Megemlékezés  az új demokratikus Magyarország katonáiról

Jászberényben a Szabadság tér és a Dózsa György utca sarkán álló bank falán egy emléktábla látható, mely azon személyeknek állít emléket, akik a második világégés vége felé fegyvert fogtak. Ők már korábban megjártál a hadak útját és mert vállalták a fasizmus elleni harcot és vállalták a azt, hogy a szovjet csapatok oldalán részt kívánnak venni hazánk még német megszállás alatt álló területeinek felszabadításában. Ők a Jászberényben 1945-ben megalakult I. gyaloghadosztály katonái voltak az új demokratikus Magyarország katonái.

Tekintsük át röviden hogyan jött létre ez a hadosztály. Jászberény 1944 november 15-én a németek erős ellenállása következtében 3 napos ostrom után tudták bevenni a szovjet csapatok. A városban ekkor a laktanyák üresen álltak, az öreg laktanya a Jásztelki úton, a második az új laktanya a Nagykátai út mellett.

Jászberény a II. Ukrán front katonái foglalták el, a frontparancsnokság az Öreg laktanyában és a Méntelepen a hadifogolytábort alakított ki, Jászberényben hozták létre a II. Ukrán Front 33. számú hadifogoly táborát. Főleg a Budapest környékén és a budapesti harcokban hadifogságba esett és ugyanebben az időszakban a magukat önként megadó magyar katonákat helyezték itt el, de a tábor lakói között sok volt az elfogott civil és sok volt az olyan személy is, aki sohasem volt katona (kb.25%).

1944 december 20-án az ország azon területeinek küldötteiből, ahol már nem folytak harcok Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Városunkat Baráth Endre – a későbbi szolnoki főispán – a kisgazdapárti tag képviselte és megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, melynek honvédelmi minisztere Vörös János vezérezredes lett. A Honvédelmi Minisztérium első személyi állományát a jászberényi hadifogolytábor biztosította a minisztérium részére, ez a fogolytábor adta át az ideiglenes magyar kormánynak.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés legsürgősebb feladatának tekintette a szakítást a hitleri Németországgal és fegyverszünetet kérni a győztes szövetségi hatalmaktól, a Szovjetuniótól, Angliától és az Amerikai Egyesült Államoktól.

1944. december 28-án ez a kormány hadat üzent a náci Németországnak. A hadüzenet napján kormánydelegáció utazott Moszkvába (Gyöngyösi János külügyminiszter, Balogh István /Balogh páter/miniszterelnökségi államtitkár és Vörös János honvédelmi miniszter). 1945. január 18-án Gyöngyösi János a moszkvai szövetséges hatalmak képviselői előtt fegyverszünetet kért. Molotov külügyminiszter átnyújtotta a Magyarország részére kidolgozott fegyverszüneti feltételeket, 20-án ez aláírásra is került. Aláírói Vorosilov marsall és a magyar delegáció tagjai. Ebben a békeszerződésben Magyarország vállalta, hogy legalább 8 nehéz fegyverzettel ellátott gyalog hadosztály állít fel.

Az ideiglenes kormány a hadosztályokhoz szükséges létszám biztosítását toborzással, sorozással és hadifoglyok átvételével tervezte biztosítani. A fegyverszünet aláírásának napján a magyar kormány toborzási felhívást bocsájtott ki és a toborzás elkezdődött. A jelentkezőket a  településeiken összeírták, a lajstromot a honvédelmi minisztérium felé megküldték. A jelentkezők hazamentek és várták a behívót.

Budapest ostromakor a harcoló magyar alakulatok egy része átállt a szovjetek oldalára és részt vettek Budapest elfoglalásában. Ők voltak azok a bizonyos Budai Önkéntes Ezred. Vezetőjük Variházy Oszkár lett. Február 13-án kivonták őket a harcokból, Kelenföldön gyülekeztették őket. Ezreddé szervezték őket pihentették és készültek a további feladatokra. Február 26-án parancsot kaptak, hogy gyalogmenetben vonuljanak Jászberénybe s ott az alakulandó I. gyaloghadosztály katonái lesznek. Teljes hadi felszereléssel indultak el. Jászberényben azonban a hadifogolytábor (Jásztelki úti) várta őket. Üdvözlésben volt részük, majd letették velük a fegyvert, és zeneszó mellett bemasíroztak a fogolytáborba, hadifoglyok lettek. Szerencsére azonban jobb bánásmódban részesültek mint a többi hadifogoly. Március 3-án zeneszó kíséretében elvitték őket a Méntelepre, ahol már jobb körülmények várták őket. A szovjeteknek céljaik voltak ezzel az ezreddel. Korábban már tervbe volt véve Jászberényben az I. Demokratikus Gyaloghadosztály létrehozása. A szovjetek e hadosztályba kívánták beosztani a budai önkénteseket, melynek ők lettek a magjai ennek az alakulatnak.

Közben megkezdődött Debrecenben a 6. hadosztály szervezése, melyhez a jászberényi hadifogolytáborból is elvittek mintegy 2000 főt. 1945. február 26-án a Szövetséges Ellenőrző Bizottság katonai megbízottja közölte a magyar Honvédelmi Minisztériummal, hogy a közeljövőben a Jászberényi hadifogolytáborból egy hadosztályra való hadifogoly kerül átadásra.

