Vadnyugati cserkészélet

Ugyan nem beszéltünk össze az égiekkel, mégis azon a napon keltünk útra a vadnyugatra, amely talán Ennio Morricone égi születésnapja lett. A világhírű zeneszerző számos filmzenéje közül a Volt egyszer egy vadnyugaté az egyik legismertebb mind a mai napig.

Idei csapattáborunk keretmeséje szintén az észak-amerikai vidékre varázsolta a résztvevőket, érkezésünkkor az időjárás is ezt sugallta. S hogy miért mentünk oda? Természetesen az arany miatt. Az embert hajtja a kíváncsiság, a jobb élet reménye, ez nem újdonság. Mindezzel együtt érdekes megfigyelnünk azt az ambivalenciát, amit mutatunk: mi a jó életet, légkondicionált házainkat, az angol WC kényelmét cseréltük szolgálatokra, sátorra, latrinára. Nekünk ez az arany.

Néhány nap az erdőben, távol a kővilágtól, ahol nem áll meg az ember, megy a dolga után szakadatlan. Mi, cserkészek, gyerekek és vezetők merünk igent mondani a megállásra, kvázi mi minden nyáron önkéntes karanténba vonulunk. Persze nem abba, aminek a négy fal határokat szab, hanem abba, ahol saját határainkat átlépve, embertől emberig mehetünk a csillagos ég alatt.

Mégis… nem véletlen a keretmese elnevezés, ami köré a programjaink épülnek, hiszen a cserkészet adta szabadság nem egyenlő a világ diktálta szabadossággal. Napjainkat idén tehát a XIX. század Amerikájának miliője színesítette, melyben jól megfért egymás mellett az aranyláz a számháborúval, pisztolylövés a tábortűzzel, vagy épp a szalonban szerzettek a tábori szolgálatokkal.

Bár a koronavírus-járvány okozta bizonytalanságban idén rövidebben táboroztunk, mégis örömmel töltött el minket, hogy sosem látott létszámban voltunk jelen a tábor csaknem valamennyi napján. Mindez nagyban hozzájárult a tábor sikeréhez.

Természetesen idén sem lehetünk elég hálásak azokért az anyagi támogatásokért, amelyek gördülékennyé tették a tábort. Köszönjük a Jász-Plasztik Kft. segítségét a személyszállításban, a Mukri és Társa Kft. segítségét felszereléseink elszállításában, Dr. Bolla Ilona anyagi segítségét, Szabó Géza egyéni vállalkozó munkáját, valamint Fábián-Rigó Attila felajánlását. Ezen felül köszönünk minden egyéb támogatást, s természetesen a szülők áldozatát is, hogy hozzájárultak gyermekük táborozásához.

A cserkészélet továbbra sem áll meg, bár jelmondatunkhoz hűen, résen vagyunk. Ezúttal is várjuk tehát az újoncokat csapatunkba szeptembertől.

 

Muhari Máté

csapatparancsnok-helyettes

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?