Soha nem elég

2019-04-202019-04-17 Demeter Gábor 0 Comments

Él még a környezetünkben egy generáció, akikre bizony érdemes odafigyelni. Mi több, meglehet utolsó lehetőségünk, hogy még láthassuk őket a színpadon. Nem akárkihez, „a Vikidálhoz” igyekeztünk április 13-án szombat este a Törpe Klubba, ahol egyszemélyes koncertet adott.

Egy olyan rockénekesről beszélünk, akit csak igen ritkán láthatunk ilyen közelségben a közönség elé lépni, így bizton állítható, hogy a kínálkozó lehetőség nem csupán csábító, de egyenesen kihagyhatatlan volt.

Nemcsak fiatalságukon nosztalgiázó öreg rockerek vették meg a koncertjegyeket, hanem már három generáció jelent meg a bulin. Amint körülnézett az ember, kicsit bizarrnak tűnt a látvány, hogy a lehető legvegyesebb az önfeledten csápolók összetétele. Voltak fiatalok, akik régebbi zenékben találják meg azt az életérzést, amit keresnek, így nyugodtan el lehet felejteni, hogy a könnyűzene valamiféle generációs jelenség lenne.

Vikidál Gyula tizenhét éves kora óta énekel rock együttesekben, ’82 óta játszik zenés színházban. Egyedi énekhangja azonnal felismerhető, szuggesztív színpadi jelenléte maníroktól mentes, jó értelemben nyers és őszinte. Igazi frontember, aki húzza magával az egész produkciót, legyen az rock koncert vagy színházi előadás. Így volt ezen az estén is. A zenei alap magnóról ment, de az ének élőben szólt, szenvedéllyel. Az egyszemélyes előadásában hallható válogatás, a 71 éves művész több mint félévszázados pályafutása alatt született, nevéhez kötődő, maradandót alkotó, országosan ismert zenekarok repertoárjából szólt ( P. Mobil, Dinamit, P.Box, MHV, Mobilmánia). Ugyancsak személyisége által ismerté vált rockoperák, musicalek előadásaiból – többek között az István a király, Nyomorultak, Egri csillagok – idézett fel dalokat.

Nem öregednek ki a zenészek, és nem öregszik ki a közönség sem. A koncert legvégén Vikidál Gyulával együtt üvöltötte öreg és fiatal: Nálam mindig két forint ez a dal!