Védőnők az egészséges, boldog családokért

A Magyar Védőnői Szolgálat országszerte idén ünnepli a szakma centenáriumát. Ez alkalomból pénteken délelőtt tartottak kiállítással egybekötött jubileumi emlékülést a Déryné Rendezvényházban.

Május 8-án, pénteken 11 órakor a védőnői hivatás fennállásának 100. évfordulója alkalmából a J-N-SZ Megyei Kormányhivatal Jászberényi Járási Hivatal Népegészségügyi Osztálya, valamint a Magyar Védőnők Egyesületének Jászsági Szakosztálya jubileumi emlékülést rendezett a Déryné Rendezvényházban.

A Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola és Gimnázium énekkara köszöntötte az ünnepelteket és a megjelenteket. Herkules Éva vezényletével vidám dalcsokrot adtak elő a gyermekek, akiket Kiss Henriett zongorán, társaik pedig gitáron és trombitán kísértek. Tamásné Teleki Lilla járási vezető védőnő, az ünnepi esemény szervezője köszöntötte a vendégeket, majd dr. Dobos Róbert, a Jászberényi Járási Hivatal vezetője nyitotta meg a rendezvényt. Beszédében kiemelte, hogy e jeles alkalom ünnep valamennyiünk életében. Számot vethetünk a védőnői szakma mögött álló 100 évre, ami folyamatosan fejlődött, de a hivatástudat azóta sem változott. A Stefánia Szövetség fogta össze elsőként a védőnők munkáját, de Apponyi Albert is sokat tett értük. Védőnőkkel való gyermekkori élményeiből a hála, a biztonság érzését emelte ki. Beszédét jókívánságaival zárta.

Sárközi Nagy Szilvia, a MAVE Jászsági Szakosztályának vezetője, jászberényi védőnő az egyesület történetét és munkáját mutatta be, amely 1991-ben alakult. Célja, hogy szélesebb körben terjessze az anya és a gyermekek egészségének fontosságát. S ha már hallottunk a védőnőkről, videó bejátszást is láthattunk tevékeny hétköznapjaikról, az ’50-es évekből. Ebben hangzott el a ma is helytálló gondolat, miszerint a védőnők apostoli munkát végeznek.

Az olykor megmosolyogtató képsorokat követően Pócs János országgyűlési képviselő idézte fel fiatalságát. Hét hónapra született, egészségi állapota két éves koráig kilátástalan helyzetben volt. Ezért is édesanyja mindig mondta neki, hogy az orvos, védőnő munkáját többszörösen tisztelnie kell, mert a gondoskodásuknak köszönheti, hogy megérte a felnőtt kort. „Ma is fülembe cseng: az életet köszönhetjük a védőnőknek.” Hozzátette, hogy áldozatos munkájukat nem lehet elégszer megköszönni és nem lehet úgy megfizetni, mint ami kijár.

Dr. Pazsa Tibor járási tiszti főorvos úr emlékezetbe idézte a védőnői szolgálat történetét, amit a XX. század elején megelőzés jellegű tevékenységként indított a Stefánia Szövetség, majd folytatott a zöldkeresztes mozgalom. Hangsúlyozta, hogy a védőnői képzés mindig színvonalas volt, és a maiak is számos prevenciós ismeret birtokában vannak. A védőnő feladata is változatlan maradt: szakmai szemmel megfigyel, tanácsot ad, figyelme a gondozottakra irányul. S amint száz éve még szakmaként indult, ma már hivatásként tartjuk számon. Elismerését bizonyítja, hogy a Magyar Védőnői Szolgálat két éve Magyar Örökség-díjas, és április 23-án bekerült a Hungarikumok Gyűjteménye és a Magyar Értéktárba. „Hiszem, hogy a gyermekek egészsége a jövő egészsége.” – zárta beszédét Pazsa Tibor.

A szakma elismeréséül okleveleket adtak át Csókási Bélánénak, aki a leghosszabb kort megért védőnő, Sziráki Benedeknének, aki több mint harminc évig volt vezető védőnő a Jászságban, Budai Istvánnénak, aki nyugdíjazása óta tíz éve, ma is védőnői feladatokat lát el, Rózsáné Rigó Éva megyei vezető védőnőnek, valamint dr. Bördős Lajos volt osztályvezető főorvosnak áldozatos munkájukért.

A méltatások sorát követően kifejezetten erre az alkalomra íródott Corinna Ann Jay, jászapáti írónő Ki segít? című versét hallhattuk.

Az elmúlt évszázad fontosabb történelmi eseményeit dr. Varga Zsolt, a Szent Erzsébet Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály osztályvezető főorvos ismertette. Kiemelte, hogy az újszülött, a baba, a gyermek a legnagyobb kincs a család számára. Ezért nem véletlen a szakma mottója: „Védőnők az egészséges, boldog családokért.” Árnyékból próbálják egyengetni mások életét, közülük a Jászságban jelenleg negyvenketten. „A mi osztályunk is nyitott a védőnők felé. Úgy gondolom, hogy a közösen, őszintén végzett munka vezethet sikerhez. Ezáltal olyan világot teremthetünk, ahová öröm lesz megszületni.” Ahogy Ady Endre írja Intés az őrzőkhöz című versében: „Az Élet él és élni akar… Őrzők: vigyázzatok a strázsán!”

Az emelkedett hangulatú, ünnepi beszédeket követően a fiatal tehetségek örömzenével kedveskedtek védőnőiknek. Burai Zsolt Kevin, a Palotásy János Zeneiskola növendéke játékát hallhattuk, majd a Jászapáti Zeneiskola fúvósait, s végül Kiss Henrietta adott elő Palotásy János népdalcsokrot, saját zongora kíséretével.

Az emlékülés zárásaként Tamásné Teleki Lilla járási vezető védőnő mondott köszönetet, majd ünnepi pezsgős koccintás és állófogadás következett.

A rendezvényt követően lehetőség nyílt a kiállítás megtekintésére, ahol bemutatták többek között Stefánia hercegnő életútját, ’60-as évekbeli csecsemő ruhákat, pólyákat, csecsemőmérleget, nőgyógyászati vizsgáló ágyat, orvosi műszereket és eszközöket, egészségnevelő kiadványokat, szakkönyveket és archív fotókat.

 

Keretbe:

Corinna Ann Jay: Ki segít?

Simogatta egy nap a hasát csendesen,
s egy dalt dúdolgatott halkan, kedvesen.
Arcára ráncot csalt egy gondolat:
hogy nevelje őt, ki megfogant?

Sokszor elképzelte, hogyan fog szaladni,
s megtanul majd élni, szólni, nevetni,
de jaj, mennyi idő van még hátra,
ki az, ki megtanítja majd az anyaságra?

Ki lesz, ki elmondja, hogy jól van a gyermek,
hogy elég a mosoly, a súly és a termet,
s hogy boldog és erős, nem szenved hiányt,
ki mondja meg, ha sír, miért kiált?

Ki lesz, ki megmondja, jó anya hogy legyen?
Ki vezeti át őt majd e hatalmas hegyen?
Simogatta hasát, mosolygott halkan:
Tudom a választ, a védőnő ott van.