„…hallgatnak a múzsák”

Hónapok óta Cicero klasszikus szállóigéje jár a fejemben: „Háborúban hallgatnak a múzsák”. Szerencsére nálunk nem dúl háború, de tavaly márciusban gyökeres változást hozott mindenki életébe a pandémia, így a Cantate Nobis Énekegyüttes életébe is.

A 2019-es év tele volt sikeres fellépésekkel, feledhetetlen élményekkel. Énekeltünk Szécsényben, Hatvanban, Vásárosnaményban, Martfűn, Budapesten. Elutazhattunk Vechtába, Jászberény németországi testvérvárosába, ahol önálló koncertet adtunk, és több száz dalossal együtt énekelhettük Carl Orff Carmina Burana című nagyszabású művét az 1200 éves jubileumát ünneplő közeli Visbek városban.

2019 januárjában a magyar kultúra napja alkalmából rendezett gálaműsort a Cantate Nobis Énekegyüttes (CNÉ) nyitotta meg, áprilisban egy jótékonysági esten szerepeltünk, novemberben pedig megrendeztük a már országosan is elismert VI. Regionális Kórustalálkozót. Decemberben az első adventi gyertyagyújtáson énekeltünk, majd következett a hagyományos adventi hangverseny a Székely Mihály Kórussal a Szentkúti templomban.

2019 végén, az előző évekhez hasonlóan, már terveztük a 2020-as programokat. A naptárba egyre több időpont került be. 2020 januárjában, Faragó Annamária dokumentumfilm-rendező felkérésére, az EKE Jászberényi Campusán, egy nyílt előadói délután („A háború után…”) zárásaként Wolf Péter-Fülöp Kálmán Ave Maria és César Franck Panis angelicus című műveit adtuk elő, a szólót Pitti Katalin, Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész énekelte. Nagy élmény volt egy híres művésznővel együtt szerepelni.

 

Február 22-én a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus szervezésében első alkalommal került sor az „Énekeljünk együtt!” – In memoriam Buday Péter emlékhangversenyre, melyre 9 megyei kórus, köztük a CNÉ is meghívást kapott. Március 11-e után, az országos veszélyhelyzet bevezetésével, bezártak az iskolák, az egyetemek, így mi sem tudtunk próbákat tartani. Ekkor „hallgattak” el a múzsák…

Április 12-én nagy meglepetésben volt részem. A CNÉ tagjai az elsők között készítettek karanténfelvételt, melyet a világhálón küldtek el számomra. Már többször énekeltük az „Ősi ír áldás”-t, de ez a felvétel (távol Jászberénytől) most „gyógyír” volt a lelkemnek. Mosolyogtam, közben potyogtak a könnyeim… Május 21-én, a KVVKamarakórus (Kayamar Vorti Virgo Kamarakórus) szervezésében megtartott Virtuális Karanténkórus Találkozó műsorában is láthattuk, hallhattuk ezt a felvételt.

A tavalyi naptár lapozgatása közben hányszor, de hányszor kellett áthúznom a már korábbi bejegyzéseket: Szécsény (Bach emlékhangverseny), Dalárünnep (Erkel Színház), Győr (Jászok), Törökszentmiklós (Megyei Felnőttkórusok Találkozója), Győr (Pedagóguskórusok Országos Találkozója), VII. Regionális Kórustalálkozó… November 29-én, advent első vasárnapján az alábbi posztot raktam ki a facebook közösségi oldalára:

„Ma van advent első vasárnapja…a karácsonyi készülődés kezdete, a várakozás, az Úr eljövetelének időszaka. 2012 óta a Cantate Nobis Énekegyüttes minden évben az 1. gyertyagyújtáskor köszönti Jászberény város lakosságát. Március közepe óta “…hallgatnak a múzsák” és ki tudja, még meddig…Ma nem énekelhetünk, nem láthatjuk a csillogó szemeket, nem mosolyoghatunk az ismerősökre, nem csodálhatjuk meg az ünnepi fényeket, nem érezhetjük a kürtőskalács és a forralt bor illatát…Csak az emlékezés marad, a félelem, a bizakodás és a magány…”

Igen, hiányoznak a heti rendszeres próbák, a találkozások, a beszélgetések, az ölelések, a mosolyok, a névnapi és születésnapi köszöntések, a főiskola 126-os terme, a kórustagok „duruzsolása”, az új művek, a kórushangzás, az a folyamat, ahogyan a leírt kotta „életre kel”, készülés egy-egy fellépésre, a műsor összeállítása, a fellépés előtti drukk, azok a percek, amikor az ember elfeledkezik a körülötte lévő világról, és csak a megszólaló zenére koncentrál, a kórustagok biztató mosolya, az öröméneklés csodálatos érzése, a „borzongások”, a „leintés” utáni megkönnyebbült sóhajok, a pár másodpercig tartó síri csönd, majd a közönség tapsa…

A Cantate Nobis Énekegyüttes ebben az évben ünnepli megalakulásának 10 éves jubileumát. Az elmúlt évek sok kedves és feledhetetlen élményt jelentettek a kórustagok számára, nekem pedig 10 éve már a CNÉ jelenti a „kisbetűs” és a „nagybetűs” ÉLETET. Reméljük, hogy a Sors lehetővé teszi a méltó megemlékezést…

Idén a magyar kultúra napját nem ünnepelhetjük úgy, mint 1989 óta minden évben. Üresek maradnak a széksorok… Nemzeti imánk, Kölcsey Himnusza, most nem csendül fel az énekesek ajkán. Jászberény kulturális életének sokszínűségét az amatőr művészeti csoportok, közösségek mind-mind gazdagítják. Várjuk a személyes találkozásokat, a közösséget formáló együttléteket, a fellépéseket, mert:

„Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind együtt lehetünk. Akkor mondhatjuk csak igazán: Örvendjen az egész világ!” (Kodály Zoltán)

Ezt a nagy Harmóniát várjuk, erre vágyunk…

Jászberény, 2021. január

Thormanné Husznay Mária

a CNÉ karnagya

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?