Velünk élő polihisztor

Faragó László ma lenne 90 éves.

Égő májusi nap, tikkasztó kopár horizont, süppedő homok, vagy épp ragadós feketeföld, dús zöld rétek, derékig érő harsogó friss zöld fű, a Zagyva által elöntött területek, poros öregerdei utak, elhagyott, omladozó tanyák, az Erek-köze tájékozódást nem segítő kiégett füve, kanálisa, végeláthatatlan rónák, hajdani hívogató kápolnák, újerdei zizegő nyárfasor. Kaszálókon megbúvó védett növényfajok, nádkúpok, forrón delelő csend, susogó nádasok, mélyre vájt, görbe dűlőutak, szikes, kiégett hajdani legelők, gyíkok, teknősök, nyulak, őzek, szitakötők, virágbogarak. Vize hagyott medrek, elszáradt, korhadt fák, letört, kéregnélküli gallyak, májusi íriszek, őszi kikericsek, tavasszal millió virágba borult vaddohány, majd ősszel szőrét bontó ugyanez, hogy tavasszal megint boruljanak virágba, s így menjen tovább az örök körforgás…

Olyan természetes nekünk, hogy Jászberénynek van két természetvédelmi területe, mintha mindig is léteztek volna. Pedig nem így van. A ’80-as években Buschmann Ferenc, helyi természettudós hívta fel a figyelmét Faragó László tanár úrnak Jászberény környékének szépségeire. Laci bácsi pedig nekilátott a teremtett értékek közkinccsé tételének. 1987-ben elhelyezték az első Természetvédelmi Terület táblát a néhai mocsár szélén, majd elkezdték a meglévő, járható úthálózat feltérképezését. Erről később útvonalleírást, térképet készítettek, kis idő múlva pedig jelzéseket is festettettek az útvonalra. Tették mindazt azért, hogy évente kétszer (májusban gyalog, szeptemberben kerékpárral) teljesítménytúrát rendezhessenek a területen, és megismertessék a résztvevőkkel a táj egyedi értékeit. 1992-őt írtunk ekkor. Laci bácsi 29 éven keresztül szervezte, rendezte, koordinálta a túrákat. De sokkal többet tett ezzel, nem csak megismertette, de megszerettette a természetet több tízezer jászberényi kisdiákkal és családdal. A túrák 30 éve alatt ezrek gazdagodtak természeti, társadalmi, szociológiai ismeretekkel, értékekkel.

Laci bácsi a város fotósa is volt. Sok eseményt ismerhetünk meg az ő objektívén keresztül (városi ünnepségek, sportesemények, kulturális rendezvények). Halála után lánya rengeteg diát, negatívot és papírfényképet hagyott a Városi Könyvtárra, mely ez által óriási értékű kordokumentumtára a város különböző korszakainak. Mindenki emlékszik a gimnázium sarkán évtizedekig álló vitrinben a mindig-mindig megújuló sportfotóira is. Fotóklubot működtetett tanítványainak az Úttörőházban, majd annak megszűnte után a fotólabort a Jász Múzeumba költöztette át. 2007-2017-ig a Berényi Kármentő városvédő lap szerkesztési munkálatait végezte. A Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány kuratóriumának tagja, és fotós közreműködője volt, sőt az alapítvány könyvsorozataiban és a Redemptio című honismereti lapban is sokat szerepeltek az ő képei. A Városvédő és Szépítő Egyesület tagjaként korról-korra megörökítette a város épített értékeit. És nemcsak fotóban, írásban is. Különösen érdekes a „Jászberény a költöző emlékművek városa” cikke. A Magyarország Felfedezői Szövetségben több évtizeden keresztül tevékenykedett a diákság történelmi ismereteinek az elmélyítésében. Vásárhelyi István természetkutató életművének feldolgozása és a professzor halhatatlanná tétele is az ő nevéhez fűződik. A Nagyvisnyó melletti tábor kialakítása, majd elnevezése is az ő érdeme.

Közel félszáz fotókiállítása legtöbbször a természetet, később a kálváriákat, épített szakrális értékeket ábrázolták. De éppúgy ábrázolták a természetben élő embereket, sorsokat, életpályákat is. Számtalan kiadványt illusztráltak az ő képei. Megszámlálhatatlan a száma a diavetítéseinek, túravezetéseinek.

Faragó László elkötelezett munkáját Jászberény városa 1992-ben Pro Urbe díjjal, az Apponyi Albert Alapítványa 2010-ben Jászberény Város Kultúrájáért Díjjal ismerte el. 2018-ban pedig Jászberény város Díszpolgára lett.

Háromszor járta végig diákjaival az Országos Kéktúrát, és számtalan túrát vezetett azokon kívül is. Az Úttörőházba bármikor, bárki bemehetett; mindig hasznos időtöltést talált. Mi, „gyetvaisok” ott nőttünk fel, nem az utcán.

Laci bácsi tanár úr, Úttörőház vezető, túravezető, fényképész, újságíró, újságszerkesztő volt. Őt mindenki szerette, mindenkihez volt kedves szava. Nem is így, hanem így: mindenkihez csak kedves szava volt! Az ember egyszerűen jól érezte magát, ha vele találkozott, beszélt. Különös erő sugárzott belőle, mely úgy hatott a környezetére, hogy a beszélgetőpartner is jobbnak, gazdagabbnak, értékesebbnek érezte magát általa!

A Magyarország Felfedezői Szövetség jelmondata, mintha róla íródott volna: Mert ő tényleg „szövetséget kötött a szülőföld, a haza felfedezésére, nemzeti értékeink, hagyományaink megőrzésére, az igaz emberi értékek követésére, a gyermek ember igaz értékek menti jellemformálására, a közösségi élet ajándékosztó erejének építésére.”

Faragó László Jászberény életének óriási polihisztora volt! Ma lenne 90 éves.

Több generáció nevében, aki ismerhette: Hálásan köszönünk mindent!

Végig az országos kéken Nagy-Milictől-Írott-kőig címmel az Országos Kéktúrán készült fotóit április 1 – május 2. között tekintheti meg a nagyközönség a Lehel Film-színházban az Ércnél maradandóbb című film vetítése és közönségtalálkozója kapcsán. 

 

Patakiné Kocza Anita