És akkor Kepes mesélt…
„Jó, akkor mesélek” címmel tartott vetítéssel színesített előadást Kepes András író, riporter, akit nem először fogadott városunk érdeklődő közönsége teltház előtt. A jászberényi ünnepi könyvhét eseményeinek fénypontja volt a népszerű egykori televíziós személyiség megjelenése ismét nálunk, ezúttal a Lehel-Film Színházban lépett a pódiumra, diákon keresztül mesélt, sztorizott életéről, jeles emberekkel készített interjúiról több, mint másfél órán át. Élvezet volt hallgatni…
„Az emberiség évezredek óta történetekből tanul és történetekkel tanít, mint pl. a mítoszok, szent könyvek, mesék.” – kezdte Kepes, aki azzal folytatta, hogy ő hivatásos beszélő, az utóbbi másfél évtizedben hivatásos író is. Véleménye szerint az élő beszéd és az írott szó legalább olyan fontos.
Arról is „mesélt”, hogy régóta gondolkodik rajta az ember, hogy a beszéd szükséges kellék-e ahhoz, hogy gondolkodjunk. Sok minden változott ezzel kapcsolatban – hallhattuk.
„Gondolkodás nélkül lehet beszélni, erről vannak tapasztalataink, de a kérdés inkább az, hogy beszéd nélkül lehet-e gondolkodni? Sokáig azt mondták a kutatók, hogy a nyelv, a beszéd szükséges ahhoz, hogy az ember gondolkodjon. A legutóbbi kutatások, amiket kisgyermekek körében végeztek, viszont azt igazolják, hogy ők beszéd nélkül is tudnak gondolkodni.” – foglalta össze előadónk.
A fenti felvezetés után következtek az igazi történetek, sztorik, vicces, Kepes Andrástól megszokott humorral fűszerezve. Annak idején a kávéházak, piacok, kocsmák kiváló terepei voltak a nagy találkozásoknak, ahol világnézettől, látásmódtól függetlenül találkoztak az emberek, beszélgettek, megosztották egymással gondolataikat, elfogadva, ha a másiknak teljesen más véleménye is volt adott kérdésben. Olyan hírességek jöttek ott össze, mint: Kosztolányi, Karinthy, Örkény, Csurka stb. Molnár Ferenc írót is idézte: „A kávéházban az a jó, hogy az ember nincs otthon, de mégsem kell levegőn lennie.”
Kepes András is elég sokat forgott nagy színészek, televíziósok között, mindenki mesélte a saját történetét, amelyből az évek során Kepesnek is lett számtalan saját.
Ezekből hozott el egy csokorra valót a jászberényieknek. Elmesélte élete első fontos interjúját, amelyet a híres drámai színésznővel, komikával Psota Irénnel készített. Fiatalemberként, még kicsit rutintalanul, de annál nagyobb felkészültséggel összpontosított élete nagy találkozására Psotával. Akitől megtanulta, hogy az interjút sosem a riporter csinálja, hanem az alany. A riporter feladta mindössze az, hogy nagyon felkészült legyen, és elhitesse az alannyal, hogy vele őszintén lehet beszélgetni. Kepesnek az induláskor, pályája elején ez volt a legalapvetőbb történet, ami beleivódott munkásságába.
Hallhattuk, hogyan igyekezett a nagy találkozásokat számára fontos külföldi hírességekkel, színészekkel, díszlettervezőkkel megszervezni, amely mindig kalandos, zökkenőkkel teli volt, de sikerült neki egyebek Woody Allen-nel is találkozni, és még sok más akkori nagy sztárral.
Mint mondta, a történet lényege nem is az, hogy feltétlen igaz legyen, hanem az, hogy jól és élvezettel lehessen hallgatni. Így tettünk mi is június 9-én este a Lehel-Film Színházban, élvezettel hallgattuk és még sokáig elhallgattuk volna a mi nagy „sztorizónk” Kepes András további történeteit, de reméljük, legközelebb folytatja…
a BerényCafé újságírója.
- És akkor Kepes mesélt… - 2022-06-13
- Ez a könyv nem olvasásra, gyakorlásra vár - 2022-01-31
- Gyermekvállalás vagy gyermekáldás? - 2021-10-20
