Dr. Suba Gyöngyné: Az ONCSA áldásos tevékenysége a Jászságban

Húgom házat vásárolt Jásztelken. Felvetődött bennem, hogy a történelem kerekei néha önmagukba térnek. Nagyszüleink portája a falu határában, a Metálplaszt KFT-hez közel volt, a kereszt tövében. Amikor megláttam a megvásárolt házat, elrendezése, alaprajza erősen emlékeztetett az ONCSA házak kivitelezéséhez. Természetesen azóta komfortossá tették, bővítették, a hosszú folyosót mind a két végén beépítették, de biztos, hogy más teleüléseken felépített ilyen jellegű házak mintául szolgálhattak.

Másik dolog, ami eszembe jutott, hogy láttam egy régi fényképet. A képen Pehm (Mindszenty) József apát-plébános megáldja az elkészült ONCSA házakat, melyek egy utcányi sort tettek ki a Zalaegerszeg-Péterdombom. Annak idején erről nem tanultunk az általános iskolában, sem a szakmunkásképzőben, pedig így végigolvasva a történetét, egy egészen összetett szociális hálózat-rendszer volt, a „szegénynek nem halat, hanem hálót adunk” szellemében.

Dr. Suba Györgyné újabb helytörténeti könyvel gazdagította a jászsági kiadványok gazdag sorát. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap történetével, illetve annak jászsági megvalósulásával foglalkozik az új publikáció. A szerző Jászapátin szintén ilyen házban lakott, így a személyes érintettség is közrejátszott a mű megírásában. Elmondása szerint már több évtizede  felmerült a gondolat, hogy meg kellene írni ennek a nagyszabású, komplex szociális tevékenységnek legalább a helyi történetét, de napjainkra sikerült a tervekből kézzel fogható kiadványt is elkészíteni. Az elhallgatás évei után egyre több helyi jellegű cikk láthatott napvilágot a témában. Sajnos még nem jelent meg átfogó, minden lényeges elemre odafigyelő, s országos kitekintésű tanulmány e témában.

A kötet rövid történeti visszatekintéssel indul, felvázolva az egyes szociálpolitikai intézkedéseket Európában, Magyarországon és a Jászságban 1871-ig visszamenőleg. Ezt követi a munkáslakások építésének, a MÁV-kolóniák és tisztviselő-telepek bemutatása. Nem feledkezhetünk el arról a tényről sem, hogy különböző egyházi felekezetek önkéntesei számos szociálist kezdeményezést valósítottak meg az elmúlt évszázadok folyamán, sőt mind a mai napig. Ezután tér rá a szerző az ONCSA létrehozására, szervezeti felépítésére, a népjóléti szövetkezetek létrehozására, a szociális gondozói tevékenység ismertetésére, majd a háború alatti bővülés idejére. Számomra különösen megdöbbentő volt, hogy az állam a háborús nehézségek ellenére nemhogy nem szüntette meg a programot, hanem még tovább is fejlesztette.

Megtudhatjuk a kötetből, hogy a rászoruló nagycsaládokat házhelyhez, házhoz juttatták, az erre adott kamatmentes hitel törlesztését harminc évre tervezték. Közjóléti program keretében háziállatokhoz (ló, szarvasmarha, kecske, liba, méhek), valamint gyümölcsfacsemetékhez is hozzájuthattak a szűkölködők, de a jól tanuló gyermekek ösztöndíjra is pályázhattak. A házak építése munkát adott a kisiparosoknak is, hiszen építőanyagra, téglára, cserepekre, kerítés anyagokra nagy mennyiségben volt szükség. Voltak olyan személyek, akik egy tanfolyam elvégzése után új munkalehetőséget kaptak, pl. kerítés-sodronyok előállítása, ciroktermelés és seprűk elkészítése, kendertermelés és a hozzá kapcsolódó szövés-fonási munkák. Jelentős volt a szociális gondozás is, karöltve pl. a Stefánia Szövetséggel, vagy Zöldkeresztes Mozgalommal, Bajtársi Szolgálattal és a Közjóléti Szövetkezettel.

„Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) csupán néhány évig működött hazánkban, és a háborús körülmények ellenére is igen jelentős eredményeket ért el a szegény sorsú sokgyermekes családok szociális gondjainak enyhítésében. Az ONCSA nem segélyezéssel próbált időleges megoldásokat keresni, hanem munkalehetőség és eszközök biztosításával, hosszú lejáratú kölcsönökkel tette érdekeltté a juttatottakat, hogy önmagukon is igyekezzenek segíteni, ezáltal a munkanélküliség enyhítését is szolgálta.” – Olvashatjuk az összefoglalóban. (128. o.)

Annak ellenére, hogy a háború végén a megyei levéltár károkat súlyos szenvedett, sokféle irat megsemmisült – így az ONCSA iratok jelentős része is – mégis sikerült a Jászságban érintett települések még fellehető iratanyagának egy részét felkutatni, ezt egészítette ki a szerző a helyi újságok e témában megjelent cikkeivel, valamint a máig élő tanúk, leszármazottak visszaemlékezéseivel.

A kötet összeállítását – szerző férjén kívül – dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke segítette, valamint több szakmai lektor is. A megjelenést támogatta: dr. Dobos László közgazdász-szociológus, a Jászok Egyesületének elnöke, az Emberi Erőforrások Minisztériuma – Novák Katalin, Jászapáti város polgármestere – Farkas Ferenc és Pócs János országgyűlési képviselő valamint Pócs Jánosné és az előfizetők széles tábora, akiknek nevét a kötet végén olvashatjuk.

A könyv jól áttekinthető, segíti a felhasználást a névmutató, a helynévmutató, melyek dr. Suba Györgyné munkáinak mindig fontos ismérvei. Természetesen megtalálható a függelékben a forrásjegyzék is – mely elősegíti a széles és igen pontos lábjegyzetek használatát-visszakeresését – külön felsorolva a nyomtatott kiadványok, cikkek, tanulmányok listáját, a felhasznált sajtótermékek pontos leírását, levéltári iratok pontos fellelhetőségét, valamint az interneten megtalálható elérhetőségeket is. A kiadványban helyet kaptak régi fényképek, de a szerző saját felvételei is.

A könyvet bátran ajánlhatom a mind a Jászság története iránt érdeklődőknek, mind azoknak akik hazánk elmúlt század béli történetének egy szegmensével szeretnének megismerkedni. A kutatás szakmaiságához, alaposságához kétség sem fér. A döntően új kutatási eredményeket felvonultató írás bátran lehet névnapi, születésnapi, karácsonyi, vagy újévi ajándék minden érdeklődő számára.

 

(Jászapáti, Jászárokszállás, Jászberény, Jászkisér, Jászladány, Portelek)

Jászapáti, 2020, Kiadó: Jászapátiak Baráti Egyesülete, készült a Kapitális Nyomdában

1940–1950

 

Gyöngyös, 2020. 12. 09.

Varga Kamill OFM, ferences testvér