A Magyar Zene Házában járt népdalkörünk

A frissen nyitott Magyar Zene Házába látogattunk el, január 25-én. Megleptük magunkat a Magyar Kultúra Napja alkalmából ezzel a kirándulással, és lezártuk vele az 50 éves évfordulónk megemlékezését.

Izgatottan, érdeklődve vártuk, mit tapasztalunk, milyen benyomások érnek bennünket. Sokféle véleményt, kritikát hallottunk, olvastunk az elkészült épületről, saját szemünkkel szerettünk volna meggyőződni a látottakról.

Gyalogosan közelítve nem tűnt olyan hatalmasnak, de belépve a kapuján, nyomasztóan kicsinek éreztük magunkat az égbe nyúló üvegtáblák és a különös tetőszerkezet alatt. Figyelmes, segítőkész munkatársakkal találkoztunk, akik főként fiatalok voltak. Ingyenes ruhatár, belépőjegyváltás során a liftekkel az alagsorba, a -2es szintre érkeztünk, itt van az állandó kiállítás és a hangdóm.

Fejhallgatókkal felszerelkezve egy ismeretlen, titokzatos világba léptünk, ahol félhomályos erdőben találtuk magunkat, madárdal, ágrecsegés, levélzizegés, az erdő alapzajai fogadtak bennünket. Interaktív lehetőség adódott, hogy ki-ki magának tetsző zajokat, zörejeket fedezzen fel. Ez az egész kiállításra jellemző volt. A következő állomáson már kolostori helyszínen találtuk magunkat, az egyszólamú zene, a gregorián dallamait éltük át. Kódexmásolásra is volt lehetőség. A következő helyszínen a kétszólamú zene világába jutottunk.

A népzene boxban az erdélyi siratóénekeken, a munkadalokon keresztül egy lakodalom kellős közepébe csöppentünk. A rokonművészetek során a tánc, a balett területére, a színházi előadásokba kapcsolódhattunk be. A hangközvetítő eszközök között a néprádión a Szabad Európa rádió hangját is felismertük, a „varázsszemes” rádióból felhangzott Karády Katalin, Jávor Pál hangja. Számos képernyőn neves, ismert művészek szórakoztattak bennünket. Egy külön teremben nemzeti imánk, a Himnusz is hallható volt. (Kölcsey Ferenc – Erkel Ferenc)

Sokakat vonzott a „gitároktatás”; Tátrai Tibó belecsapott a húrokba, mutatta a fogásokat. Freddy Mercury is elénekelte a „Tavaszi szél” című népdalt, de Presser Gábort is hallhattuk, Miklósa Erika és Marton Éva is elkápráztattak csodálatos hangjukkal.

Tényleg sokoldalú, szerteágazó zenei élményben volt részünk. Azt ajánlom, aki teheti, látogasson el a Házba, de egy napot szánjon a megtekintésére. Mi, akik elsők között tekintettük meg az épületet, jó benyomásokkal, szép élményekkel hagytuk el a Liget területét, főleg, hogy énekelhettünk is, stílusosan az „Ablakomba, ablakomba” című népdalt.

Az akusztikát nem tudtuk megtapasztalni, mert benn nem lehetett énekelni. Viszont a Zene Háza ügyvezető igazgatójától, dr. Batta Andrástól sikerült autogramot kérni, amiben nagyrabecsülését fejezi ki fennállásunk 50. évfordulója alkalmából.

„Szertefoszlik az utolsó dallam a légben, a világ egy pillanatra nem vesz lélegzetet ennyi szépség után. (Stephen King)

Mátics Béláné, a Kossuth Népdalkör elnöke