Orvosként nem élet és halál urai vagyunk, hanem az élet alázatos szolgái

Az interjú címe egyben a megkérdezett dr. Ócsai Antal ars poeticája is, aki azzal került ismét a közvélemény fókuszába, hogy az idei Semmelweis-nap keretében megkapta az egészségügyben adható legmagasabb elismerést, a Batthyány-Strattmann László-díjat. Arról kérdeztem, hogyan vezetett idáig az útja, s mi az ami még nyugdíjasként is az egészségügyben tartja. Miután igen régóta ismerjük egymást, így ez az interjú tegező formában készült.

Névjegy

Név: dr. Ócsai Antal

Születési hely: Adács

Születési idő: 1952. január 24.

Társadalmi tevékenysége: Görgei kutatás, előadások, könyvek

Könyvei: Görgey Arthur lába nyomán – 2009. Emléklapok Adács-Pannonhalma-Hatvan – 2016. Emléklapok 2. Jászberény – 2018. Koronanapló Jászberény…és más is – 2020.

Kitüntetések: Jászberény város kitüntetése Semmelweis napon (2008). 2011: JNKSZ Megyei Közművelődési Díj (2011), 2013 Pro Sanitate díj (2013), 2020: JNKSZ Megyei Egészségügyi Díj (2020), Batthyány-Strattmann László-díj (2021)

– Mi vonzott az egészségügy irányába, miért ezt a szép, de könnyűek egyáltalán nem nevezhető orvosi pályát választottad?

Amikor Pannonhalmán 1970-ben érettségiztem, egyházi iskolából egyetemre nem könnyen vették fel a diákokat. Ideológiai okokból jogi, tanári pálya szóba sem jöhetett. Természettudományos felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberekre azonban minden rendszernek szüksége volt, így esett a választásom az orvosi pályára, mert az mégiscsak szorosan kötődik az emberhez.

– A Pannonhalmi Bencés Gimnázium elvégzése után a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán folytattad tanulmányadatt. Gondolom, Pannonhalmán nem akármilyen útravalót kaptál.

Pannonhalmán a gimnáziumban szigorú rend szerint éltünk, ott megtanultam a fegyelmet, hogy eredményt csak munkával lehet elérni, és szert tettem máig tartó barátságokra. Életem legszebb időszakai közé sorolom az ott eltöltött négy évet, és örök hálával gondolok a bencés atyákra, akik neveltek bennünket hitre, tudásra. Nem egy elit osztályként indultunk – magam is egy kis falusi általános iskolából kerültem oda – mégis minden ott érettségizett osztálytársam főiskolai vagy egyetemi diplomát szerzett.

– Tanulmányaid befejezése után 1976-ban a jászberényi kórházban kezdtál dolgozni. Miért esett a választásod éppen Jászberényre?

Jászberénybe azért kerültem, mert szüleimhez, akik Adácson laktak, közel akartam maradni. A belgyógyászat akkor még nem specializálódott annyira, mint ma, kezdetnek úgy gondoltam jó lesz. Négy év után már többet akartam, ezért a hatvani kórház aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályára mentem, ahol a belgyógyászat szakvizsgát követően 1986-ban az anesztézia és intenzív terápia szakorvosa is lettem. Hatvanban találtam meg azt az orvost Baranyai Miklós személyében, akitől szakmailag, emberileg nagyon sokat tanultam. Hatvanban 1990-től vezettem az intenzív osztályt, majd 1996-ban vissza jöttem Jászberénybe, egészen mostanáig itt dolgoztam.

– Belgyógyászat szakvizsgát (1981), valamint aneszteziológia és intenzív terápia szakvizsgát (1986) is tettél, de információim szerint az anesztezia áll hozzád a legközelebb?

Az anesztéziát és az intenzív terápiát sokkal tovább műveltem, mint a belgyógyászatot, és persze nagyon megszerettem. Talán ez illett leginkább hozzám. Nagyon szép hivatás. Gyors, határozott döntést, cselekvést igényel, és ez a szakma időnként szó szerint a sírból is képes visszahozni betegeket. Gondoljunk csak az újraélesztésekre Persze nem mindenkit tudunk megmenteni… Nem vagyunk a Mindenható, és nem is szabad úgy viselkednünk.

