Meghitt ökumenikus imahét

A múlt héten ismét elérkezett az idő, mikor az ökumenikus imahét keretében a különböző felekezetű hívek országszerte közösségben imádkozzanak a keresztények egységéért.

Január 20-án és 21-én a jászberényi keresztény hívek is együtt imádkoztak a keresztények egységéért, és tettek tanúságot Krisztusról. Az ökumenikus imádságos találkozókat kedden este a Szent István Házban, majd szerdán este a Református Gyülekezeti Házban tartották.

A kétnapos eseménysorozat első alkalmán a felolvasott ige, Apostolok cselekedetei 9. részének első hat versét magyarázva Mező István református lelkész kihangsúlyozta, hogy milyen nagy lehetőség az ökumenikus imahéten hirdetni Isten igéjét, a megtérés evangéliumát. Mindig Isten igéje és a Szentlélek újjáteremtő munkája mutatkozik meg, amikor világosság támad, nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is. Amikor Pál apostolhoz hasonlóan meggyőződünk arról, hogy Jézus él és személyesen velünk, velem is beszélni akar. Saul megtérése már a Feltámadás és a Mennybemenetel után történik, félreáll Jézus útjából, végérvényesen félre teszi saját programját és tanul lépésenként engedelmeskedni annak a Jézusnak, akit nem látott azelőtt, de hisz szavának. Vége az önmegvalósítási törekvésnek, de megvalósul egy kemény ellenállóban is Isten szép terve az ő dicsőségére és sokak üdvösségére. Ez a pálfordulás, bibliai szóval újjászületés, megtérés. „Ez akkor történik meg bennem, mikor tudom kérdezni, mit akarsz Uram, hogy cselekdjen? Mit gondolna, mit szólna, mit tenne Jézus? Ez a Krisztus követés lényege” – fogalmazott Mező István lelkész.

„Áldás, békesség! Istennek dicsőség! Ezt fejezzük ki, nemcsak hétköznapi mondatokkal, illedelmes köszöntéssel, hanem énekünkkel is” – hallhattuk Szántó József apátplébánostól a szerda esti szertartás kezdetén a Református Gyülekezeti Házban. . Imádkoztunk azért, hogy a Dicsőséges Isten, egyházában adja meg minden kereszténynek a bölcsesség lelkét, hogy maga előtt láthassa a reménységet, tudja elhivatása célját. A Lukács evangéliumából felolvasott szakasz kapcsán apát úr kihangsúlyozta, hogy Krisztus a mi reményünk, ő az út, az igazság, a feltámadás s az élet Jézus az egyház szolgálatán keresztül vezeti, és mutatja az Atyai ház felé vezető utat. Készülnünk és törekednünk kell arra, hogy a beteljesülés órájában, melynek pontos időpontját nem tudjuk, a krisztusi hasonlóság meglegyen bennünk. Keresztségünkből fakadóan kötelesek vagyunk hirdetni szavainkkal és tetteinkkel a krisztusi lelkületet. Ébresszünk reményt, a reményteleneknek, nyújtsuk ki kezeinket az elesettek felé.