Az alkotó a szünetben sem pihen

Vasárnap éjszaka, az előadás szünetében a rendezői pult mellett beszélgettünk a mű fogadtatásáról, az addigi tapasztalatokról Mihályi Gábor koreográfussal, Melis László zeneszerzővel, valamint Soós Andreával, a produkció díszlettervezőjével és producerével.

Most, amikor a nyilvános főpróbával együtt túl vagyunk három és fél előadáson és a tapsokból jól mérhető a siker talán már megkérdezhetem, valami ilyesmire számítottak?
S. A.: Nagyon örülünk, hogy ekkora sikerünk van, ám valójában akkor lennénk csalódottak, ha nem így lenne. A produkcióban rengeteg befektetett munka van, és egy megcélzott magas művészi minőség.
M. L.: Tavaly nyáron még nem mertünk volna megesküdni a sikerre, de májusban azért már sejthető volt, hogy olyan nagy baj nem lesz.
M. G.: A főpróbától kezdve, ez idáig hasonló sikerű volt a fogadtatás, úgyhogy azt gondolom, most már zeneszerzőként és rendezőként nyugodtan hátradőlhetünk, semmiféle meglepetés nem érhet bennünket. Egy dolgunk van csak, karbantartani az előadást, hogy akik a jövő héten megnézik, ugyanolyan színvonalú produkciót lássanak, mint az elején.

Ezek szerint mára teljesen beérett a produkció. A fellépők túl vannak a kezdeti lámpalázon, mindenki tökéletesen tudja a dolgát.
M. L.: Minden előadás alkalmával jobbat nyújtunk egy hajszálnyival. Azt mondhatom ez a mai előadás volt a legjobb.
M. G.: Véleményem szerint 99,8 százalékos volt az, amit eddig láttunk, ma azt hiszem, fel fog menni száz százalékra. Hozzáteszem, ezt valószínű csak mi vesszük észre, mert azt hiszem eddig is maximálisnak tűnt minden előadás.

Tudjuk, hogy a bemutató előtt hosszú hetekig folytak a próbák és most is minden előadás előtt próbálnak. Hogy viselik a terhelést a zenészek, táncosok, énekesek?
S. A.: A holnapi napon lesz egy előadásszünet, amikor kicsit kifújhatjuk magunkat. Azt reméljük, hogy a második félidőre, keddtől egy újabb friss levegővel folytathatjuk.
M. L.: Azt kell, hogy mondjam, a zenészeim hozzá vannak már edződve a hasonló tempóhoz, de mindemellett nagyon élvezik ezt a műfajt, amit most közösen megalkottunk.
M. G.: Ahogy a Laci mondja a komolyzenészeivel kapcsolatban, az Állami Népi Együttes számára is megszokott ez a fajta terhelés. Itt az a csodálatos, hogy azok az, idézőjelben amatőrök, akik részt vesznek ebben a folyamatban, – akár a Jászság Népi Együttesre, akár a kórustagokra gondolok – olyan egymást támogató, magas szintű társulat tagjává váltak, ami lehetővé teszi, hogy az utolsó előadás is ugyanolyan hittel, lendülettel és lelkesedéssel mutatkozzon be, mint most éppen a harmadik.

Továbbra is van kereslet a jegyek iránt, megtelik a nézőtér az utolsó előadáson is?
S. A.: Ma vasárnap van, a mai napunk egy kicsit gyengébb, de így is több mint a fele foglalt a székeknek. Már a hét elejére is több jegy elkelt a mainál, és bízom abban, hogy a hétvégéhez közeledve, a sikerről szóló hírek hatására ismét közelíteni fogunk a teltház felé. Terveink között szerepel egy nyári bemutató is.

A látvány Andrea tervei szerint készült. Sikerült megvalósítani az álmokat?
S. A.: Igen, a lehetőségek biztosítottak voltak. Mindenképp minimalista díszletet szerettem volna megvalósítani, ahol a hangsúly inkább a háttérképek vetítésén van.

A látványos színpadtechnikát és magával ragadó koreográfiákat fantasztikus zene kíséri. Gondoltak arra, hogy hanghordozón, esetleg dvd-n megjelenjen a Jászok?
M. L.: Minden pénz kérdése. A zene meg van, a zenészek meg vannak, mindenki tud mindent, a többi nem rajtunk múlik.
M. G.: A premiert követő fogadáson kifejtettem, hogy most megszületett egy kis lurkó, akinek a felnevelése a keresztapák feladata. Ennek lehet része például hangfelvétel, filmanyag elkészítése és az utána játszás. Akkor tud igaz lenni az, amit mi Melis Lászlóval üzenni szeretnénk. Miközben a darab folyamatosan hivatkozik a jász történelemre, azért ez sokkal többről szól. Ez a történet olyan humanista dolgokról mesél, mint a hit, az akarat, a család, a leveretés és a talpra állás, ami bárhol a világon érthető és bemutatható. Reméljük, a keresztapák támogatják ezt a gyermeket és ott állhatunk mellette, amikor jelképes értelemben felnő, lesz a ballagás, a kézfogó és talán az utód születése.

Ezek szerint reménykedhetünk folytatásban is?
Tervben van, valamilyen értelemben a folytatás is – árulta el egyetértésben a két szerző még éppen időben, mert megszólalt a második rész kezdését jelző csengőszó.