Az illat, az íz és a szeretet

Szentesi Zöldi László újságíró, április 7-én a Déryné Rendezvényházban tartott előadást a gasztronómiáról. Bemutatta a magyar konyha evolúcióját és az étkezési szokásaink átalakulását is.

„Szerettünk volna olyan témát választani, ami nem politikai. Persze az asztalnak is van jobb és bal oldala” – ajánlotta a hallgatóság figyelmébe az előadót Szabó Tamás polgármester.
Az étkezés a mindennapok rutinja, létszüksége, de a jóízű falatozás előtt érdemes utánajárni, hogy mit is eszünk. Szentesi Zöldi László előadásával bevezetett minket a magyar konyha rejtelmeibe.

A magyar ételek többsége – ellentétben a tévhitekkel –, nem világhírű. Ha egy külföldit kérdezünk, biztosan egyből eszébe jut a gulyásleves, a töltött káposzta és a birkapörkölt, persze nem alaptalanul. Azonban ételeink többsége a török hódoltág korában került – szó szerint –, terítékre. Az Oszmán Birodalom ezer forrásból csörgedező étkezési kultúráját, jó eséllyel tudhatjuk be a mi ízvilágunk eredetének is. A török és székely szakácskönyv írója elmondta, hogy például a lecsó a menemen megfelelője, ami már a törököknél több száz éves étel, míg nálunk az I. világháború előtti években vált közkedvelt fogássá. Érdemes azt is megemlíteni, hogy az 1800-as évek végén, Magyarországon még nem volt étkezési paprika. A magyarság cégére, a 250 éves pirospaprika sem ősi, mégis szinte minden ételünk alapanyaga.

De mi a helyzet a híres bácskai rizses hússal, honnan ered a panírozás és vajon mi köze Brassóhoz a brassói aprópecsenyének? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk az előadótól, aki nem volt rest az ételek történelmi hátterét is felkutatni.
A magyar konyha változásában nagy szerepet játszott az is, hogy a korral eltűntek a jó alapanyagok. A rohanó világban az étkezést is megspóroljuk minőségben és időben is. A polgári konyhát felváltotta a menza és beidegződött, hogy a cél jól lakni, nem pedig jól enni. Mindez a helytelen táplálkozáshoz vezetett.

Az előadás végén Szatmári Antalné alpolgármester asszony elgondolkodtató szavakkal zárta az estét. Érdemes több időt fordítani a családi asztalközösségre, hiszen ahogy mondani szokás a legjobb illat a kenyéré, a legjobb íz a sóé, a legjobb szeretet a gyerekeké.