Pócz István: Csak teszem a dolgom

Közel három évtizede okítja az ifjúságot magyar nyelv- és irodalomból, 22 éve a Jászberényi Katolikus Általános Iskola és Középiskolában. Kulturális műsorokat állít össze iskolai rendezvényekre és alapító tagja a Berényi Színjátékos Társaságnak. Számos városi eseményen a háttérben műsorkészítőként közreműködik, de előadóként is láthatjuk. Pócz János tanár úrral, társulat vezetővel a redemptio kapcsán beszélgettünk családról, hivatásról.

Hogyan indult a pályán?
Huszonhét éve tanítok. Annak idején itt, a tanítóképzőben végeztem, tanító-népművelő szakon. Utána elvégeztem Egerben a magyar szakot, majd – biztos, ami biztos –  az ELTE-n a bölcsész szakot. Az első diploma után Porteleken kezdtem dolgozni családias környezetben, ami életemnek egyik legszebb időszaka volt. Öt év után jöttem a Liskába, ahol ma is magyart tanítok, a két iskola összevonása óta pedig a Nagyboldogasszony iskolában is.

Az iskolai műsorok készítésében és előadásában is aktívan részt vállal, de a városi színpadon is többször láttuk már.
Az iskolai ünnepségek feladatait a munkaközösség végzi, ebben vállalok részt jómagam is. A városi műsorokat állandó tettestársammal, Kormos Lászlóval állítjuk össze. Függetlenül attól, hogy iskolai vagy városi műsor, nekiülünk és megbeszéljük.

Két éve alapították Kormos Lászlóval a Berényi Színjátékos Társaságot, amely hiánypótló kulturális csoport Jászberényben. Milyen céllal alakult?
Mi már nagyon régóta csináljuk ezt a műfajt. Lacit már a gimnáziumban (Lehel Vezér Gimnázium – a szerk.) is ismertem. Ő egy évvel járt fölöttem, mi már akkor színjátszottunk, amit később a főiskolán is folytattunk. Utána hosszú, körülbelül egy évtizedes szünet következett. Már nem is emlékszem melyikünk agyából pattant ki elsőként a gondolat. Ahogy azt Hortiné dr. Bathó Edit fogalmazta meg: szegénységi bizonyítvány, hogy Déryné városában nincs színjátszó csoport. És akkor éppen semmi dolgunk nem volt – nevet –, és megalapítottuk a színjátékos társaságot. Sokat dolgozunk együtt a Jászsági Hagyományőrző Egylettel, két éve a Múzeumok éjszakáján vittük színre az Imádok élni című szösszenetet.

A repertoár pedig folytatódott a Zaccal.
Igen, ez a két egész estés darabunk volt és mellette rövidebb műsorok.

Vannak állandó tagjaik?
Nincs fix társulatunk, mindig az aktuális előadáshoz válogatunk. Nekem nagyon nagy ziccer az, hogy itt vagyok a Liskában, és fiatal tehetségekkel vagyok körülvéve. Másrészt pedig az Egyletből is vannak szereplőink. Amikor nem saját projekten dolgozunk, akkor általában Hortiné Bathó Edit hozza a komoly témát, mi Lacival pedig a gegeket, a humort tesszük hozzá. Olykor fakadnak ebből kisebb viták, de jó kis együttműködés a miénk.

A magával hozott, XVIII. századot idéző fejfedő újabb színdarabot sejtet. Mire készülnek?
Korban jól kapizsgál, de egyelőre csak sejtetni engedem. Folynak a próbák, készülünk a Múzeumok éjszakájára is. Annyit elárulhatok, hogy nem éppen mélyenszántónak, inkább szórakoztatónak szánjuk. Ami viszont publikus, hogy május 22-én, Tápiószelére visszük az Imádok élni című darabot, amit a környékbeli települések nagy részén már előadtunk.

Tanáremberként is akad teendője bőven.
Csak teszem a dolgom, akkor érzem jól magam, ha pörgök. Most csak egy végzős osztályom van, tavaly négy volt. Öröm látni, ahogy kibontakoznak a gyerekek, egy-egy feladat alkalmával. Most például ballagási műsorra készültünk, amikor barátnője révén bekerült a csapatba egy zseniális basszusgitáros fiú. Négy évig nem is tudtuk róla, hogy mire képes. Egyébként az iskolától minden támogatást megkapunk, meg tudjuk venni a szükséges felszereléseket. Nem volt rossz tehát ez az átrendeződés, mert a mellett, hogy a vezetőséggel maximális partnerek vagyunk, fontosnak tartom, hogy van értékrendje, szellemisége az iskolának. 

Legutóbb a redemptios díszünnepségen láthattuk jász viseletben. Vannak jász felmenői?
Ugyan nem vagyok tagja a Jászsági Hagyományőrző Egyletnek, de bármikor szólnak, segítem a munkájukat, beugrok a hiányzók helyett. Alapvetően jász családból származom, apai nagyszüleim Jászboldogházáról származnak, anyai részről jászberényi vagyok, de kun vér is csörgedezik az ereimben, merthogy az egyik nagymamám törökszentmiklósi volt.

S ha már családról esett szó, ha jól tudom, egy leánygyermekkel büszkélkedhet.
Igen, a lányom 17 éves, a Lehel Vezér Gimnázium 11. osztályos tanulója. Zseniálisan táncol, tavaly a március 15-i műsorban ő is szerepelt, de a díszünnepségen is. A színjátékos társaságnak is aktív tagja, talán az apja nyomdokaiba lép, de ki tudja…

Szeretné?
Milyen vonalon? Tanár ne legyen, de a művészet vonal rendben van. Négy éves volt, amikor elkezdett táncolni, ő maga döntött így. Jászberényben kezdett tanulni, a Dance Fittness-ben, majd Zoltán Erika tánciskolájában, aztán a továbbiakat kitalálta magának. Hetente kétszer Budapestre jár Bagó Gábor koreográfushoz kortárs táncot tanulni, és e mellett kurzusokon vesz részt. Hivatásos táncos nem szeretne lenni, bár a jövőt illetően még bizonytalan. Annak idején én is biológia-kémia fakultációra mentem, de egy év után rájöttem, hogy a humán tárgyak jobban érdekelnek. Így negyedikes koromban átigazoltam magyar-történelemre. Ezt nekem soha nem kellett tanulni, ez ragadt. Ezt a vonzalmat azóta sem nőttem ki, szerintem már nem is fogom…