Éjjel-nappal múzeum

Emlékképek az elmúlt századokból című programsorozattal csatlakoztak idén a helyi intézmények az országos Múzeumok Éjszakája kezdeményezéshez június 22-én. Az egész napos kulturális időtöltés a Szikra Galériában kezdődött, a Hamza Múzeumban folytatódott, majd a Jász Múzeum udvarán zárult gyermekelőadásokkal, párlatvezetéssel és az elmúlt ötven év öltözetét felvonultató divatbemutatóval.

Városunkban három helyszín adott otthont a Múzeumok, Galériák éjjel-nappal elnevezésű programsorozatnak, melynek első állomása szombat délelőtt a Szikra Galériában volt. Miután az udvarban felsorakoztatott székeket elfoglalták az érdeklődők, Szikra István galériatulajdonos köszöntötte őket. Örömmel állapította meg, hogy ismét sokakat vonzott a nagy sikerű kezdeményezés, melynek létrejöttéért ez alkalommal mondott köszönetet a segítőknek. A kedves szavak után átadta a szót Hortiné dr. Bathó Editnek, a Jász Múzeum igazgató asszonyának, aki az esti programkínálatot ismertette. A színes ajánló után Farkas Edit igazgató asszony a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria képviseletében fogalmazta meg a Hamzát érintő tudnivalókat, hiszen délután bőven akadt náluk is látnivaló.

A köszöntők után a Palotásy János Vegyeskar fúvósai vették át a főszerepet és játszottak vidám történelmi indulókat. Nagy Dávid karnagy vezénylésével elsőként Lehár Ferenc: Szamosmenti indulója csendült fel és idézte meg múltunk dicső perceit.

A verőfényes napsütésből beérkezve, a galéria kávézójában festménybemutatóval folytatódott a délelőtt. Csiszár Róbert, a Damjanich János Múzeum munkatársa Aba-Novák Vilmos Itatás című festményéről tartott részletes ismertetőt.

A hónap műtárgya rendezvények hangulatát megidézve Aba-Novák életművében kiemelkedő darabot mutattak be. Aba-Novák Vilmos az egyik legvitatottabb és legkülönlegesebb festő a magyar modern festészetben. Picasso „barbár zseninek” nevezte, a névre pedig munkásságával igen rászolgált. – Rendkívül mélyérdeklődésű, tisztánlátó ember volt – hangzott. Már fiatalon festőművésznek készült, a nagyobb áttörést azonban a Római Magyar Akadémia ösztöndíja hozta el számára. Ekkor kezdte el a reneszánsz festők munkáit tanulmányozni és szorosabban megismerkedett a temperafestékkel. Ez az olajfesték szinte minden festő számára kedvező anyag, ugyanakkor Aba-Novák túl gyorsan dolgozott hozzá. Dinamikájáról árulkodott az a történet is, melyet Csiszár Róbert osztott meg a hallgatósággal. A festő olyan gyorsan készített rézmetszetet, hogy amíg társai dolgoztak, elkérte a lemezt és belekarcolta a hátoldalára a saját alkotását. Ebből adódóan számos Aba-Novák rézkarc mögött valaki más munkája is megtalálható. A festő jellemzője az is, hogy nem akart izmusokhoz tartozni. A harsány vagy világos színeket lazán ábrázolta sötét háttér előtt, megragadva az erős kontraszthatást. Főként a formavilággal játszott, így akár egy-egy ecsetvonással is elérte a kívánt alakzatot. Ábrázolásaiban előszeretettel jelenítette meg az egyszerű paraszti világot fekete háttér előtt. Az Itatás című festmény szintén sötét háttéren kidolgozott, gazdag formavilággal megáldott festmény, melyben tökéletesen érvényesül az aranymetszés szabálya. Az impresszionizmus hajnalán, az 1800-as évek közepétől a festők száműzték palettájukról a sötét és a szürke színeket, ezeket Aba-Novák igyekezett visszahozni a vászonra. A képen látható szürke szarvasmarhák piros kontúrja, a könnyed ecsetvonásokkal megalkotott galambok, a fehér istálló omladozó vakolata mind Aba-Novák zsenialitásáról árulkodik.

– Ez a különleges festmény jó kezekbe került Szikra István galériájában – zárta gondolatait az előadó, majd átadta a szót a közönség soraiban ülőknek. A kötetlen beszélgetés a már hagyományos művész ebéddel zárult Szikra István jóvoltából.

