In Memoriam Varga Ferenc

2016. március16-án sokan voltak jelen Varga Ferenc Fehértói temetőben tartott búcsúztatóján, akinek az életében a családja és a munkája mellett a labdarúgás volt a legfontosabb. Az elmúlt évtizedek során nagyon sokan ismerték meg, és Ő is rengeteg ismerősre, barátra tett szert nyitott, közvetlen személyiségének és szeretett sportágának köszönhetően.

Már tizenévesen a Jászberényi Lehel ifjúsági csapatában a foci iránti elkötelezettség jellemezte, és nem volt ez másképp sorkatonai szolgálata alatt, a miskolci Honvéd Papp József SE színeiben sem. Leszerelése után városunk másik nagy múltú klubjánál, a Jászberényi Vasasnál már a felnőtt gárdában kapott játéklehetőséget. 1978-tól Jászárokszálláson folytatta pályafutását, s ez az időszak örökre meghatározó maradt számára. A legendás Bíró István irányította akkor a település csapatát, s az idősebb szurkolók máig emlegetik a megyei bajnokságban bronzérmes helyezést kiharcoló együttest. A hátvédsor vezéreként rengeteget tett a sikeres szereplésért, megalkuvást nem ismerő játékával kivívta a helyiek elismerését. Befogadták, miután emberileg és a csapatba is remekül beilleszkedett. Nagyon kötődött Árokszálláshoz, hiszen párra is ott talált, s házasságkötésük után két gyermekükkel lett teljes a család.

34 évesen fejezte be a versenyszerű sportolást, ám ez nem jelentette azt, hogy szakított volna a labdarúgással. Játékvezetői vizsgát tett, így továbbra is heti rendszerességgel járta a pályákat. A közeg szinte ugyanaz volt: utazás a mérkőzésekre, csak már nem a csapatbuszon, hanem a kollégákkal közösen, az öltözők jellegzetes illata, a stoplis cipők kopogása, a kezdő sípszó. 1990-től negyedszázadon át működött a megyei bajnokságok különböző osztályaiban játékvezetőként, illetve partjelzőként is, s tette mindezt nagy alázattal, akár egy forró légkörű rangadón, akár egy ifjúsági meccsen. A labdarúgást ismerők jól tudják, hogy az alacsonyabb osztályú találkozókon olykor sokkal nehezebb egy játékvezető dolga, határozott fellépésével azonban mindig kivívta a tiszteletet. 25 éven át pontosan, megbízhatóan, a játékosokat is partnernek tekintve végezte feladatát. A szép jubileum alkalmából tavaly köszöntötte őt a Megyei Labdarúgó Szövetség. A nagypályás mérkőzések vezetését ugyan befejezte, mindez azonban nem jelentette, hogy letette volna a sípot. Több évtizeden át közreműködött a városi kispályás bajnokság találkozóin is, ahol ugyanúgy a megbízhatóság jellemezte. Igazi közösségi ember volt, kifogyhatatlan a régi történetekből, aki mindig kedélyesen, jókedvűen idézte fel a rázós helyzeteket is. Soha nem feledte, hogy a labdarúgás egy játék, amit azonban tisztelni kell, miként valamennyi résztvevőnek is egymást. Az elkövetkezendő futballmeccseken, a kiélezett pillanatokban, most is azt várnánk, hogy a spori azt mondja: „megyünk tovább!” De most meg kell állnunk. Az egykori játékostársak, szurkolók, kollégák, sporttársak már csak az emlékét őrizhetik, örökre.

Varga Ferenc játékvezető sporttárs, Fönci! Nyugodjon békében!