A tüneteink mesélnek arról, honnan jövünk

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, az Örökölt sors című sikerkönyv szerzője felmenőink életeseményein átvezető önismereti utazásra invitálta a szeptember 29-én este telt házzal jelenlévő hallgatóságot a Déryné Rendezvényházban.

Az irodalmi sikerlistákon megjelenése óta szereplő könyv témája, a transzgenerációs szemlélet kimondja, saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot elakadásainkra, ezért tágabb perspektívát is meg kell vizsgálni, feltárni szüleink, nagyszüleink vagy a korábbi generációk tapasztalásait. Orvos-Tóth Noémi pszichológus szerint ez lehet a leghatékonyabb kulcs, ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni negatív viselkedési, érzelmi mintáinkat, melyeket nem csak magunkkal hurcolunk, de tovább is adunk.

Nehézségeink, kapcsolati vagy munkahelyi kudarcaink, ismétlődő problémáink arra sarkallnak, hogy elgondolkodjunk: a kudarcunknak lehet az oka valami más is, mint amit eddig képzeltünk. Amikor a saját életünkben kimerülünk, ez a szemlélet arra bíztat bennünket, hogy ne különálló szigetként tekintsünk magunkra, hanem sokkal inkább, mint gyöngyszemekre a nyakláncon.

„Vannak előttünk lévő történetek, vagyunk mi és vannak, amelyek belőlünk nőnek ki. Ez a transzgenerációs szemlélet. Amikor elkezdesz magadon gondolkodni, a tekinteted fusson keresztül az őseid történetén, élményein, tragédiáin, traumáin, ezeken keresztül kapsz olyan üzeneteket, amik segítenek megfejteni a te itt és most megélt elakadásaidat, nehézségeidet. Ez a szemlélet pont arról szól, hogy senki sem magányos sziget, mi mindannyian kötődünk egymáshoz, a családunkhoz, akkor is, ha megszakítottunk velük minden kapcsolatot. Az ő lenyomatuk ott van bennünk és hatással lesz arra, hogy mi alakítja az életünket.”

Az előadó anyává válásának élményén keresztül tárta fel, benne miként kezdődött ez az önismereti folyamat, mi indította el a könyv megírása, a téma részletesebb kutatása és ezzel mások megsegítése felé. A baldachinos ágy fölé hajolva – mely pillanatról korábban úgy ábrándozott, ez lesz a legboldogabb – rettegés tört rá, hogy elveszítheti gyermekét és az ismeretlen, mindennél erősebb érzelem tudományos értekezések, könyvek olvasására ösztönözte. Az információk gyűjtése közben egyéni misszióra is talált, hogy elmondhassa, számára mi segített megszabadulni a transzgenerációs traumák terhétől, hogyan tudta csökkenteni, felismerni és kezelni őket a különböző nehéz pillanatokban.

A privát rendelővé vált díszteremben mintha csak terápián ülnénk, három kérdésen keresztül vezette a pszichológus gondolatmenetünket: hogyan jöttünk a világra, megfelelő nemű gyermeknek születtünk-e és hol van a helyünk a családi rendszerben? Noha az idő távlatából ezek a kérdések már elvesztették jelentőségüket, valójában egész későbbi életünket, önmagunkhoz és másokhoz fűződő viszonyainkat meghatározzák. A lehetséges válaszok különböző életutakat tártak lelki szemeink elé, ennek megfelelően különböző traumatizálódásokat is, melyek mind összefüggésben vannak felmenőink továbböröklődő érzelmeivel, fel nem dolgozott élményeivel.

A jelenünkre hatást gyakorló érzelmi örökség befolyással bír az ősbizalom megfelelő kialakulására, idegrendszeri fejlődésünkre, identitásunkra, szeretetképességünkre, viselkedésünkre, önmagunkkal, másokkal és a világgal való kapcsolatunkra, így egész életünk további alakulására. „Azt látjuk, hogy a színpad csak fordul egyet, de nem változnak a szerepek, egyszerűen csak más játssza azokat a szerepeket, de valaki biztosan el fogja. Aki egyszer a bántalmazott oldalon volt, nagyon könnyen kerül át a bántalmazó oldalára, aminek megvan az idegrendszeri magyarázata. A különböző kapcsolatainkban ugyanazt az élményt teremtjük újra, ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mi volt a felmenőink között a szeretet története.”

Orvos-Tóth Noémi vallja, a könyv megírása számára is egy önismereti utazás volt, mert hiába áll a rendelkezésünkre már számtalan ismeret, az érzelmi agyban kell megdolgoznunk felismeréseinket. A továbbiakban személyes belátásait osztotta meg a hallgatósággal, ezáltal megtudhattuk, hogy a felmenői történetében rengeteg feldolgozatlan gyermekvesztésre talált, ami magyarázatot adott a baldachinos ágy fölött rátörő kódolt rettegésére: akit szeret, azt el fogja veszíteni.

„A tudattalan, a lélek nem csavaros üzeneteket küld, hanem egyszerű összefüggéseket, így mutatja meg magát a múlt. Jó, ha elgondolkodunk, ki mit üzen az életével, mert ezek sejtszinten vannak jelen bennünk, mert a természet ezen keresztül biztosítja a túlélésünket. A múlt azonban lezárható, nem kell vívni olyan harcokat, amik nem léteznek.”

A transzgenerációs elmélet alapmondata is lehetne: attól, hogy valaminek vége, még nem múlt el. A múlt élményei, traumái, elképzelései, mintázatai itt vannak velünk, észrevétlenül alakítják az életünket, amíg fel nem tárjuk ezeket az erőket és szembe nem nézünk családi múltunkkal, nem tudatosítjuk azt, ami még tudattalanul mozgat. Az előadás végén Orvos-Tóth Noémi mindenkit arra intett, hallgasson történeteket, kérdezzen a még élő rokonoktól, vizsgálja meg elakadásait, bizonytalanságait, mert minden információ ott van bennünk ahhoz, hogy megértsük, honnan jövünk és merre tartunk.

 

 

Kazsimér Nóra
Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?