Grafikai reflexiók páros tárlata

November 11 éjféltől az ország bezárkózott, így sajnos egy jó ideig a kedd este a Lehel Film-Színház galériáján megnyitott Grafikai reflexiók című kiállítással el kell búcsúznunk legalább harminc napig a közösségi élményektől. Bugyi István és Lisányi Endre grafikáit Maldrik Gábor zománcműves ajánlotta figyelembe. A rendezvényen zenei aláfestéssel Burai Balázs zongoraművész működött közre.

Reflektálunk, véleményt alkotunk, kifejezzük gondolatainkat, érzéseinket szóban, tettben, cselekedetben. Ezúttal a két művész a képzőművészet eszközeivel, jelesen grafikával feleltek az élet őket foglalkoztató kérdéseire. Maldrik Gábor a művek egymáshoz igazodását, kölcsönhatásukat, kivetített energiájukat, a források eredetét tárta a közönség elé.

A kiállító művészek egy részről azonos gondolkodásúak, más szempontból eltérő módon fejezik ki magukat. Lisányi Endre elméleti megközelítésből tudományos, egyetemes, művészettörténeti majd képzőművészeti felfogásból közelít egy-egy témához. A gondolati szikrák a fenti szinteket bejárva ideológiai síkon alaposan átgondolt hosszas alámerülés után várják, hogy különféle technikákkal, anyagokkal találkozva reprodukálják az elmélyülés reflexióit.

Az ábrándok a megfelelő fókuszbeállítást követően mélyen átgondolt formalitás, színharmónia övezte műalkotássá válnak. Endre sokrétű tevékenysége a lappangó fiatal tehetségeknek inspirációt nyújt, csakúgy mint a szakma tapasztalt művészeinek. Bugyi István József másfajta gondolatrögzítést nyújt. Az ősi csomózási technika visszafejtésével található meg az az üzenet, amit a bensőjében folyton forrongó ifjú művész közölni akar. A neves alkotótelepek alapítója és résztvevőjeként ő maga is gyűjti az ismereteket. A megszerzett tudást szívesen közvetíti a művésztársak felé.

A továbbiakban Maldrik Gábor a hely szellemiségéhez mérten „szinkronizálta” a falakon elhelyezett műalkotásokat. A szemek zarándoklata a műértő vezető segítségével végigsétált a széles spektrumú tárlaton. A képek a tudat mélyéről előhozzák elveszett belső iránytűnket, amely rámutat milyen kölcsönhatásban vagyunk saját magunkkal, környezetünkkel, formált épített világunkkal, bolygónkkal.

A képek egy része kaput nyit a Távol-kelet tájaira, a zen spirituális világába. Mértékletes, megfontolt gondolatokat, cselekedetekbe ültetett vonalvezetést, játékosságot látunk a megelevenedett alkotásokon. Más részük hazai tájakra, például Visontára mutat, ahol a képbe beleláthatunk légi-felvételt vagy akár fametszetet is. A képek kérdéseket tesznek fel gyarapodó világunk alakulásáról. A változás szele kristálytiszta vonalat húz a pazarlásunk és kényelmünk felé. Az evolúció tükröt mutat, elmélyülésre késztet. Határaink szétfeszítik a képkereteket, túl is nyúlnak az alkotásokon. Sérült korunkra gyógyír egy ilyen képzőművészeti találkozás, ahol az alkotó, a befogadó és a mű a képeken keresztül él át gondolati-szóbeli párbeszédet.

Kárpáti Márta
Latest posts by Kárpáti Márta (see all)

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?