Segítsünk dönteni saját sorsunkról!

November 9-én, csütörtökön este a Déryné Rendezvényház díszterme rég nem tapasztalt zsúfolt képet mutatott. Telt ház várta Kósa Lajos tárca nélküli minisztert, a nemzeti konzultáció vendégelőadóját, aki a rendezvényt megelőzően a helyi sajtó képviselőivel találkozott.

Szabó Tamás polgármester köszöntötte a vendéget, aki nemrég még a fidesz frakcióvezetője volt, amely tisztségét a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszteri posztra való kinevezése miatt hagyta el. Szabó Tamás emlékeztetett arra, hogy a Jégkorongszövetség elnökeként járt legutóbb városunkban a csarnokavató alkalmával Kósa Lajos, akinek Jászberény jeges sportja sokat köszönhet. A pár év alatt ötszáz millió forintos fejlesztés eredményeként évi harmincezer látogató korcsolyázhatott, sportolhatott ebben a szép intézményben.

Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt Piroska Miklós, a megyei közgyűlés alelnöke, Kállay Mária asszony a megyei kormányhivatal, valamint Vári-Nagy Judit és Dobos Róbert a két jászsági járási hivatal vezetője. Pócs János a Jászság parlamenti képviselője, az este másik házigazdája megadta a rendezvény alaphangulatát. Hangsúlyozta, most fontosabb dolgunk van hazánk megvédése érdekében, mint az elért eredmények leltározása, ezért csak a helyzetértékeléshez szükséges legfontosabb tényeket idézte emlékezetünkbe az elmúlt hét évvel kapcsolatban. Azzal a politikában szokatlan és meglepő kijelentéssel kezdte összegzését, hogy a második és harmadik Orbán-kormány többet tett, mint amit ígért. Szerencsére ma már csak rossz emlék, hogy 2010-ben közvetlen csődveszély előtt állt az ország, a külföldi elemzők találgatták, hogy Görögország vagy mi kerülünk-e előbb a padlóra. Az emberek joggal aggódhattak, hogy lesz-e megélhetésük, mi lesz a gazdasággal? A kormány lépésről lépésre javította a gazdasági helyzetet, bevezetve az óriási felháborodást kiváltó valódi közteherviselés gyakorlatát a bankok esetében is. A gazdasági élet stabilitása után lehetett megkezdeni az építkezést, a munkaalapú társadalom kiszélesítését: ezer milliárdokat fordított munkahelyek teremtésére, kétezer milliárd forint önkormányzati adósságot vállalt át. Ma már amikor nem a munkahely, hanem a munkáskéz hiányzik, a következő lépés az innovatív gazdaság fejlesztése, kialakítása, az automatizálás és a robotizáció bevezetése a termelésbe. Ez a nap azonban nem az eredményekről szól, – noha épp délelőtt adták át a jászfelsőszentgyörgyi tornacsarnokot, a közelmúltban pedig a nyolc csoportos fényszarui óvodát – hanem arról, hogy mit hagyunk az utódainkra. A jászok hűségesek, kitartóak, az előző nemzeti konzultáció legaktívabb szereplői voltak a megyében.

Kósa Lajos közvetlenségével hamar megnyerte a résztvevők szimpátiáját. A pulpitus megmozgatásával „átrendezte” a termet, hogy közelebb kerüljön a hallgatósághoz. Kész, kerek prezentációval érkezett, ám néhány kérdésére adott válasz meggyőzte arról, hogy a terembe ülők mindegyike hallott már a migrációról, Soros Györgyről, az ő terveiről, és arra a kérdésre sem tette fel senki a kezét, hogy ezzel a témával nem kell foglalkozni. Így lemondott a jól átgondolt előadásról és a számok, adatok többségéről, inkább néhány olyan gondolatot emelt ki, ami a hátteret segített megvilágítani. Tekintettel volt a helyszínre is, ahol a város korábbi polgármestere és képviselője dr. Gedei József önkormányzati képviselőként előterjesztést nyújtott be a migránsok érdekében, a jászok türelmét, empátiáját felemlegetve, mivel véleménye szerint ők is betelepülők.

– Ez sületlenség, ami arra utal, hogy aki ezt hiszi, az a vendéget a betörőtől nem tudja megkülönböztetni, hiszen a jászokat a teljes királyi hatalmában lévő IV. Béla hívta be és telepítette le szerződéses feltételekkel. Őseink vállalták új hazájuk fegyveres védelmét, amiért kiváltságokban részesültek.

