Elegendő jó példát mutatni

Telt ház előtt tartotta meg előadását november 10-én este Vida Ági pszichológus, az Anya- és Babapszichológia könyvek írója, a Kismamablog vezetője, nem mellesleg két fiúgyermek édesanyja. Így teljes hitelességgel osztotta meg gondolatait közönségével az anyai lélek szivárványáról a fogantatástól egészen a nagymama korig.

A program annak a sikeres sorozatnak a 13. része volt, amelyet a városi könyvtár munkatársai hívtak életre 2013-ban. Ahogyan azt az est bevezetőjében Nagy Nikolett könyvtárvezetőtől hallhattuk az Olvass, a lelki egészségedért! rendezvényekkel igyekeznek segítséget nyújtani az embereknek a médiauralt, olvasói szokásoktól elidegenedő, rohanó világunkban. Elhangzott: önsegítő könyvekre szükségünk van, sok jó pszichológiai kötet található egyebek mellett a könyvtár polcain is. Ezeket tökéletesen kiegészíti, ha a szerzők maguk osztják meg gondolataikat az erre nyitott közönséggel, s egyben tovább buzdítják őket az olvasásra.
Nagy Nikolett felvezetője után Vida Ági lépett a pódiumra, hogy közel két órában megossza tapasztalatait a jelenlévőkkel.

„A másfél éves kislány kiválóan eljátssza az anyai szerepeket. Ennek oka abban rejlik, hogy tökéletesen le tudja venni az otthon látottakat, az elvárásoknak igyekszik megfelelni. A fiúk ezzel szemben az apai szerep iránt öt-hat évesen érdeklődnek” – kezdte az előadó.

Ennek magyarázata, mondta Vida Ági, hogy a szülők több üzenetet küldenek a lányok felé arról, hogyan kell viselkedniük, mit illik nekik és mit nem. Sok százszor hallják az ilyesfajta jó tanácsokat egészen hatéves korukig. A fiúknál nincs ilyen. Ezért alakul ki a kislányokban hamar a nőszerep.

A folytatásban az anya-gyermek kapcsolatokra tért rá az előadó. Szerinte a fiú-anya viszony aránylag egyszerű. Nem úgy az anya-lánya kapcsolat. Ez már viharosabb dolog. Főként, amikor a kislányokból nagylányok lesznek, s elkezdenek titkolózni, a barátnőkkel sugdolózni, nevetgélni. Sok esetben úgy döntenek, az anyjuk elvárásaival homlok egyenest szembe mennek. Szemtelenekké válnak, s úgy gondolkodnak anyjukról, hogy hülye. A lányok miután maguk is anyák lesznek, azért elismerik, hogy saját édesanyjuknak pár dologban igaza volt. A fiúk, a tapasztalatok szerint, kamaszkorukban a szemtelenség mellett mindössze lustákká válnak.
Arról is hallhattunk, hogy a mai lányok, asszonyok, párok egyre tudatosabban tervezik meg gyermekük érkezését. Elsődleges szempont, hogy legyen munkahelyük, egzisztenciájuk, házuk, kocsijuk stb. És a gyermek pont akkor jöjjön, amikor azt eltervezik a leendő szülők. Ebbe viszont a babának is van beleszólása, ezzel szemben ő akkor érkezik, amikor szeretne.

Vida Ági kiemelte, hogy a várandósság alatti túlinformáltság sem jó, főként az internetes fórumokból merített vélemények. Ezek fölösleges szorongást, félelmet keltenek az emberben. Jó esetben, ezeket később el tudja engedni a kismama. Elengedni, mint ahogyan később a csecsemőt is. Az egész szülés folyamata az elengedésről szól. Sőt, a későbbi élet is, hogy a gyermeket a maga tempójában a szülő elengedje. A gyermek persze vissza-visszatér az otthon melegébe.
Problémának nevezte Vida Ági a szülés utáni depressziót, amely egyre több nőt érint. Nem javítja a helyzetet, hogy sok anyuka öt-hat évig odahaza van gyermekeivel, amely egyfajta izoláltságot, elszigetelődést eredményez más emberektől, a társadalomtól, a munka világától. A szülés élményét fontos volna, ha a kismama szakemberek segítségével fel tudná dolgozni, tapasztalatait, érzéseit el tudná mondani valakinek.
Az előadás második felében a különböző szülői típusokról hallhattunk. Ezek szerint létezik a helikopter szülő, akit arról lehet megismerni, hogy állandóan kontrollálni akarja a gyermekét. Ezzel szemben elegendő lenne, ha mindössze jó példát mutatna a gyermekének, s hagyná, hogy sokat tapasztaljon és foglalkozhasson saját érdeklődésének megfelelő dolgokkal. Mindentől úgysem tudjuk megóvni őket.
Az anya-lánya kapcsolatnál érdekes, mikor elhatározzák, hogy barátnők lesznek. Jónak tűnik, de mégsem teljesen az. Hiszen barátnő-barátnő esetében mind a két fél egyenrangú, míg az anya-lánya esetében az anya, a hierarchia magasabb fokán áll, ami így van rendjén.

Következő szülőtípus, a mindig tanácsot adó, továbbá létezik az anyakirálynő-fajta, amely főként a nagymamákra jellemző. Ő áll a család élén és irányít. Akkor is gondoskodik mindenkiről, ha senki nem akarja. Következő a mester és tanítvány, ahol az anya a csodamenő nem létező, tipp-topp nő, aki mindezt a kislányának át akarja adni, hogy belőle is  csodamenő, tipp-topp nő váljék.
A legrosszabb pedig a versengő típus. Ez főként a fiatalon szülő, gyermeküket egyedül nevelő anyákra jellemző. Ők nem gondoskodnak a gyermekükről, hanem inkább versengenek velük.
Az előadás végén lehetőség volt, hogy a hallgatók kérdéseket tegyenek fel, ezáltal még több információval térhetett haza az érdeklődők népes tábora.