Délután a Hamza Gyűjtemény és Jász Galériában folytatódott az idén is népszerű Múzeumok Éjszakája. Farkas Edit a Múzeumok Éjszakája esemény pedagógiai nevelését tűzte ki célul, mellyel a gyerekek játszva tanulhatnak. Ezt a vezérfonalat megragadva Hamza Dezső Ákos fény-árnyék játékát alapul véve fénycsapdát készíthettek a gyerekek. „Nem véletlenül választottuk a fénycsapdát, ugyanis most vagyunk túl az év legrövidebb éjszakáján, innentől kezdve pedig egyre hosszabbak lesznek az esték, és valahogy meg kell őriznünk a fényt.” – részletezte az inspiráció forrását, melyet transzparens papír, karton és némi gyermeki kreativitás tett kézzelfogható élménnyé.

A Hamza Múzeum képzőművészeti foglalkozásáról átvonult gyerekeket – akik az elkészített fénycsapdákat szorongatták –, és a felnőtt vendégeket is az est háziasszonya, Szőllősi Gabriella köszöntötte a Jász Múzeumban.

Hortiné dr. Bathó Edit igazgató asszony hangsúlyozta: Az idén 145 éves évfordulóját ünneplő Jász Múzeum már tizenhárom éve aktív tagja az országszerte lebonyolításra kerülő eseménynek, öt éve pedig együttműködés keretében hívják életre a vidéki érdeklődők számára is vonzó rendezvényt. „Ez az összefogás nagyon jó, és nemcsak ezen az alkalmon dolgozunk együtt, hanem egész évben, sok programon erősítjük egymást.” – méltatta a közös munkát, amit a korábbi programok házigazdái is megerősítették.

A nap az elmúlt évszázadok megidézésével, muzsikával, prózával és ruhabemutatóval folytatódott, ha pedig valaki kimelegedett az időutazásban, csatos bambival és ízletes szendvicsekkel tölthette föl a készletet a következő korszakba történő kiruccanásra.

A kicsik nagy örömére a Lóca Együttes néphagyományokat és népszokásokat felelevenítő műsorral készült, melynek elengedhetetlen részei voltak maguk a közönség soraiban ülő gyerekek. Az aktuális ünnepkörhöz, jeles naphoz kapcsolódó mondókákat, népdalokat vagy népi játékokat sem vetették meg a lurkók, sőt, a Megy a gőzösre minden noszogatás nélkül pattantak föl székeikből, hogy aztán egymásba kapaszkodva körbejárják a színpad előtti teret.

Természetesen a szülőkre is gondoltak a szervezők, és egy-egy finom párlattól illatozó pohárral tették még élvezhetőbbé a Jász Múzeum állandó kiállítását, mialatt a család apraja a Nagyszülők és unokáik játékai című tárlatban gyönyörködhetett.

Az est egyértelmű fénypontjának „Az otthonkától a haspólóig” zenés divatbemutató számított, ami nem véletlen, a Hortiné dr. Bathó Edit által narrált produkció egyszerre bizonyult humoros és ismeretterjesztő műsorszámnak, mely nagyban volt köszönhető a Jászsági Hagyományőrző Egylet szórakoztató, improvizatív előadásmódjának. A divattörténet képzeletbeli nagykönyvét az 1970-es éveknél ütöttük fel, ezt követően pedig áttekintettük egészen napjainkig, kezdve a piros vájlingot szorongató háztartásbelitől, a tupperszakértő, recepteket már okos telefonba gyűjtő édesanyáig. De nemcsak az élet alakította szerepkörök öltözékeit vizsgáltuk meg, az olyan hétköznapi foglalkozások, mint a nővér, a tanár vagy a barkácsmester is terítékre kerültek. Ruházatuk megőrizte az adott kor gazdasági, technikai fejlődését, a modern ízlés számára kissé idegen stílusvilágát. A zenés időutazás egyöntetűen elnyerte a nézők tetszését, akik vastapssal jutalmazták a fantáziadús megvalósítást.

A program záró momentuma a Sárkánykönny zenekar fellépése volt, akik Jászberényben álmodták meg azt az akusztikus folk-fantasy irányzatot, mely leginkább a középkori dallamvilág hangulatára hajaz. Az európai történelem varázslatokkal, sötét misztikummal teli időszakát igyekeztek a múzeum udvarára idézni zeneileg igényes, mondanivalóban gazdag repertoárjukkal.

Szerző: Kazsimér Nóra – Szabó Lilla

Latest posts by Munkatársunk (see all)

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?