Hagyományőrző Jászság

A hagyományőrzés fogalma mai világunkban igen tágan értelmezett fogalom. Ma már használjuk akkor is, ha például a rendezvények folyamatosan megvalósulnak, fakadjon az a folklór bármelyik szeletéből, vagy akár a média által belénk sulykolt mindenféle divatból. Éppen ezért érdemes tisztázni a hagyományőrzés fogalmát, hogy életünkben méltó helyet elfoglalva, megtévesztés nélkül tudjuk megfogalmazni az általunk művelt részét.

A hagyomány az a folyamat, amely a szellemi és tárgyi kultúránkat, a magyarság által évezredek alatt felhalmozott tudást megőrizte számunkra. A hagyomány módszerei állandóan változnak és formálódnak. A parasztság táncai, zenéje, szokásai nemzeti kultúránk részévé a paraszti társadalom megszűnését követően váltak, amikor széles társadalmi réteg kezdte felfedezni, megismerni, megszeretni a népi kultúrát, azt, amit hagyományunk megőrzött.

A néptánc a hagyományőrzés egyik kiemelkedő, látványos, magával ragadó része. A Kárpát-medence együtteseit a következő nagy csoportok alkotják: gyermek-, ifjúsági-, felnőtt-, és szenior táncegyüttesek, valamint a hagyományőrző együttesek, utóbbiak kiemelt jelentőséggel vannak jelen.

Felmerülhet sokakban a kérdés, hogy a többi táncos ág akkor nem hagyományőrző? De igen. Mégsem nevezhetik magukat a fenti besorolás szerint hagyományőrzőnek. Ennek egyszerű oka van: a hagyományőrző táncegyüttesek kizárólag csak a saját kis közösségük, településük, szűkebb tájegységük értékeit, hagyományait őrzik, míg a többi táncegyüttes egy nagy közös magyar örökséget tanul, mely magában foglal minden magyar lakta területet.

A néptánc vonalán ilyen módon kizárólag azok nevezhetik magukat hagyományőrző együttesnek, akik a saját hagyományaikból, szokásaikból már annyit tudnak, hogy akár egyórás, önálló műsort is színpadra állítanak belőle, gyűjtési munkájuk folyamatos, előadásuk ebből kifolyólag állandóan megújul. Azok, akik önálló műsorukban saját táncanyagaikból táncolnak öt percet, ötvenöt percben pedig más tájegységek táncait mutatják be, nem nevezhetők a táncegyüttesi besorolást alapul véve hagyományőrző együttesnek.

A Jászságban a hagyományőrző együttes feltételének egyedül az idén huszonhárom éves Jászberényi Hagyományőrző Együttes felel meg. Én lennék a legboldogabb, ha több ilyen együttes is lenne tájegységünkön. A Jászság kulturális öröksége, hagyománya páratlanul gazdag. Ha vesszük a fáradtságot és jobban belemélyedünk, ma is kiapadhatatlan kútként szolgáltatja kincseit számunkra. E a tény pedig több ilyen együttes jelenlétét is indokolná.

Ha őseink által örökölt értékeinket őrizve használjuk a hagyományőrző szót, akkor ügyelnünk kell a pontos meghatározásra, hisz hagyományőrző lehet táncos, zenész, énekes, íjász, lovas… stb. A hagyományőrzés a letűnt világ népi kultúráját, esetünkben a Jászság parasztembereinek életét megfigyelve nagyon összetett. Magába zárja vallás, a hit, a babonák, a szokások, az emberi élet fordulóinak minden rezdülését, de még a gasztronómiát és a tárgyi örökséget is. Ha csak egy mozzanatát vesszük ki mindennek, és azt őrizzük, akkor is kötelességünk, hogy hitelesek maradjunk és pontosan határozzuk meg tevékenységünket.

Ha valaki készíttet egy jászsági viseletet, az megbecsülés tőle a jász ősök felé, de egyedül a népviselet megléte még nem tesz hagyományőrzővé senkit. Elkészíttetése, viselése bármely korosztály számára a büszke jász tisztelet jele, de ha valaki nem funkciójában használja, csupán szórakozásként veszi magára, akkor nélkülözi a hozzá tartozó szellemi örökség jelenlétét, így nem méltó az általa képviselt kultúrához. Bízom benne, ahogy aki magára ölti a jász viseletet, igényt érez arra, hogy mélyebben megismerje saját kultúráját, és megtalálja a helyét valamelyik hagyományőrző csoportban.

Együtt, közösen tudunk tenni, hogy megőrizzük a hagyományőrző szó igaz jelentését, a benne rejlő hitet. Ennek érdekében figyelnünk kell, hogy ne hangzatos, pontatlan leírásokat jelenítsünk meg, ne tápláljunk kétes hitet önmagunkat áltatva, és ne tévesszük meg a felnövekvő nemzedéket. Hiszen minden, ami most papírra, hangzó anyagra kerül, örökre megmaradva a kultúránk részévé válik. Az utánunk jövő lelkes fiatalok ezekből fogják újraértelmezni hagyományunkat, értékelni munkánkat, ezért mindez csakis hiteles forrásként maradhat meg.

Vigyázzuk, őrizzük büszkén, egyenes háttal, őszintén, pontosan jász értékeinket, hagyományainkat 2021-es esztendőben is!

Kocsán László