– Rólad köztudott, hogy kutattad Görgei Artúr életét, tevékenységét, s erről előadásokat is tartottál. Miért éppen az ő személye vonzott arra, hogy foglalkozz vele.

Görgei Arthúr személye valóban megfogott, de sokan voltak így előttem mások is. Ez a 30-31 éves /ennyi volt 1848-49-ben/ fiatalember bő egy éven keresztül példát mutatott hazaszeretetből, önfeláldozásból, bátorságból. Naponta tette kockára életét, megmentette a magyar fegyverek becsületét, diadalmas hadjáratokat vezetett, és amikor a túlerő ellen egy haditanácsi határozat értelmében Világosnál az oroszok előtt letette a fegyvert, évtizedekig árulónak tartották. Csodálatos hős volt a csatákban és a tűrésben egyaránt. Sem az ellenségtől kapott súlyos seb, sem a sokkal fájdalmasabb lelki sebek miatt jajszóra soha nem fakadt. Magasztos nyugalmát tiszta lelkiismeretéből, Istenbe és a nemzet jövőjébe vetett rendíthetetlen hitéből merítette. Kilencvenkilenc éves korában halt meg. A nagy eszmék sokáig éltetik képviselőiket. Nagy örömömre szolgált, amikor 2018 január 11-én Jászberényben a Főnix színházban közel másfél órán át adhattam elő írásait. Ezt az előadást a Szikra Galériában és Debrecenben is megismételhettem.

– No, és van még egy kedvenc időtöltésed, az írás. Amit, ha jól tudom egy nem akármilyen esemény után folytattál.

Miután egy barátom biztatására /”manapság minden hülye könyvet ír, miért nem írod meg?”/ Görgeiről írtam, nem gondoltam arra, hogy még írni fogok, de egy rosszullétem kapcsán egy hét alatt megírtam a következőt, majd még kettőt… Adács, Pannonhalma, Hatvan, Jászberény. Személyes, munkahelyi témák, kicsit kitárulkoztam, de nem bánom.

– Legutóbbi könyved tulajdonképpen napjainkról szólt, hiszen a Covid-19 járványról íródott.

A COVID-dal kapcsolatos könyvem megírásában az vezérelt, hogy bemutassam kórházunkban és általában is az egészségügyben dolgozók helytállását. Kordokumentumnak szántam.

– Életed, munkád során mennyit segített neked a hit, az, hogy Isten veled volt, van és reméljük lesz is még.

A hitből mindig erőt merítettem, ez most is így van.

– Bár már élhetnéd a nyugdíjasok nyugodtabb életét, még most is dolgozol.

Miután 2017 júniusában az intenzív osztály vezetését átadtam utódomnak, még egy évig ott dolgoztam, majd a belgyógyászatra mentem, mert ott szükség volt rám. Aztán 2019 májusától 2020 október végéig a Sürgősségi Betegellátó Osztályt vezettem, majd a COVID Osztályon dolgoztam 2021. május 31-éig. Amikor 2021. február 15-én változás történt a kórház első számú vezetőjének személyében, orvosigazgatói megbízásomról önként mondtam le. Nyugdíjas vagyok, de amíg szükség lesz a munkámra, szellemi, fizikai erőm engedi, szeretnék orvosként tovább dolgozni. Egyébként pedig most az az egyik legfontosabb tervem, hogy idén is átúszom a Balatont.

– A 2021. évi Semmelweis-nap minden bizonnyal nagyon emlékezetes marad számodra, hiszen ekkor kaptad meg a kórház által adományozott Covid emlékérmet és az egészségügyben kapható legmagasabb kitüntetést, a Batthyány-Strattmann László-díjat is. Ez egy életút, egy életpálya elismerése. Mit jelentenek számodra azok az elismerések melyeket megkaptál?

A kitűntetés, az elismerés, természetesen mindenkinek jól esik. Számomra azt jelenti, hogy közel 45 év munkáját becsülték meg, és visszajelzés, hogy talán jól végeztem a munkámat.

Dr. Ócsai Antalnak Olvasóink nevében is gratulálunk kitüntetéséhez és további sikeres gyógyítómunkát kívánunk!