Március 1-én Fülöp József vezérkari őrnagyot berendelték a Honvédelmi Minisztériumba, kinevezték a Jászberényben felállítandó I. hadosztály vezérkari főnökévé. Utasítást kapott, hogy Batta György vezérkari századossal és a SZEB megbízottjával, Alexej gárdaezredessel utazzon Jászberénybe s ott a hadifogolytábor lakóiból alakítsák meg az I. hadosztályt. El is indultak és délután 3 órára érkeztek Jászberénybe.

Ezen aktivitásnak két szépséghibája volt. Az első: Jászberényben ekkor körülbelül 7000 fő hadifogoly tartózkodott. Közülük 1300 személlyel a szovjetekkel céljaik voltak, őket nem adták át a magyar hatóságoknak Rendelkezésre állt 5700 fő. A másik: a foglyok átadására vonatkozó parancs Fülöp József megérkezésééig nem érkezett meg a táborparancsnokságra, így nem engedték be a táborba. Fülöp kikönyörögte, hogy másnap bemehessen, ezt megengedték neki. Fülöp másnap bement a táborba, beszélt az ott fogvatartott tisztekkel, vitte magával a Debrecenből hozott állománytablót. Azt ott hagyta és ennek alapján a tisztek megkezdték a szervezést.

Március 4-én Szalay Tibor tüzér alezredest kinevezték az I. Gyaloghadosztály parancsnokává. Március 7-én érkezett Jászberénybe és elkezdte a kinti szervező munkát. A szervezés központja a Méntelep lett, s ott alakult meg a hadosztály parancsnoksága is. Március 7-e és 15-e között a hadifogoly parancsnokság tagjai nem léphettek be a hadifogolytáborba. A szovjetek részéről ennek három oka volt. 1. Ne zavarják a fogoly magyar tisztek szervező munkáját. 2. A táboron belül a szovjet elhárítás is dolgozott, a volt nyilasokat, csendőröket és a német hangzású vezetéknevű embereket, valamint azokat, akiket fasisztának bélyegeztek meg nem engedtek átadni a magyar hatóságoknak. Sajnos a táborban belül is működött a besúgó hálózat, ez is „segítette” a szovjet elhárítás munkáját. Az így kiszűrt egyéneket a Szovjetunió hadifogoly táborába szállították. 3. Ahhoz, hogy az egy hadosztályhoz szükséges létszámot át tudják adni, más hadifogolytáborokból Jászberénybe kellett szállítani kb. 6000 főt, ehhez pedig időre volt szükség.

Végül a szervezés március 20-án fejeződött be, rendelkezésre állt a szükséges létszám. A foglyok átadása az Új Magyar Honvédség részére március 20-a és 26-a között történt meg. Összesen 368 fő tiszti, 10125 fő legénységi állományú személy-hadifogoly került átadásra. tulajdonképpen 1945. március 26-a a hadosztály születésnapja. Ez alkalomból Vörös János honvédelmi miniszter köszöntötte a szabadságukat visszanyert katonákat. „Átveszünk benneteket a Vörös Hadsereg parancsnokságától, megszűnt számotokra a hadifogság és mint az új magyar népi hadsereg katonái szabadok vagytok. ………Csak egy módon szerezhetjük vissza erkölcsi tekintélyünket, csak egy módon csatlakozhatunk be a szabadságszerető népek közé: kifelé hősi harccal a rabló németek és a hazaáruló nyilasok ellen hazánk teljes felszabadításáért, a fasizmus végleges megsemmisítéséért, befele pedig radikális kései átalakulással, a népellenes reakció letörésével.”

Az átvett katonák orvosi vizsgálaton mentek keresztül. Sok volt közöttük a beteg és a katonai szolgálatra alkalmatlan személy. Őket betegszabadságra küldték, de később a kiegészítő parancsnokságon leszerelték. Nem lettek a honvédség tagjai, akiknek állandó lakosa a trianoni háborús területre esett, őket is le kellett szerelni. Fülöp József vezérkari főnök létszámpótlásért folyamodott a Magyar Honvédséghez. Választ nem kapott, de a Jászságból 2100 fő toborzott személy bevonulhatott.

A katonai létszám – 10503 fő – elhelyezése gondot okozott a városban, így Jászberényben és a környező településeken lettek elhelyezve. Jászberényben maradt a parancsnokság, a bank épületében, a 3. gyalogezred, a híradó század, az élelmezési oszlop és a tábori katonák. Alsóegreskátán lett elhelyezve a 2. gyalogezred. Jászfényszaruban az 1. gyalogezred. Kerekudvaron az 1. tábori ezred, az 1. gépi vontatású légvédelmi ágyús üteg.

Szalay Tibor alezredes hadosztályparancsnok a hadosztályt hivatalosan 1945 március 31-én vette át. Ez alkalomból köszöntötte a katonákat és szózatot intézett hozzájuk.

