Ünnepre hangolódva

Enyhe, ugyanakkor esős, párás idővel köszöntött ránk advent második vasárnapja, ám a kellemetlen időjárás ellenére este sokan várták a Mikulás érkezését és a reményt szimbolizáló gyertyaláng fellobbanását a Szentháromság téri parkban.

A Déryné Rendezvényház dísztermében a Pódium Színház zenés mesejátéka hangolta a legkisebbeket az ünnepre. A Mikulás varázsórája című interaktív előadás a szeretet és a jóság minden nehézségen átsegítő erejére hívta fel a gyerekek figyelmét sok mókával, dalokkal és versekkel.

A mesejáték és a gyertyagyújtás ceremóniája közötti szünetben érdemes volt a faházikók, illetve a sátrak között bóklászni, ahol kedves, kézműves csecsebecsékre, ínycsiklandó étkekre, finom forró italokra bukkanhattak a látogatók. Akit nem zavart a szitáló eső, az sétakocsizásra is vállalkozhatott, egy mesésen díszített lovas kocsiból csodálva meg a város ünnepi fényeit.
Advent, a várakozás időszaka, ekkor készítjük fel szívünket a karácsony titkának befogadására, öltöztetjük ünnepi díszbe lelkünket, körbevesszük magunkat a karácsonyt idéző tárgyakkal, évszázadokra visszanyúló hagyományos jelképekkel. A várakozás időszakában, az ünnepre való hangolódáshoz hozzátartozik a muzsika, készülődés közben szívesen hallgatunk vagy énekelünk karácsonyi dalokat. A főtéren ünneplő közönséget ezúttal Kovácsné Lajos Krisztina népdalénekes örvendeztette meg gyönyörű karácsonyi népénekekkel.

Második legnagyobb egyházi ünnepünkhöz kapcsolódóan Mező István református lelkész osztotta meg ünnepi gondolatait a városlakókkal. Ebben az időszakban a családok lázasan készülnek az ünnepre, egymás megajándékozására. „Várjuk a földi ajándékokat, hogy adhassunk és kaphassunk ezekből minél többet. A karácsony azonban mégsem ennek az ünnepe” – hívta fel a figyelmet a karácsony valódi tartalmára a lelkipásztor. Egy szegény kisfiú és a gyermek Jézus beszélgetésének történetén keresztül mutatott rá a Megváltószületés misztériumának lényegére. A legenda szerint Jézus lelki terheinket, kudarcainkat, elégedetlenségeinket kéri cserébe azért az ajándékért, amit ő nyújt nekünk; az örök életért.
A város nevében Nagy András, a Humán Erőforrás Bizottság elnöke lépett a pódiumra, és egy igazán rendhagyó köszöntővel lepte meg az ünneplő közönséget. Az egykori gimnáziumi igazgató elsősorban a gyerekekhez intézte szavait, akik szájtátva hallgatták a különleges természetismeret órát a napéjegyenlőségről, a Nap- és Holdfogyatkozásról, a fényszennyezésről, a környezeti ártalmakról. Az elnök úr megemlítette korunk égető problémáját a terrorfenyegetettséget, és reményeket fűzött a klímacsúcs résztvevőinek jövőnk szempontjából meghatározó döntéseihez. Mert ahhoz, hogy évtizedek múlva is felhőtlen örömmel, egészséges, biztonságos környezetben tudjunk készülni az ünnepre, a ma emberének kell helyesen cselekedni, a felnőtteknek és a gyermekeknek egyaránt.

A szónokok helyére a kicsik legnagyobb örömére a két huncut krampusz, Kram és Pusz lépett, akik rövid zenés mesejátékkal, no meg egy kis csintalankodással nevettették meg a közönséget.
Az adventi koszorú ünnepi gyertyáit Mező István és Nagy András lobbantották lángra, a Békás kutat körbefonó óriás koszorún pedig Muhari Fruzsina és Muhari Milán cserkészek közreműködésével gyúltak ki a fények. A téri ünnep zárómomentumaként Boda Lászlóné könyvtáros kihirdette a Városi Könyvtár adventi  örömnaptárának aznapi szentenciáját.

A közös ünnepvárás azonban ezzel még nem ért véget, hét órakor a Lehel- Film Színházban a Turay Ida Színház művészei várták a közönséget egy meghitt hangulatú előadásra. Az Egy régvolt karácsony című darabban Bencze Ilona, Bergyán Péter és Sövegjártó Áron versekkel, dalokkal tűzdelt történeten keresztül varázsolt adventi hangulatot a terembe. Igazán sajnálatos, hogy a zárszó meghitt pillanatait a közönség soraiban felcsendülő mobiltelefon zaja, majd a mindenki füle hallatára elhangzó telefonbeszélgetés kettétörte.