Kilencvenöt esztendősen is aktívan
Egy örökifjú szépkorút, az irigylésre méltó memóriával megajándékozott Oláh Oszkár bácsit – aki kilencvenötödik életévét ünnepelte – köszönthettük augusztus 27-én szűk családi körben.
Már a megérkezéskor is nyilvánvalóvá vált, hogy Oszkár bácsi az elmúlt több mint kilenc évtizedből minden apró részletre emlékszik és szívesen osztja meg ezeket a momentumokat az érdeklődő hallgatósággal. Az elképesztő pontossággal felidézett emlékképek, dátumok, nevek, személyleírások és az ezek mesélése közben megnyilvánuló életkedv zavarbaejtő kontrasztot alkotott a vidám arc mélyen ülő ráncaival, melyek percenként szaladtak tovább, amikor Oszkár bácsi jót derült egy régi történésen.
Oláh Oszkár 1925. augusztus 26-án született Peresen, ott nőtt fel három testvérével, az iskolaéveket is a peresi intézményben töltötték. Tizenkét éves korától kezdve a leventeszerveznél vett részt katonai előképzésen, éveken keresztül jártak társaival gyakorlatozni a háború kirobbanásáig. Élete során több, változatos munkahelyen igyekezett helyt állni, kezdve a villamoskalauzi hivatással, mely nagy kihívást jelentett az akkori viszonyok között.
„Amikor már puskaporos volt a levegő, felmondtam, a háború már a tanyán ért, kaptuk is a behívót, aztán négyszer lefújták. Ötödjére már egy szál zakóban indultunk el, nem vettük komolyan, akkor persze nem fújták le. A Barátok templománál gyülekeztek a lőcsös kocsik.” – kezdett bele a háborús anekdotákba Oszkár bácsi, aki az embertelen időszakban is képes volt meglátni a jót, arra összpontosítani, abból erőt meríteni.
Miközben kedvenc süteményét, a dobos tortát ettük úgy tűnt, soha nem fogy ki a hol megindító, hol tanulságos vagy épp szórakoztató történetekből, melyeknél minden dátumnak, időpontnak és családnévnek megvolt a maga helye, s ha egyet is tévedett, rögvest javításra korholta magát.
Így jutottunk el a katonaévek után következő eseményekhez, az evőeszközgyári időszakhoz, majd a kerekudvari Gosztonyi birodalom gépállomásán töltött, dolgos évekhez. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Szerénke nénit is, aki összefont hajjal kopogtatott be az üzembe, és akit maga Oszkár bácsi vett fel munkaerőnek. Felesége onnan is ment nyugdíjba – Oszkár bácsi már az állami gazdaságból – két gyermekük hat unokájuk és egy dédunokájuk született.
Oszkár bácsi önmagához híven most is igyekszik aktív kikapcsolódással megtölteni a hétköznapokat. A futballmeccs közvetítések szüneteiben szívesen olvas szakirodalmat, a Szabad föld hetilap friss száma kötelező olvasmányának számít. Beszélgetésünk végén még egy saját kezével készített hegedű is előkerült, mint megtudhattam, gyermekkorától kezdve szeretett játszani, sőt, a zeneiskolások rendszeresen vásároltak tőle új vonós hangszereket, amíg a kínai gyártmányok be nem törtek az országba.
Hamar eltelt a két óra a társaságában, búcsúzóul Bódis Béla önkormányzati képviselő nyújtotta át a miniszter köszöntő oklevelét és a csokor virág mellé némi férfias szomjoltót a jövőbeni hangulatos, történetmesélős délutánokhoz.
a BerényCafé újságírója.
- Rendhagyó középiskolai felvételi - 2021-01-27
- Sosem vártam a kihívásokra, magam kerestem azokat - 2021-01-22
- Milán, az év első babája - 2021-01-05