Az 1945-ben alakult hadosztályok az ország honvédterületei származás szerint lettek elnevezve. Jászberény az I. honvédterülethez Budapesthez tartozott. Mivel a fővárosban 1945. elején még nem voltak a feltételek adottak a szabályos megszervezéshez. Így azt az I. honvéd alakulatot  Jászberényben szervezték meg, úgy  lett a hadosztály hadrendi száma és elnevezése I. gyaloghadosztály. Az I. gyaloghadosztály 1945-ben egyébként a másodikként jött létre. Elsőnek a 6. hadosztály alakult meg Debrecenben, születésnapja 1945 március 4.

Mindkét hadosztály a háború utolsó napjaiban bekapcsolódott a németek elleni harcba. Jászberényből az első vasúti szerelvény 1945 április 28-án, az utolsó pedig május 8-án indult el. A hadműveleti területre (Ausztriába) érve elfoglalták harci körleteiket, azonban bevetésre már nem kerültek, ugyanis május 9-én véget ért a háború. Feladataik a későbbiekben különböző objektumok védelmének ellátása. Harcoló egységek, illetve bujkáló háborús bűnösök elfogása. Magyarországra visszatérve Pápa lett a hadosztály központja. Fő feladatuk az ország újjáépítésében való részvét lett.

A hadosztály egykori tagjai közül kevés név maradt fenn. Néhány személy mindenképp említésre méltó. Harmatta János, a neves nyelvész a fogolytábor tolmácsa volt. Szalatnyai József festőművész, Tóth Lajos operaénekes, Czifra György zongoraművész, aki az Ágyúk és virágok című könyvében írta meg emlékeit. Városunk nevét nem említi a könyvben, de a leírásból rá lehet ismerni. Egy alkalommal egy kulturális rendezvényen zongorázott, amelyen a magyar csapatok legfőbb tábornoka, egy szovjet vezérkari ezredes társaságában is részt vett.

A hadosztály nevelő tisztje Rózsa András volt, a televízióból ismert Rózsa György  neves tévébemondó édesapja. A hadosztály tisztje volt Szalay Mihály, a magyar “Csapajev” a spanyol polgárháború egykori harcosa, vagy Sólyom László a később kivégzett tábornok. Ölveldi István és Légrádi Sándor egykori partizánok is.

Helytörténeti szempontból mindenképpen meg kell emlékeznünk Pásztóhy Artúr személyéről a Magyar Királyi Testőrség utolsó parancsnokáról, akinek a felsége jászberényi volt. 1945-ben önként lépett a csapatok kötelékébe, ahol később, mint ezredparancsnok szolgált. 1946-ban hazatért Jászberénybe, ahol néhány évvel később meghalt. A Fehértói temetőben van eltemetve.

A hadosztály katonái 1945 április végéig állomásoztak Jászberényben. A rövid egy hónap alatt, melyet már hadosztály keretében éltek meg, különböző városi rendezvényeken képviseltették magukat. Április 15-én rendezett felszabadulási rendezvényen, ahol az ünnepség szónoka Szalay Tibor hadosztályparancsnok volt. Az ünnepségen több katona is szerepelt szavalatokkal vagy előadással. Mivel a hadosztály április végétől elvonulóban volt, így a május 1-i ünnepségen a katonák nem tudtak tömegesen megjelenni, küldöttstégileg képviseltették magukat. Variházy ezredes koszorúzott és egy őrmester adott elő szavalatot.

Ezek az egykori hadifoglyok, majd a hadosztály katonái a nemzet megtépázott területeiért fogtak fegyvert. Göncz Árpád egykori köztársasági elnök írta 1995-ben: “Önként vállalták a náci és nyilas csatlósok elleni harcot. Pontosan tudták, hogy a háborút Magyarország elveszítette és az ország létérdeke, hogy a harcok Magyarországon mielőbb befejeződjenek. Cselekvésük indítéka nagyon is reális indokú, makulátlanul hazafias.”

1945 óta 76 év telt el. A hadosztálynak egy tagja, Szabó János még él Jászfelsőszentgyörgyön lakik, 104 éves. További jó egészséget kívánunk neki. Egy másik tagja, Koncz András jászberényi lakos ez évben halt meg 105 éves korában. Nyugodjon békében. Mindketten nagy idők nagy tanúi.

Források:

Kiss András: Az I. hadosztály, Zrínyi kiadó Budapest 1979.

Kiss András: A Magyar honvédség újjászervezése, Zrínyi kiadó Budapest 1979.

Besenyi Vendel: Gondolatok egy emléktábla kapcsán, Berényi Kármentő 2000 május

Az I. hadosztály naplója, Hadtörténeti Levéltár

Honvédelmi Minisztérium – Béke előkészítő csoport iratai a III/16 szám

Jászsági Szabad Nép 1945. április 22- május 6.

Besenyi Vendel: Új hadosztály alakul Jászberényben, kézirat 2005. a szerző birtokában

Besenyi Vendel: Megemlékezés az I. gyaloghadosztály megalakulására, kézirat 2016. a szerző birtokában

Czifra György: Ágyúk és virágok, Zeneműkiadó Budapest évszám nélkül 1983?

 

Besenyi Vendel helytörténeti kutató