Szabadság, egyenlőség, testvériség
A járványügyi intézkedésekből kifolyóan némiképp rendhagyóan emlékeztünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharcról október 23-i nemzeti ünnepünkön.
A Barátok templomában dr. Novák István atya a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasára építette homíliáját, vont párhuzamot a történelmi események és mai világunk között. Amikor az évnek ehhez a napjához érünk kifogyhatatlan a szó, amellyel elmondjuk az emlékeket, kifejezzük érzelmeinket a forradalom kapcsán. Legfiatalabb nemzeti ünnepünk, 1956. október 23-a még frissen él sok embertársunk emlékezetében.
A szabadság, egyenlőség, testvériség összekapcsolódó jelszava zsidó-keresztény kultúránk alapja, helyes értelmezése ma különösképp fontos. ‘56 forradalmárjainak természetes igénye volt a szabadság, az elnyomó hatalom rabigájának lerázása. Az év októberében olyan mozgalom indult el ezzel a szabadságvágy kiteljesedésével, amely mai napig hatással van életünkre. A teremtéskor Isten szabadságot, szabad akaratot adott az embernek. Az emberi szabadság értéke a társadalomban sokszor kérdésessé válik. Sajnos napjaink terrorcselekményei is ezt tükrözik, amikor a szabadságvágyra gyilkosság a válasz. Értékeljük a szabadságot, azt, hogy hazánkban mintegy harminc esztendeje szabadon szólhatunk, fejezhetjük ki gondolatainkat, amelyekért ’56 hősei küzdöttek!
Az egyenlőség és testvériség eszméjére először az apostolok hívtak. Náluk valósult meg a szeretetre épülő közösség, amelyet a forradalmak is zászlajukra tűztek a következő évszázadokban több, kevesebb sikerrel. Napjainkban Ferenc pápa alázatos viselkedése mutat példát az Isten előtti egyenlőség és testvériség fogalmára. ’56-ban egy ránk erőltetett hamis testvériségből akartunk szabadulni és az István király elképzelése szerinti nyugati testvéreinkhez szerettünk volna csatlakozni. Ma már önként vállalt testvérek vagyunk Európa népeivel, ahová tartozunk és testvérek valamennyi emberrel a világban, akik Isten útját követik.
A világ békéje a vallások békéjén, a hívő emberek megbékélésén múlik. Ezt a békét, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét akarták megvalósítani ‘56 hősei is. A szentmisét követően az ’56-os emlékműnél koszorúzással fejeztük ki tiszteletünket a forradalom résztvevői előtt. A Lehel Vezér Gimnázium 10. A osztályos diákjainak műsorát ezúttal a Jászsági Térségi Televízió felvételéről lehetett megtekinteni.
A Városháza előtt Besenyi Vendel helytörténeti kutató elevenítette fel a történelmi eseményeket. Emlékezetbe idézte a Nagytemplom ledöntésének, a forradalmi tanács megalakulásának, a tüntetések momentumait. Szólt a főéri tűzharcról, a szovjet csapatok bevonulásáról. Megemlékezett a halottakról, sebesültekről, a megtorlás következtében a négy deportált jászberényiről. Beszélt azokról a meghurcoltakról, akiket börtönbe vetettek, egzisztenciálisan ellehetetlenített a hatalom. ”A mai napon fejezzük ki tiszteletünket és köszönetünket azoknak, akik 1956 mozgatórugói voltak és itt vannak közöttünk.
Emlékezzünk azon személyekre, akik az eseményekben részt vettek, de már nem lehetnek közöttünk. Hajtsunk fejet azok előtt, akik a legszentebbet, az életüket áldozták fel, függetlenül attól, hogy a barikád melyik oldalán álltak” – zárta szavait a szónok a koszorúzás előtt. A városi ünnepség zárásaként a Fehértói temetőben virágokkal tisztelegtünk a forradalom hősei előtt.
a BerényCafé újságírója.
