre való), ha egyszerre kell „oltani” egy feltüzesedett nő hevét (soha vissza nem térő alkalom!) és a városban kitört valódi tüzet. Lehet-e egyszerre akarni mindent? Hiába talpig férfi a sisakos-parádés tűzoltó, a végtelen női ravaszság egérfogóba juttatja. Ebből a csapdából pedig férfi számára nem létezhetik menekvés.

Az előadást nézni olyan, mintha egy régi magyar filmet néznénk, csak színesben és élőben. A figurák nagyon szerethetőek, persze szerelmesek, és keresik a boldogságot. Ezen lehet mosolyogni, de nem éppen ezt keresi mindenki a világon? Szerelem, szerelem, szerelem. Hát igen. Enélkül nem múlhat el egy (vagy három) Szép-történet sem.

A Május van, tisztelt úr… című előadás mindenki számára tartogatott apró üzeneteket, de a felszabadító, vidám katarzist nem kerülhette el egyetlen néző sem.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója, szerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?