Miért jó Soros Györgynek a migráció? – tette fel a kérdést a miniszter. Kifejtette, hogy Soros az egyik legtehetségesebb, ám a moralitástól távol álló tőzsdecápa. Országokat támadott meg, pénzügyi manővereivel súlyos veszteségeket okozva magánembereknek, cégeknek, sőt államoknak is. Nem csak Magyarországon nem szeretik, a demokrácia őshazájából, Angliából kitiltották, Malajziában pedig egyenesen halálra ítélték. Uzsorás, aki nagy tételben sokak életével játszik. Hitelre kényszeríti az országokat, amihez a politikai zűrzavar és a rendezetlenség a legjobb terep. Ehhez az Európai Bizottság Soros és az általa képviselt, de ügyesebben a háttérben maradó lobbicégek pénzügyi, gazdasági befolyásának nem tud, de főleg nem akar ellenállni. Ebben a helyzetben a nemzeti kormányok tudnak csak védekezni saját területükön belül, így nem véletlen, hogy támadásoknak vagyunk kitéve mi is, Lengyelország is.

Más szempontból megvilágítva: Soros egy-másfél milliós migráns befogadtatási terve Európába ok nélkül tenné tönkre az egész kontinenst, ugyanis a migránsok mintegy kétmilliárdos háttérországa évente negyvenmilliós népességnövekedést produkál pillanatnyilag. Ha tehát negyvenmillió migráns jönne évente Európába, a népesség odahaza még mindig nem csökkenne, és ezzel az ottani problémák és feszültségek sem. Ezért tartja jónak Orbán Viktor elhíresült bibliai mondását, hogy ne halat adj, hanem halászni tanítsd meg az embereket! Magyarország a sokat kárhoztatott, de napjainkban már dicsért határzárral saját költségvetéséből védi magát és Európát, és következetesen kiáll amellett, hogy hazájukban kell javítani a migránsok életlehetőségein. Magyarország többek között hat szíriai falu újjáépítésében és több lerombolt templom újjáépítésében vesz részt.

Számos kérdés is érkezett a miniszterhez és Pócs Jánoshoz is, amelyeket Szentesi Zöldi László, az est moderátora továbbított. Pócs János itt is megerősítette, hogy még gondolatban sem vetődött fel a Neszűr lakóinak ki-, illetve betelepítése Jászapátira és más településekre. Ez a riogatás már a választási kampány része, kommunista tempó, amelynek klasszikus esete a huszonhárommillió román Magyarországra való beözönlésével fenyegető szocialista koholmány volt. A miniszter elmondta a véleményét a Jobbik plakátkampányáról és a Soros-plakátokról is. Utóbbiakat nem sokallta, a veszély méretéhez képest, amire felhívják a figyelmet. Az egész plakátmizériával kapcsolatban megjegyezte, hogy a Fideszen kívül egyetlen ellenzéki párt vagy független képviselő sem támogatta a pártfinanszírozási törvény módosítását, amihez két ellenzéki szavazat is elég lett volna. Így marad a visszás helyzet, az őszintétlenség, hiszen például a Simicska 3200 plakáthelye beszorozva a harminc-negyvenezer forintos hathetes piaci bérleti díjjal, jó pár milliárddal meghaladja a Jobbik törvény által engedélyezett ilyen irányú költekezését. Mindeközben értelmetlen is a plakátkampány, mert vélemény megváltoztatásra nem alkalmas, csak figyelemfelkeltésre.

Optimizmusáról is hitet tett Kósa Lajos. 2010 és 2017 között 1,24-ről 1,47 százalékra nőtt a magyar termékenységi mutató, miközben a házasságkötések száma megkétszereződött, a válások száma pedig húsz százalékkal csökkent. Ez a családtámogatás középpontba állításának már rövid távon Európa szerte meglepetéssel fogadott pozitív eredménye. A kényes kérdéseket sem hagyta válasz nélkül a vendég. Például azt, hogy Beer Miklós megyés püspök vatikáni szellemben kritizálta a kormány migrációs politikáját. „Olyan utalás az egyházak tanításában és a Bibliában nincs, hogy akkor is segíts a másik emberen, ha közben tönkremégy”.És olyan sincs, hogy a rászoruló követeli és dönti el, hogyan segítsék őt. Családi példával megvilágítva ugyanezt az állapotot, lánya olykor azt szeretné, hogy csinálja meg a házi feladatát az apja. Mind a ketten jobban járnak és gyorsabban is lezajlik a dolog. Talán nem vitatja senki, hogy szereti a lányát, de ő dönti el, hogy nem így, nem a gyerek kívánsága szerint segíti őt, hanem a maga meggyőződése és hite szerint.

Az est folyamán többször kimondatlanul felvetődött az a kérdés is, hogy miért van kisebb hangja a pozitív kormánydöntéseknek, és miért erősebb a mégoly szétesett ellenzék hangja időnként. Kósa Lajos egy kisújszállási parasztot idézett: „Szeretném én azt a kormányt látni, amelyikkel én meg vagyok elégedve!” Végezetül a miniszter arra kérte a jelenlévőket, hallassák a véleményüket, és vegyenek részt a nemzeti konzultáción! Segítsünk dönteni saját sorsunkról!

Fotók: Kárpáti Márta